8. fejezet - Itt a tökéletes alkalom

Drága Olvasóim!

Hatalmas bocsánat kéréssel tartozom, tudom. Mostanában eléggé megbízhatatlan voltam az ócska ígéretekkel, hogy majd hozom, ígérem jönni fog stb. Nem akarok megint csalódást okozni, éppen ezért gondoskodom arról, hogy ezen a blogon is hetente friss rész legyen! :)
Hihetetlenül köszönöm a kommentjeiteket, a kedves szavaitokat, a díjakat, komolyan mondom elképesztő, amiért még mindig mellettem álltok, nem számít mennyit kések! Rettenetesen hálás vagyok, amiért olvastok, sőt vannak, akik még szívmelengető megjegyzéseket is hagynak! Csodálatosak vagytok, köszönöm, köszönöm, köszönök mindent!
Remélem tetszeni fog ez a fejezet, nekem még túlságosan új, bízom benne, hogy idővel én is és Ti is megszokjátok! :)

Millió puszi és szeretet, Azy
_________________________________________________________________

július 30. 12:39

Az agyam össze-vissza kattog, végig az motoszkál bennem, hogy hogyan nem vettem észre? Miért voltam ilyen figyelmetlen? Tulajdonképpen a saját anyukám gyötrődései felett siklottam át. Azt hittem mindig is, apa miatt van ez az egész. Miatta ilyen keserű és mogorva, miatta nem tudja élvezni már az életet. De tévedtem, a fő oka a Ryan volt. Bármennyire se mutatta ki, bármilyen mélyen ásta el magában az érzelmeit, azok szép lassan felemésztették.
- Sajnálom - szökik ki a számon, félve pillantok rá.
- Én is... - süti le szégyenkezve a szemeit, úgy dönt, mégis megajándékoz a társaságával. Lassan visszajön, leül az ágyamra, kezével az enyém után nyúl.
- Soha nem mondtad, hogy ez bánt téged - mondom halkan, nem akarok túl mélyre ásni a szavaimmal, Isten ne adja, hogy még inkább megbántsam.
- Nem kérdezted - jelenti ki nemes egyszerűséggel, de még így is kihallom belőle a keserűséget. Igaza van, soha nem kérdeztem rá. Pedig ha megtettem volna, talán már korábban meg tudtam volna érteni.
- Szerintem nem kell feltétlen így lennie... - válaszolok egy kis idő után, elgondolkozom, mi is itt a valódi probléma. Elvégre még semmi sincs veszve!
- Mármint minek? - vonja fel szépen ívelt szemöldökét. - Nem kellene utálnom a zenét, amiért már a második családtagomat akarja rabul ejteni és elvenni tőlem?
- Anya, a zene nem képes elvenni embereket a másiktól - rázom meg finoman a fejemet, türelmesen igyekszem kezelni a helyzetet. - Összehozni viszont igen... Miért nem próbálsz újra nyitni Ryan felé?
A kérdés pedig annyira egyszerű, mint ahogyan a legtöbb dolog lenne, ha nem bonyolítanánk túl minduntalan.
- Már késő - rántja meg a vállát.
- Dehogyis - legyintek. - Nem lakik messze, simán lehetne tartani a kapcsolatot.
Pontosan tudom, hogy a büszkesége az, ami igazából megakadályozza a cselekvésben. Nem mer lépni, egyszerűen nem képes belátni: hibázott. De én bármennyire is szeretném, nem fogom kioktatni, elvégre ő a felnőtt, és furcsán venné ki magát, ha a tizenéves fejemmel tanácsokat osztogatnék. Ezt neki kell eldönteni, neki kell megoldania. Csak így van értelme, erőszakkal nem érdemes rávenni.
- Megyek - hagyja figyelmen kívül a szavaimat, egyszerűen feláll. Nem engedem el a kezét, így nem tud tovább menni, vontatottan, egy halk sóhaj kíséretében megfordul.
-  Örülnék, ha jóba lennétek, legalább próbáld meg, kérlek - vetek rá egy könyörgő pillantást. - Ő még mindig a bátyád, emlékszel? Ryan-ről van szó! Nem haragtartó!
- Avril.... - sóhajtja, de mintha egy kicsit látnám rajta, hogy megtörik a jég. - Nem kellene a saját életeddel törődnöd?
- Éppenséggel de - engedem el a karját egy halvány mosollyal, pontosan tudom, hogy idővel be fogja adnia a derekát, csak várni kell.
Anya kimegy, én pedig rájövök, hogy igaza van. A saját dolgaim is romokban hevernek, azokkal kellene foglalkoznom. Maya. Nem köszöntem el tőle, valószínűleg még mindig azt hiszi, Calgary-ban vagyok...
Mivel új telefonnal még mindig nem rendelkezem, a vezetékesről hívom fel, csak reménykedhetek, hogy megérti. Pár napig beszélgettünk csak, és nagyjából egy egész napot töltöttünk együtt. Nem dől össze ettől a világ, kétlem, hogy én lettem volna az egyetlen barátja. Ami pedig engem illett... Hát nem vagyok az a barátkozós-fajta.
- Halló? - szól bele a készülékbe Maya.
- Szia, Avril vagyok - kezdem, kínomban elkezdem tekergetni az egyik kék tincsemet.
- Á, szia - derül jobb kedvre. - Miért hívtál?
- Az a helyzet, hogy vissza kellett jönnöm Hanna-ba - húzom el a számat, bár azt ő úgyse láthatja.
- Úgy érted már el is mentél a városból? - lepődik meg.
- Úgy bizony - nyújtom hosszúra az "ú" betűt. - Sajnálom, amiért nem szóltam előbb.
- Nem, semmi gond - nyugtat meg hamar, de azért kihallok egy aprónyi csalódottságot a hangjából. - Csak jó lett volna még összefutni. De ha máskor itt jársz, feltétlen szólj! - köti a lelkemre, mire a lelkemről még egy mázsás súly leesik. Egyáltalán nem mérges.
- Ígérem, így lesz - mosolyodok el.
Egy ideig még csend van, egyikőnk se tudja, mit kellene mondani, végül mégis Maya töri meg a csendet.
- És most mik a terveid a jövőre nézve? - érdeklődik kíváncsian, pontosan tudja, miért is voltam Ryan-nél. Bizonyára össze lehet zavarodva, elvégre eléggé sietősen változnak körülöttem a dolgok, nekem is nehéz lépest tartanom magammal, nemhogy neki.
- Elmegyek Franciaországba az apukámhoz- válaszolok habozva. - Ott kijárom az egyetemet, utána - a bent tartott levegőt egyszerre fújom ki. - Utána visszajövök...
Igen, ezt fogom tenni. Adok időt ennek az álomnak, megnézem mekkorára növi ki magát. És ha nem csalódok, újra megpróbálom valóra váltani. Mert nem adom fel.

3 évvel később...

- Salut! - köszönök apának, arcomra hatalmas mosoly kúszik, amint meglátom. Ő is hasonlóan reagál, nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy ugyanazt csinálom, mint a nyár eddigi napjain. Fekszem a luxuskéglijének medencéjében, miközben a hasamat süttetem. Jó kis program. 
- Nem unod még? - vonja fel bozontos szemöldökét, futólag felméri az időt és a kert állapotát is.
Egy hatalmas kerítésnek köszönhetően nem látnak át hozzánk. A gyep gondozott, gyönyörű zöld. Az ég tiszta, egyetlen felhő sem látszik rajta, szikrázóan kék. A veranda fölött lévő tető beárnyékolja a területet, éppen ezért hagytam ott a pohár limonádémat, aminek szélén egy citrom virít. Így legalább hűvös marad a hőmérséklete.  A napágyam ezzel szemben a medence közelében van, rajta a fehér törülközőm hever, száradni tettem ki. 
- Ezt nem lehet megunni - tolom fel a napszemüvegemet, óvatosan ülök fel a matracon, amin eddig feküdtem.
- Egy ilyesmi választ vártam - vigyorodik el. - Nézd, adok neked kettő meglepetést is, csak gyere ki előbb! - int, kezében meglenget két levelet.
- Húha, izgalmasan hangzik - csillan fel a szemem, lecsúszok a műanyagról. A bőrömhöz váratlanul ér a hideg klóros víz, ezért sietősen kiúszok, az sem érdekel, hogy közben néha a számba is megy egy kis víz. Mivel kicsit rám tör a fázhatnék, felkapom a törcsit, magam köré tekerem, és apa elé sietek. 
Korához képest igazán fiatalos, egyedül szőke haja az, amibe itt-ott őszes tincsek vegyültek. Arcán nincs borosta, rengetegszer borotválkozik. Egy halványkék ingben van, meglazítja a nyakkendőjét, aktatáskáját szerencsére már az ajtó mellett hagyta. 
Cuppanós puszit nyomok az arcára, meg is ölelném, de mivel csöpögök a víztől, ezt nem látom túl jó ötletnek. Azonban ő máshogyan gondolja.
- Az ing megszárad, ne viccelj - neveti el magát, vakító mosolya feltűnik az arcán, egy határozott mozdulattal húz közelebb magához. 
Ezért is szeretem. Azon kívül, hogy ő a leglazább, legjófejebb, legaranyosabb és legszabadelvűbb ember a világon, nagyszerű apa. Ez a három év, amit aktívan vele töltöttem életem egyik hihetetlenül klassz szakasza volt. Nem csak azért, mert támogatott és megerősítette bennem, hogy továbbra is a zenével kell foglalkoznom. Úgy általánosságban folyamatosan vidáman és boldogan tartott. Valamennyire sajnálni fogom, hogy jövő héten vissza utazok Kanadába. De persze várom is, hihetetlen szintű izgatottság van bennem, Kíváncsi vagyok, mit fog Ryan és anya szólni ahhoz, aki vált belőlem. Azt szeretném, ha büszkék lennének majd rám.
- Na, lássuk - engedem el, gyorsan megtörlöm a kezemet, és kiveszem a kezéből az egyik borítékot. Anya cifra betűi ütik meg a szememet. Gyorsan feltépem a borítékot, egy pillanatra teljesen elfeledkezem a másik meglepetésről, mosolyogva olvasom a sorokat. Anyával sokkal jobb lett a kapcsoltunk mióta eljöttem. Bár azt hiszem ebbe az is benne van, hogy hiányzunk egymásnak, én pedig megváltoztam. Az előző énemet tényleg nehéz volt elviselni.
- Mit ír? - érdeklődik kedvesen apa.
- Mióta felvette Nicole-t, megy a üzlet - újságolom vidáman, lelki szemeim előtt látom, ahogyan anya és újdonsült barátnője Hanna legjobb cukrászatát működtetik.
- Nagyszerű! - mosolyodik el, megvárja, amíg félreteszem a levelet, gondolva, hogy majd úgyis válaszolok rá később. - Készen állsz? - húzza fel izgatottan a szemöldökét, kezdem azt érezni, őt jobban boldoggá teszi a másik levél, mint engem fog.
- Teljes mértékben! - bólintok egy nagyot, alsó ajkamat szétharapdálva pislogok.
- Egész biztos vagy benne? - vigyorog, szándékosan húzza az agyamat.
- Na már, ne szórakozz! - nevetek fel, ujjaimmal kicsippentem a keze közül a másik borítékot.
Az előzőtől nem különbözik annyira, szintén Kanadából érkezett, annyi különbséggel, hogy a feladó Ryan Peake, a kedvenc nagybácsim.
- Kíváncsi vagyok mit szólsz hozzá - fonja össze a mellkasa előtt a karjait. - Remélem örülni fogsz!
- Te tudod mi van benne? - húzom fel a szemöldököm, mire apa csak amolyan "persze, miért, mire számítottál?" módon széttárja a karjait. Nem győz azzal büszkélkedni, hogy mennyire jóba van a sógorával. Bár Ryan-nel nem nehéz, ezt inkább nem teszem hozzá, csendesen és mosolyogva nyelem le a csípős megjegyzésemet.
Kissé remegve nézek bele a borítékba, a szívem kihagy egy ütemet, amikor meglátok benne kettő téglalap formájú, kissé kemény lapból készült papírt. Koncertjegyek. Méghozzá Nickelback koncertre. Ma estére. VIP. Mellette csak egy cetli, sietős macskakaparással: "Hozz, akit szeretnél! Várlak! Ryan"
Az agyam lebénul, fogalmam sincs mit reagáljak. Nem, nem és nem. Én erre nem készültem fel. Hogy újra lássam őket, újra szembesüljek azzal, hogy anno elküldtek? Igazuk volt, én is tudom, és szégyellem magamat, amiért úgy viselkedtem. Azt hiszem muszáj lesz bocsánatot kérnem. Csak ne ma... Nem számítottam erre, túl hirtelen. Úgy reméltem lesz időm felkészülni.
- Arra gondoltam... - szabadkozik apa, azt hiszem nem ilyen reakcióra számított. Ja, én se.
- Ne aggódj, ez szuper! - rázódok fel hirtelen, hálásan pillantok rá. - Köszönöm! - Vizesen fonom köré szabad karomat, mikor elengedem még egy puszit nyomok az arcára. - Pusztán meglepett, ennyi az egész! - magyarázom.
- Akkor jó - simít végig az arcomon, miközben a ház belseje felé fordul, ahol megcsörren a vezetékes telefon. - De természetesen nem kell elmenned, ha nem akarsz - jegyzi még meg, és látom a lágy barna szemeiben, hogy nem haragudna rám, ami abszolúte megnyugvással tölt el.
- Rendben - suttogom már csak magamnak.
Lassan lerogyok az egyik fából készült fotelra, ami halk nyikorgással engedelmeskedik. Feketére lakkozott körmömmel ütemesen pöckölöm a kettő koncertjegyet. Tekintetem a medence nyugodt vízfelszínére téved, ahol a napfény ezer meg ezer darabra törve csillog.
Félek ettől a találkozástól, az az igazság. Mégis csak három év telt el. A Ryan-től szerzett információm szerint most fogják befejezni az európai turnét, Párizs lesz az utolsó helyszín.
Én pedig nem rég fejeztem be az egyetemet. De anyát elkeserítve még mindig a zene érdekel. Erről nem tudott lebeszélni. Bár lehet már lassan hozzá szokik a gondolatához.
- Ahj, mit csináljak? - sóhajtom, félreteszem a jegyeket, tovább merengek.
- Törpilla - érkezik hirtelen apa hangja mögülem. Igen, még bőven látott kék hajjal, és miután minden apró részletbe beavattam, ami Calgary-ban történt, ő se félt a rám ragasztott becenevet használni.
Összerezzenek, amit észrevesz. Mielőtt még hátrafordulhatnék, letelepszik a bal oldalamon felállított fotelbe. Könyökét megtámasztja a térdén, homloka ráncokba fut, kissé aggodalmasan pillant rám.
- Minden rendben?
- Csak fogalmam sincs, elmenjek-e - vallom be őszintén, vállamon aprót rándítok, mintha semmiség lenne, pedig mindketten tudjuk, hogy ez mennyire fontos számomra.
- Attól tartasz, mit fognak szólni hozzád? - ad hangot a fejemben kavargó gondolatoknak.
- Eléggé zűrösen léptem le - túrok bele idegesen a hajamba. - Kellemetlen lesz, miután annyira gázul viselkedtem.
- Itt a tökéletes alkalom, hogy megváltoztasd a rólad kialakított képet, és újra megkérd Ryan-t, hogy segítsen - mosolyog rám biztatóan.
Nem válaszolok rögtön, elgondolkozom a szavain. Igaza van, ha most nem megyek oda, és nem mutatom meg, megtudtam változni, akkor azt a hisztis tini fog az emlékeikben élni örökké. És egy hét múlva úgyis hazautazom, feltehetőleg addigra is ők visszaérnek, és Ryan-nek lesz egy kis szabadideje rám. Most már komolyan kell vennie, esélyt kell adnia, hogy bizonyítsak.
- Nem tudom, készen állok-e, reméltem, lesz még egy kis időm... - húzom el a számat, legszívesebben hagynám az egészet, és nem mennék el.
- Egy hét ide vagy oda!
- De akkor is - makacskodom.
A tulajdonságaim közül a legtöbben megtartottam, csupán a hevességemből, önfejűségemből, akaratosságomból és éretlen viselkedésemből vettem vissza. Ezeken kívül még mindig ugyanolyan szenvedélyesen érdekel zene, ugyanúgy kiállok az igazamért, és az sem változott, hogy azért olyan nagy a szám, mert félek a sebezhetőségem miatt.
- Avril, kérlek, ne kreálj magadnak problémákat, ez csak egy koncert - nevet fel szabadon. - Találkozol velük, meglátják, hogy kinőtted a gyerekes viselkedésed, bumm, és akkor mi van? - áll fel, nyom egy puszit a vizes fejbúbomra. - Ryan pedig biztosan fog segíteni, főleg, ha megmutatod neki a demóidat...
- Jaj, apa - fancsalodok el, a rosszullét kerülget, ha arra gondolok, hogy Ryan esetleg meghallgatja a demómat.
- Még mindig az Engedj el! a kedvencem - mondja kicsit hangosabban, aztán végleg magamra hagyva bemegy a jó hűvös házba.
Pont az, mint nekem... A szám címének hallatára fülemben elkezdenek csengeni az ismerős akkordok, pontosan tudom, hol hajlítok, hol kell lágyan levinni a hangokat. Minden részletét ismerem már. Csak egy a gond. Én a dalt egy duettnek képzeltem el, eddig mégsem találtam megfelelő embert, akivel úgy érzem tökéletes egyetértésben össze tudnánk hozni. És tudom is miért. Mert egyetlen személy van, akinek a hangja illik a számhoz. Ő pedig egész biztosan soha nem fog leállni velem énekelni. 

28 megjegyzés:

  1. AZYYYY! :) <3

    Hogy én mennyire imádlak! Elmondani nem tudom mennyire vártam már a részt, és őszintén szólva sok mindenre számítottam csak nem ilyen fordulatokra. Örülök, hogy kicsit beleláthattunk Avril és az anyukája kapcsolatába, valamint, hogy a három év elteltével Avril még mindig a rá olyannyira jellemző tulajdonságokat. Ryan levele igazán meglepett, és kíváncsi vagyok milyen lesz a viszontlátás. És milyen reakciókat fog majd kiváltani ő, és a zenéje is.

    Alig várom a következőt
    xoxo Cassy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cassy!

      És hogy én Téged mennyire! Sajnálom, amiért megvárakoztattalak, sokkal hamarabb illett volna kitennem ezt a részt. Örülök, amiért sikerült meglepetést okoznom, ezt egy nagyon jó jelnek veszem. Ígérem, amint tudom, hozom a következőt, reményeim szerint még a hétvégén. Köszönettel tartozom, amiért mindig elsőként írsz, és megosztod velem a véleményedet, ez hihetetlen sokat jelent számomra. Köszönöm, köszönöm! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!

    Tetszett a rész, mint mindig. Kicsit meglepett, hogy ennyi idő telt el a történetben, de megértettem miért. Nagyon tetszett itt a vége, mikor beletetted A Dal címét. Remélem sikerül Avrilnek duettezni azzal a bizonyos személlyel ;)
    És elmegy a koncertre :)
    Ha a történet egy nappal előrébb járna, pont a szülinapomon lenne. Ez egy kicsit egoistán hangzott :D
    Nagyon várom a következő részt! :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Ah, nagyon aranyos vagy, hogy ezt mondod. Igen, én sem így terveztem, csak úgy gondoltam, hogy egy ugrás jót tenne a történetben most már. Huh, akkor örülök, bevallom, féltem a reakcióktól. Ah, akkor utólag is boldog születésnapot szeretnék Neked kívánni, remélem nagyon boldogan telt! <333
      És hihetetlenül köszönöm, amiért ismét írtál, rettenetesen boldog lettem tőle, egy élmény olvasni, hogy miképpen vélekedsz a történetről! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Kedves Azy!

    Sajnálom, hogy most kommentálok először, de nen igen vot mostanság időm.Már régóta látogatom a blogot, de csak ma kezdtem el olvasni, és megse bírtam állni egészen a végig, mármint addig ameddig megírtad.Imádom, ahogyan írsz méghozzá azért, mert nem közhelyes a stílusod, és a történeteid is nagyon eredetiek.Akárhányszor a soraidat olvasom, mindig magával ragad a történeted.Amúgy, meg kár, hogy Avril már nem az a lázadó, önfejű kamasz lány, aki makscsul küzd, de nem is baj, már ráfért.Összeségében IMÁDOM az írásodat, és már nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

    Üdv.: Green :) ☆......★

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Green!

      Ne sajnáld, boldog lehetek, amiért egyáltalán megtetted, és ráadásul az indokodat is teljesen megértem. Ah, de aranyos vagy, el se hiszed mennyire sokat jelent, amiért ezt gondolod, hű, nem is tudom mit kellene mondanom! Rettenetesen örülök mindennek, komolyan fel sem fogom a szavaidat... Köszönöm, köszönöm, köszönöm, ha láttad volna az arcomat, amikor elolvastam, hát majdnem elsírtam magamat! Hálás vagyok mindenért! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!

    Fantasztikus rész lett. Már vártam nagyon mi lesz a folytatást és ez most sincs más képp. Kíváncsi vagyok, hogy Ryan és a többiek hogyan viszonyulnak majd az új Avril-hez valamint, ki lesz a szerencsés duettező...?
    Jó fejnek látszik az apukája és örülök, hogy ilyen jó kapcsolatuk van! Az is szuper, hogy kibékult az anyukájával és remek kapcsolat alakult ki közöttük.
    Remek lett. Csodásan írtál le mindent és amint tudsz hozz folytatást! Profi vagy nagyon!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordi!

      Elképesztően boldoggá tesz, amiért így gondolod, és amiért nem okoztam csalódást ezzel a résszel. Sajnos a folytatást - szokás szerint - még mindig nem tudom, így majd a döntő pillanatokban dől el, hogyan fog alakulni...
      Fantasztikus vagy, komolyan a támogatásod hihetetlen kincs számomra, hálás lehetek, amiért olvasol! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Azy! Azy ! Azy!
    Hihetetlen vagy. Fogalmam sincs hogy komenteltem-e már ehhez a blogodhoz, de ha jól emlékszem akkor még a legelején. Most sem tudok értelmes szavakkal szolgálni. Csak a szokásos duma. Bár én újal nem tudok szolgálni de re mindig. Az igazságott szólva az elején fogalmam sem volt hogy szeretni fogom e ezt a blogot. Fura volt hogy nem One Direction-ös és ilyet nem is olvastam még. Viszont a válasz hamar még is jött, ugyan is beleszeretem. Annyira de annyira! Hidd el nekem hogy fantasztikus vagy! Olyan jó olvasni, átélni az egészet. Nem is tudok igazán mit írni. CSAK egyet vagy kettőt esetleg hármat... HIHETETLEN! FANTASZTIKUS! CSODÁS!
    xoxo, Dotti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dotti! Dotti! Dotti! <3

      Szerintem itt Te vagy a hihetetlen, ah, én nem most komolyan le vagyok döbbenve, fogalmam sincs mit mondjak! Hihetetlen számomra, hogy valaki így gondolkozhat a történetről, én... ahw, te jó ég, köszönöm, köszönöm, szavakba önteni is képtelen vagyok mennyire hihetetlenül boldog vagyok, amiért ezt megszeretted ezt a blogot is! Ahw, köszönöm, köszönöm, ennél szebbet nem is kaphattam volna Tőled! Hálás vagyok mindenért, hatalmas mennyiségű erőt adtál most nekem! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!

    Ez fantasztikus volt! Nem gondoltam volna, hogy Av tényleg képes lesz ennyit változni. Azért jó volt olvasni, hogy a zene még mindig érdekli és nem tett le az álmairól.
    Húú, hát a találkozásra én is kiváncsi leszek, legfőképp Chad reakciójára. Vajon megint bunkó lesz? Vagy valamivel kedvesebb?
    Őrült kiváncsi vagyok. xDDDD
    Nagyon megszerettem a történetet, ha tehetném meg sem állnék az olvasással. Izgatottan várom a folytatást.

    Ölel & Puszil, Jule.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Ah, nagyon boldoggá tesz, amennyiben tényleg így gondolod. Igen, nem szeretném belőle kivenni az alaptulajdonságait, csak éppen visszafogottabbá és érettebbé tettem. Remélem nem fogok csalódást okozni majd a folytatással, én imádtam megírni. Jaj, te jó ég, hihetetlenül örülök, amiért ilyeneket írsz, köszönöm, köszönöm, ezerszer köszönöm! <3333

      Sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  7. Drága Azy!

    Szeretném elmondani, hogy mennyire teszik ez a blogod is!
    nagy rajongód vagyok, mert csodálatosan írsz és remekül át tudod adni az érzelmeket, pont úgy ahogy azt kell.
    Ez a történet nagyon érdekes és nagyon jó ötlet volt egy ilyen igaz történetet feldolgozni. Nagyon bele tudom magam képzelni Avril szerepébe és a helyébe. És mint mindig most is tűkön ülve várom az izgalmas folytatást.

    Puszi, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bius!

      Én meg szeretném elmondani, hogy iszonyatosan jól esik, amennyiben ilyen véleménnyel vagy róla! Ah, ez egy hatalmas bók számomra, köszönöm! Hálás vagyok, amiért írtál, rettenetesen boldoggá tesz, hogy bele tudod magadat képzelni a helyébe, ez sokat jelent számomra! Köszönök mindent, nagyon aranyos vagy, amiért írtál! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Holaa!
    Egy szó: fantasztikus! Soha nem olvastam még ehez hasonlo blogot, ilyen szereplõkkel és vami hihetetlen jó ez az egész! :) Nagyon ûgyes vagy, a történet kwa jo, ahogy a design is. Avril és Chad viselkedése egymàssal az wowww, kiv. vok mi lesz amint ujra talàlkozik velük :3
    Nagyon kivàncsi vagyok mit tartogatsz szàmunkra a sztorival kapcsolatban ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      A fantasztikus Te vagy, rettenetesen boldoggá tesznek a szavaid, kis híján elsírom magamat a soraidat olvasva. Soha nem gondoltam volna, hogy valaki így gondolkozhat a történetről, ez egyszerűen elképesztő, fel sem bírom fogni, hálás vagyok! Köszönöm, amiért itt vagy! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága, Tehetséges Azym!!

    Nagyon megörültem, mikor megláttam, hogyn van friss rész itt is! :$ Annyira érdekelt, hogy hogy fogod megoldani az egytemi éveket és boldog vagyok, hogy ezt gyorsan átugorhattuk! :D Jó, hogy az apukájával ilyen jó kapcsolata volt, ez a 3 év biztosan a hasznára válik majd. Annak is felettébb örülök, hogy a fiúk újra bekerülnek a képbe, izgulok hogy mi lesz még itt, mit tartogatsz nekünk, kell több Avril és Chad jelenet! *--* Olyan ügyes vagy!!

    Pippa <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen Pippám!

      Hihetetlenül boldog vagyok, amiért sikerült ezzel bármekkora örömet is okoznom, már megérte! Azt is jól esik olvasni, hogy az egyetemi évek ugrását Te is szorgalmazod, ez megnyugvást jelent! Köszönöm, köszönöm, amiért ismét itt vagy, és támogatsz, ez annál is többet jelent, mint amennyit el tudsz képzelni! Komolyan hálás vagyok, drága Pippám! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azym!
    Mostmár megnyugodhatsz,mert a rész olvasása közben rájöttem a családi körre úgyhogy ne izgulj én vagyok a buta,hogy nem jöttem rá elsőre.Máskülönben nagyon jó rész lett alig várom,hogy visszautazzon Ryanhez! :) Remélem megmutatja nekik a demoit,mert biztosan szuperek ^-^
    Tuti,hogy Mayát fogja vinni a koncertre,de ha nem akkor az anyukáját,hogy kibékítse őt Ryannel.Bírom Avril apukáját jófejnek tűnik.Nagyon várom a következő részt,a koncertet és a találkozást! ;)
    Ezerszer puszil:
    Nati <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Natim!

      Huh, akkor tényleg megnyugodtam, már attól féltem, hogy elrontottam valamit, és dehogy vagy buta, nem volt egyértelmű, ez pedig az én hibám. Akkor remélem örülni fogsz a következő részben már szerepelni fog, és a demóknak is lesznek majd szerepük. Jaj, hát abban is bízok, hogy nem fogsz csalódni a következő részt illetően! :)
      Nagyin nagyon nagyon köszönöm, amiért mindig írsz nekem, rengeteg erőt adnak a kommentjeid, irtózatosan kedves Tőled! <3333

      Ezer puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága Azy ♥!

    Sajnálom, hogy csak most tudok írni :( De itt is vagyok ;)

    Imádtam a fejezetet ♥ :) Örültem, hogy volt egy kis anya-lánya rész is, így legalább megismerhettük Avril anyukáját egy picit :3 Kicsit bánt a dolog, hogy az anyuka a zene miatt neheztel a bátyjára és a lányára... :// Av apukája nagyon jópofa karakter, elsőre megkedveltem :D Az még jobban tetszett, hogy vittél bele egy kis francia környezetet és egy leheletnyi nyarat :DD A jó hírektől nekem is jobb lett a kedvem, főleg a koncertjegyektől :) Kíváncsi leszek, Av elmegy-e és ha igen, kivel :33 A duettpartnerre kíváncsi vagyok, bár sejtem, ki a kiszemelt :DD

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a hét további részéhez kitartást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Nem kell sajnálnod, hiszen én tényleg örülhetek, amiért egyáltalán írsz, ez csodálatos dolog, hálás lehetek! Igen, de nem szeretném az összes karaktert pozitívnak, remélem nem bánod, amiért az anyukának ilyen szerepet szántam. És örülök neki, ha az apukát ellenben a szívedbe zártad, szerintem nem is sejted mennyire sokat jelent ez számomra, boldoggá tesz, hogy így gondolkozol a fejezetről! Imádlak, amiért már ennyi ideje támogatsz, varázslatos vagy! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága, fantasztikus Azy!

    Már írtam Neked a másik blogodon is, nem tudom, melyiket veszed előbb észre így itt is elnézést kérek az eltűnésemért, borzasztóan röstellem, hogy ennyi ideig nem tudtalak támogatni, amikor nagyon is megérdemled! Utálom magamat is érte, de nagyon!
    Nem tudom, hogy igaz- e, de úgy emlékszem már említettem valamikor a történet kezdetekor egy megjegyzésben, hogy Avril nem a kedvenc énekesnőm, de ahogyan ma az iskolában az egész történetedet kivégeztem – a másikkal karöltve – úgy éreztem egyre inkább megkedvelem az általad megalkotott karakterét. Nos, mivel sok dologról maradtam le van itt bőven mit kiveséznem. Először is szerintem némelyik karakter roppant mulatságos, ami színt visz a sok elrejtett titok közé, amiből szerintem Chad –nek jó néhány lapul a tarsolyában, nem tudom miért, de úgy érzem, hogy valamit nagyon erősen titkol mindenki előtt. Először undoknak, nagyképűnek gondoltam, de amit belegondoltam abba, hogy talán valami szomorú dolog sújtotta elkezdtem megsajnálni. Aztán az billentette át a mérleg nyelvét teljesen a pozitív oldalra, amit a lánynak mondott, amikor az eltöltött nála egy estét. Nagyon is igaza volt, hiszen Avril újult erővel szerintem szembe fog tudni nézni mindennel, hogy végre elérhesse az álmát, amit olyannyira töretlenül meg akart valósítani. Avril karakterére még annyit tudnák mondani, hogy az elején valóban olyan volt, mint egy dühös tini, aki nem tudja mit is kezdhetne az életével, viszont, ahogyan a három év lepergett már meglátszottak a nagykörű változások is a személyiségén. Az anyukája testvérével való kapcsolatát pedig nagyon sajnálom, ám rossz érzéseim is vannak a nővel kapcsolatban. Én sosem tudnék senkit sem visszatartani, ha annak a bizonyos személynek az álmáról van szó, szerintem az kész önzőség, viszont valamilyen szinten meg is tudom érteni, azonban Avril mindentől függetlenül még a lánya marad. Mondjuk, ott van az is, hogy a hírnév árnyéka rengeteg embert megváltoztat, ezért is vannak bennem kettős érzelmek az anyukával kapcsolatban.
    Nagyon – nagyon sok szerencsét kívánok továbbra is Neked, már rettenetesen várom a következő részt mind a két blogodon, hiszen őrületesen tehetséges vagy! <33333
    Millió puszi és szoros ölelés,
    kriszty96 <333
    U.I.: Bocsáss meg a szedett – vedett megjegyzésért, de valahogyan ma nem vagyok formában :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, csodálatos kriszty96!

      Már előre sajnálom, hogy képtelen leszek annyira hosszút és tartalmasat írni, amilyet megérdemelnél. Még mindig az államat kaparom fel a földről, amiért megtiszteltél ezzel a kommenttel, egyszerűen el se hiszem. El se tudod képzelni mennyire sokat jelent, hogy kifejtetted a véleményedet a dolgokról, szeretem olvasni, így könnyebb átlátni a dolgokat. Tehát természetesen rengeteget segített, amiért egy külső nézőpontból is láthatom a dolgokat. Emellett azért is hihetetlen sok hálával tartozom, mert iszonyatosan sok kedves dologgal leptél meg, ez egyszerűen felfoghatatlan, azt sem tudom miképpen köszönjem meg! Köszönök mindent, tényleg mindent, a támogatásod eszméletlenül sokat jelent számomra! <3333333333333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      UI: Ne szabadkozz, tökéletes lett! <3

      Törlés
  13. Drága, édes, imádni való, csodálatos, pótolhatatlan Azym!
    Huh, fogalmam sincs, hol kezdhetném, hiszen annyira sok minden kering a fejemben a fejezet kapcsán és biztos vagyok, hogy bármennyire is igyekszem mindent leírni, valamit ki fogok hagyni, szóval már előre bocsi, de majd ha ez tényleg bekövetkezik, akkor írok Facebook-on vagy valahol és elmondom.
    Nos, visszatérve a részhez... nekem tetszik az "érettebb" Avril, de egyben hiányzik is a másik. Talán azért, mert ebben a részben az idősebb személyiségéből még nem láthattunk túl sokat - értem itt a nagyszájúságot és bevállalósságot.
    Tetszett, amikor beszélgetett az anyukájával, a gondolatai, miszerint vicces lenne, ha ő adna tanácsokat egy felnőttnek mosolyt csaltak az arcomra, hiszen ezen látszott, hogy még tényleg gyerek volt, ezen pedig csak az idő tudott változtatni.
    Kedvelem Avril apukáját, úgy, ahogy van és remélem még jó sokat fog szerepelni benne, bár van egy olyan sejtésem, hogy ez nem fog bekövetkezni :/ A zenével kapcsolatban pedig. ISTENKÉM *-* hát dobtam egy hátast, amikor az utolsó sorokat olvastam! Ezaz, annyira örültem, jaj Chad tuti elénekli majd vele és akkor nem csak Avril, de én is ugrálni fogok örömömben <3333
    Nagyon büszke vagyok réd, iszonyú tehetséges vagy, csodálatos és ezt sose felejtsd el! Eszméletlen, amit csinálsz :)
    Millio puszi Xx nagyon-nagyon szeretlek <33333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, varázslatos, elképesztő, tehetséges, túlzó, aranyos szerecsendiom!

      Ah, hidd el én se, egy szimpla köszönöm nem fejezi ki azt a sok mindent, amit érzek! Szerintem már így is rengeteg dolgot írtál, te jó ég, próbálom felfogni, hogy ilyen pozitív véleménnyel vagy a részről, ez egyszerűen hihetetlen számomra, soha sem gondoltam volna ehhez hasonlót! Nem szeretnék semmit se mondani a következő részekkel, illetve a folytatással kapcsolatban, remélem, hogy nem fogok csalódást okozni vele! Nagyon nagyon nagyon nagyon köszönöm, amiért mindig mellettem állsz, én már komolyan nem tudom szavakkal kifejezni mennyire szeretlek! Egy igazi kincs vagy! Rettenetesen hálás vagyok mindenért, de komolyan mindenért! <33333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága Azy!

    Egyszerűen imádom a történeted, azt ahogyan írsz, és ebben a blogban szinte mindent. Remélem sok meglepetést tartogatsz számunkra, és remélem Chad elfogja énekelni Avrilal a duettet. De nem szaladok ennyire előre, vissza térek az kiindulási ponthoz. Nagyon szépen fogalmazol, és ahogyan megválogatod a szavaidat, az eszméletlen. Nagyon nagy tehetség vagy, és az egyik kedvenc íróm. Várom a következő részt, remélem meglepsz minket.

    Ölel,
    xx Honey

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Honey!

      Ah, drága Honey, el sem tudom mondani, ez mennyire sokat jelent számomra, elképesztő érzés, fogalmam sincs mit tudnék mondani! Köszönettel tartozom a kedves szavaidért, hihetetlen sok erőt adsz velük! Hálás vagyok még egyszer, boldog vagyok, amiért írtál! <3333

      Puszi, Azy

      UI: Tehetség vagyok és az egyik kedvenc íród? Oh, te jó ég, most már tényleg elsírtam magamat, köszönöm, köszönöm, köszönöm, el sem hiszem, hogy ez lehetséges! <333

      Törlés