9. fejezet - Pofára esés

Drága Olvasóim!

Ahogyan ígértem, itt is vagyok a következő résszel, remélem elnyeri a tetszésetek, nekem az egyik kedvencem lett. Nem tudom pontosan miért, egyszerűen csak közel áll hozzám. :)
Eszméletlenül szeretném megköszönni az előző részhez érkezett rengeteg kommentet, könnyeket csaltatok a szemembe, egyszerűen fel sem tudom fogni, miképpen lehettek ennyire jók hozzám. Örökké hálás leszek, Ti vagytok a legjobb olvasók!

Millió puszi, Azy
_________________________________________________________________

július 30. 21:02


Úgy döntöttem apa lesz a kísérőm a koncertre, hiszen egyrészt már rég találkozott Ryan-nel és úgyis annyira oda vannak egymásért, másrészt pedig az egyetemi barátnőim nem éppen ezt a stílusú zenét szeretik. Illetve magamnak is nehéz bevallani, de megnyugvást jelent, amiért tudom, apa végig a közelben lesz, ez erőt ad arra, hogy oda merjem tolni a képemet a fiúk elé, bocsánatot kérjek, és megmutassam: igenis változtam. Ezek a dolgok bármennyire is egyszerűnek tűnnek hatalmas lelkierő szükséges hozzájuk.
Felemelem a fejemet, így tekintetem pont találkozik a tükörképemmel. Belenézek saját tengerkék szemeimbe, keresem benne a régi önmagamat, ami még mindig ott van, pusztán kicsit visszafogottan. Szőke hajam rendesen megnőtt, nagyjából a derekamig ér. Erősebben festem magamat, hiszem most már mégis csak huszonegy éves vagyok. Furcsa belegondolni mennyire elszaladt az idő. És abba még inkább, hogy a futó kapcsolataim egyike se hozott teljes boldogságot. Három-négy hónap után rájöttem, nem igazán érzem jól magamat a társaságukban. Fogalmam sincs mi lesz ezután velem, próbálok nem kétségbeesni, hogy a nagy Ő, az a "soha el nem múló" szerelem még rám fog találni.
Kezemmel hessegetve űzöm el a rossz gondolatokat, inkább megigazítom a szoknyám szélét. Egy eléggé az alakomhoz simuló, fekete ruhát vettem fel. Szívem szerint magassarkút is választottam volna, de nem igazán az én stílusom, pedig az alacsony magasságom nem bánná, ha pár centivel megtoldanám.
- Készen vagy? - kopok kettőt apu az ajtón. - Ha oda akarunk érni időben, el kellene indulnunk.
Simítok egyet a hajamon, halk sóhaj szökik ki a számon, majd végre késznek nyilvánítom magamat. Elhagyom a halvány rózsaszín csempés, hatalmas és nekem hála immáron virág illatú fürdőszobámat. Gyorsan felkapom a táskámat, amibe olyan dolgokat rejtettem, mint dezodor, zsebkendő, Ipod, parfüm, sminkestáska, egy fél literes innivaló, hajkefe, a koncert jegyek, a telefonom, egy kis tükör és a pénztárcám a legfontosabb irataimmal.
- Igen, mehetünk is - mosolygok apura, aki a bejárati ajtó előtt várakozik, kedvenc fekete bőrkabátjában. Nem borotválkozott, ezért halvány borosta díszeleg az arcán, ami végre egy kicsit segít emlékezni, hogy valójában már felette is eljárt az idő.
- Spuri a kocsiba - taszít meg egy kicsit a hátamnál, amikor mellé érek.
Felszólításának eleget téve elhagyom a házat, majd a kertben kiépített piros kővel kirakott úton keresztül megyek az újabb kapuhoz. Apa mindent bezár mögöttem, így az autót kinyitva már a koncert helyszíne felé tartunk.
- Szóltam Ryan-nek, hogy a VIP-ből engedjenek inkább át közvetlenül hozzájuk - halkítja le a rádióból dübörgő Skillet számot. - Úgy mégis csak jobb lesz... - rántja meg vigyorogva a vállát.
- Rendben - mosolygok rá, miközben a gyomromban hatalmas görcs keletkezik, az arcomból pedig minden vér kiszökik. Legszívesebben rögtön feltépném a kocsi ajtaját, és kiugranék. Nem akarom ezt, egyáltalán nem vagyok felkészülne. Fogalmam sincs mi fog várni, és ez a tudat az őrületbe kerget.
Látom a szemem sarkából, ahogyan apa is érzékeli a rám törő aggodalmat. Ellenben nem mond vagy csinál semmit, és pont ez, amire szükségem van. Csak ne gondoljunk a dologra, és akkor talán a szívem is megérti, hogy nem kell úgy vernie, mint egy kolibrinek.
Az út további része csendben telik, apa izgatottan dúdolgat, míg én azon töprengek, miért ennyire fontos ez nekem. Oké, persze, ha most sikerül meggyőznöm Ryan-t, akkor segíteni fog, de tudom, más is van a háttérben. Nem tőle félek igazán.
Lelki szemeim előtt máris megjelenik a szőke hajú énekes, mire jó hogy nem hányom el magamat. Halvány lila gőzöm sincs mi történik velem, ellenben furcsa érzések kerülgetnek, ha az jut eszembe, újra látni fogom. Tisztában vagyok vele, mennyire bunkó, hideg és távolságtartó velem, de pont ezért érdekel annyira milyen is igazából. Kíváncsi vagyok a többi oldalára is, amit csak néha mutatott meg nekem. Meg akarnám kérdezni, miért emlékeztettem saját magára, amikor kiborultam. Annyi minden lenne, amit szeretnék vele kapcsolatban tisztába tenni, de erre még nagyon sokat várnom kell. Ha egyáltalán bármikor is bekövetkezik.
- Megérkeztünk - szakítja félbe apa a kialakult zavart a fejemben.
Nem nagyon veszem észre a körülöttem zajló dolgokat csupán követem, az izgatottságomat nem tudom titkolni, minden testrészem kicsit remeg. A következő pillanatban már arra eszmélek fel, hogy apa a kezemet húzva vezet át a tömegen, beszél a biztonságaikkal, akik már értesítve lettek a helyzetről, így könnyedén bejutunk. A mostani koncert szabadtéri, ami a jó időnek tudható be. Már eléggé besötétedett, így a legtöbb fényt leginkább a színpadra néző reflektorok adják, ahol már erősen dolgoznak a berendezéseken.
Hátul megállunk, így a hatalmas fehér plakát, amin nagy betűkkel a Nickelback felirat áll, eltakarja előlünk a már kis híján megőrült nézőközönséget. Sok ember szaladgál össze-vissza, rálátásunk nyílik a parkolóra is, ahol egy hatalma busz áll, szintén a banda nevével.
- Ryan azt mondta, a fellépést előtt még találkozhatunk velük, de csak egy rövid időre, inkább utána lenne esélyes a dolog - vakarja meg apu a tarkóját, mire csak bólintani tudok.
Bőrkarkötőmmel szórakozok, szememmel folyamatosan a rohangáló embereket figyelem, akaratlanul ismerős arcokat keresek közöttünk, kevés sikerrel.
- Annyira várom már - pillant a karórájára.
Különös így látni, hiszen olyan mint egy kisgyerek, teljesen be van sózva. Azt hiszem ez egyedül Ryan-nek köszönhető. Amikor még apu velünk élt Kanadában, remekül kijöttek, minden hónap utolsó hétvégéjén együtt söröztek, biliárdoztak vagy sütögettek. Ezen kívül számtalanszor találkoztak, hiszen ha Ryan-nek akadt ideje, szíves kísért el minket kirándulni a hegyekbe.
- Én is - eresztek meg egy halovány mosolyt, és most nem is hazudok. Várom. Csak nem tudom, megéri-e.
Még egy ideig ácsorgunk, túl hamar érkeztünk, így érthető, amiért lázasan folynak az előkészületek, és nincs idejük ránk. Szerencse, hogy meleg van, különben könnyen lehetséges lenne egy megfázás. Ajkamat harapdálva ácsorgok, súlyomat egyik lábamról a másikra helyezem, szinte meg se hallom apa áradozását, milyen jó is volt régen, mennyire visszahozná azokat az időket, amikor még Kanadában élt.
Aztán hirtelen elhallgat, amire abbahagyom a cipőm elemző tanulmányázását, és felkapom a fejemet. Tekintetem megpillantja a három személyt, akik valamin nevetve fordulnak be a színpad sarkán. Ahogyan nehezen ki tudom venni, Chad hiányzik. Jellemző. A többiek viszont egyenesen felénk tartanak, de nincs elég világos ahhoz, hogy messziről felismerjenek.
- Ryan - üvölt fel a kelleténél kicsit hangosabb apa, és pofátlan módon maga mögött hagyva siet eléjük. Én földbe gyökerezett lábbal meredek meg, pusztán bámulom a sziluettjüket. Ryan és apa máris sokkal jobb kedvűek lesznek, azt hiszem már nagyon hiányoztak egymásnak, bármennyire is furcsa ezt látni. Sokkal többek voltak, mint egyszerű barátok, szinte már testvérek.
Szörnyen közel állok ahhoz, hogy faképnél hagyjam őket, azonban muszáj emlékeztetnem magamat, miért is vagyok itt.
Erőt veszek magamon, megindulok feléjük, próbálok úgy tenni, mintha nagyon magabiztos lennék, miközben az önbizalmam a porban van. Kihúzom magamat, mélyen beszívom a levegőt, határozott léptekkel mozgok. Azonban nem nagyon figyelek hova lépek, későn veszem észre a kábeleket, amik az út közepén futnak. Beleakadok az egyikbe, és hiába próbálom időben kirántani a bokámat, megtörténik a baj. Szépen szólva is pofára esek. Egyenesen előttük taknyolok el, ami még inkább tetézi a szégyenem, nem erre gondoltam hatásos belépő címszó alatt.
Természetesen a várva várt reakció sem maradhat el. A kezdeti sokkot, ami azt jelenti, hogy egy idegen csaj a lábuk elé esett, felváltja a "te jó ég, ez Avril"!
Eléggé viccesen nézhetett ki a jelenet, mégsem támad senkinek se kedve nevetni, talán azért, mert súlyosabb a dolog, mint gondolnám.
- Jól vagy, kicsim? - simítja a kezét a hátamra apa, próbál felsegíteni.
Óvatosan feltápászkodom, muszáj felszisszennem a fájdalomra.
- Nem nagyon - nyögöm.
Az arcomon és a kezemen csúnya horzsolások vannak, amiket a beton és a súrlódás okozott. Az állam, a szemem alatt csúnyán megütöttem magamat, nem sok kell ahhoz, hogy sírva fakadjak.
Mikor a teljes egészében meglátnak, ledermedve pillantgatnak rám. Még jó, hogy én nem látom magamat, lehet én is ilyen fejet vágnék.
- Menjetek gyorsan fertőtlenítsétek le! - húzza el a száját Daniel, arcán kisebb rémület tükröződik.
- Kislányom, hát nem tudsz vigyázni magadra? - dorgál le finoman apa egy halk sóhaj kíséretében.
- Sajnálom - motyogom bűntudatosan.
Ez is csak én lehetek. Nem igaz, hogy egy percig nem vagyok képes normálisan viselkedni, ha a közelbe érnek. Mintha bevonzanák a bajt. Alig vagyok velük egy légtérben, máris történik valami. Azonban hálát adhatok az égnek, hogy Chad pont nincs itt, mert bárhol is legyen, jobban jártam. Még az kellett volna, hogy végig nézze ezt az égést.
- Nekünk hamarosan mennünk kell, meglesztek? - váltogatja kettőnk között a tekintetét Ryan. Elém lép, ujját finoman simítja végig az arcbőrömön, ahol a sebek keletkeztek. A félsötétségben is próbálja kivenni. - Törpilla, reménykedj, hogy hamar elmúlik! Ez kemény! - szívja be a levegőt, támogatóan veregeti meg a vállamat.
Egy nő sietősen érkezik mellénk, észre se vesz minket, csupán a fiúknak szól, hogy azonnal készüljenek fel, mert hamarosan menniük kell a színpadra. Ezzel gyorsan tovább is áll, azt hiszem neki ezt az egész este rohangászásokból tevődik össze.
- Keressétek meg Emily-t, ő majd eligazít és segít rendbe hozni az arcot - mutat balra Mike. - Körülbelül száthatvan centi, rövid fekete haja van.
- Köszönjük - mosolyog rá apa, majd gyengéden kézen ragadva húz a megadott irányba. - A koncert után - int egyet.
Én is visszafordulok, rájuk mosolygok, bár már nem annyira láthatom az arcukat, egyedül azt, ahogyan Ryan lazán felemeli felénk a tenyerét, afféle búcsúzásképpen. Bár csak pár órára, de mindegy. Aztán újra előre figyelek, hogy megelőzzem az újabb baleseteket...

A koncert végére az arcom és a kezem jódtól piroslik, be kellett látnom, hogy bizony muszáj ez az elővigyázatosság, még csak az hiányozna, hogy alaposan elfertőződjön. Ráadásul a koncert jócskán pótol mindent. Elmondhatatlan érzés újra látni őket zenélni, ahogyan a szívüket is beleadják. Amíg énekelnek, akaratlanul is Chad-et kezdem figyelni. Zavaró újra látni, három év elteltével. Haja rövidebb lett, arca még inkább megférfiasodott. Ajkamba harapva sütöm le a szemeimet, valamiért az az érzésem támad, hogy nem szabad ezt csinálnom.
Apa közelebb áll a színpadhoz, mint én, így nem láthatja, mennyire tépelődök magamban. Pedig éppen azon vagyok, hogy otthagyjam őket. Fogalmam sincs miért, de ahogyan egyre inkább közeledik a koncert vége, elveszítem a bátorságomat, rossz előérzetem támad. A szívem azt súgja, jobb lenne, ha még most lelépnék. Mégsem vagyok rá képes, így szótlanul várom a végét.
Amikor elköszönnek a nézőközönségtől, tudom, hogy mindjárt lejönnek. Mindjárt találkoznom kell velük, rendesen. Immáron világos lesz, nem a színpad mögött leszünk. Szembe fogok kerülni Chad-del, meg fogja látni az arcomat. Bele kell néznem a szemébe. Meg kell mutatnom, kivé lettem.
Mégis, amikor jönnek le a lépcsőn, idegesen birizgálom a karkötőmet. Ismét bátorságot veszek, kikerülöm azt a pár embert, aki még rajtunk kívül itt van. Köztük egyébként több nőt is látok, az egyikőjüket felismerem, Daniel barátnője volt, immáron már a felesége. Pont időben érek apa mellé, amikor Ryan-ék lejönnek a színpadról.
- Eszméletlenek voltatok - ráz vele apa kezet, látszik az őszinte elismerés az arcán.
- Kösz - törli meg a homlokát Ryan, majd rám vet egy pillantást. - Hát Törpilla, alaposan elintézted magadat - jegyzi nevetve egy csepp rosszindulat nélkül.
- Igen, én is tudom - sóhajtok, de több magyarázatot már nem tudok adni, mert a válla mögött megpillantom Chad-et, amint utolsónak lejön a színpadról.
Daniel a feleségével, míg Mike a barátnőjével, apa és Ryan pedig egymással beszélget, én meg csak állok, fél füllel hallgatom őket, de szemem végig Chad-et követi, aki az embereket kikerülve halad tovább. Elég határozottnak tűnik, úgy tűnik keres valakit a tömegben. Szemöldökömet összehúzva értetlenkedem, nem gondoltam volna, hogy ő is hívott valakit.
De hívott, méghozzá nem is akárkit. Egy körülbelül vele egyidős, hosszú fekete hajú nő ácsorog távolabb, és amikor meglátja Chad-et, mosolyogva indul el felé. Tudom mi fog következni, mégsem vagyok rá felkészülve. Átszelik a kettejük között lévő távolságot, majd Chad a karjai közé zárja, forrón megcsókolja. A nő átkarolja a nyakát, közelebb simul hozzá.
Én pedig csak nézem, mégis lehetetlen felfognom. Nem gondoltam volna, hogy barátnője lesz. Azt hittem elérhetetlen, hogy senki nem elég jó ahhoz, hogy közel kerüljön hozzá. De lehet egyedül én vagyok, aki kevés. Lehet egyedül én vagyok, akit az első pillanattól kezdve elutasított.
A hányinger kerülget, tekintetemet elkapom róluk, miközben Ryan és apa beszélgetését egyre halkabban észlelem. Forog velem a világ. Úgy érzem, képtelenség felemelnem a fejemet, mert akkor mindenki rájön arra, amire még én is csak most.
Pofára estem. Ma már másodjára. 

22 megjegyzés:

  1. Drága Azy!

    Hú és húúú... Még mindig a fejezet hatása alatt vagyok, szóval megpróbálok valamit írni. A közepénél már sejtettem, hogy Chadnek van valakije, legalább is számítottam rá, de még is... Hát, eléggé sajnálom. De Avril rá jött, hogy szereti, vagy valami ilyesmi. Nagyon jó fejezet lett, várom a következőt!

    Sok puszi,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Juj, remélem jót jelent, hogy a fejezetnek ilyesféle hatása volt, hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha úgy gondolod a fejezet jó lett. Huh, hát nem tudom, miből sejtetted meg, de akkor le a kalappal, jól megérezted! Köszönöm, amiért megint írtál, iszonyú drága vagy! <3333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  2. Azy! :)

    Hát, te is tudod, hogyan kell a legizgalmasabb résznél abba hagyni. xD Nagyon tetszett, és már nagyon várom a következőt.Most rengeteg kérdés kavarok a fejemben.Mi lesz a bocsánat kéréssel?Mi lesz Avril-el, hogy szembesült vele, Chad-nek van valakije?Vagy talán nem is jelent neki semmit?Istenem!Már nagyon várom, na meg persze Te továbbra is csodálatosan fogalmazol.

    Bye: Green ^..^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Green!

      Ah, ezt nem szándékosan csinálom, csupán így alakul, de remélem azért nem bánod. Jaj, igen, sejtettem, hogy sok mindenre nem adtam sajnos még választ, viszont bízom benne, hogy a következő részek kárpótolnak. És nagyon nagyon köszönöm, amiért írtál, hihetetlen édes Tőled, nem is sejted mit jelent! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!

    Először is el kell mondjam, hogy nagyon vártam a folytatást. A napokban Nickelback-et hallgattam és egyszer csak rámtört az érzés, hogy milyen nagyon várom, hogy megird az új részt. Azt hiszem ezzel a történettel is függővé tettél. Egyszerűen imádom.
    Huuuhaaa! Hát ez a rész.... Tudom nem szép tőlem, de elnevettem magam, amikor Avril pofára esett, mindenki előtt. De arra végkép nem számitottam, hogy Chadnek barátnője lesz. Úgy voltam vele akárcsak Av, nem hittem, hogy valaki képes lesz közel kerülni hozzá. Lassan pedig Av érzelmei is megerősödnek és napfényre kerülnek, habár nem tudom, kit fog beavatni a kis titkába, hiszen Ryan Chad társa, azt nem hinném, hogy az apjának mondja majd el... Egyszóval izgi lesz. xD
    A cim elolvasása után azt hittem Av az énekléssel fog felsűlni Chad előtt, de ez a befejezés ezerszer jobb.
    Eszméletlenül nagyon várom már a folytatást. De azért pihenj is. Sok kitartást a sulihoz, és kellemes hetet!

    Ölel, Jule.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Nekem pedig el kell mondjam, hogy nagyon örülök, ha valóban így van, és várod a folytatást. Ah, de édes vagy, el se hiszed ez mennyire sokat jelent, én pedig Téged imádlak! <3
      Szép nem szép, jól esik olvasni, hogy legalább sikerült megnevettetnem, akkor már megérte megírni! Huh, jaj, mondanom kellene még valamit, de már tényleg csak magamat tudnám ismételgetni, azt, hogy eszméletlenül hálás vagyok, hogy olvasol, írsz, és mindig támogatsz és erőt adsz ezzel! Köszönök mindent! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azym!

    Wow. Ez volt az első dolog ami eszembe jutott, mikor a rész végére értem. Fantasztikusan írtad le Avril idegességét, izgatottságát. Teljesen beletudtam élni magam a helyzetébe. Elképesztő vagy!
    Nagyon sajnálom, hogy elesett és megütötte magát, de azért még jobban, hogy Chad-nek barátnője van. Biztosan nagyon összetörhetett. Most csalódott lettem... De bízom benne, hogy előbb utóbb egymásra találnak!
    Avril apukája hihetetlen jó fejnek tűnik. Aranyos volt, hogy ennyire izgult a Ryan-nel való találkozás miatt. Olyan volt mint valami rajongó :)
    Csak magamat tudom ismételni, mikor dicsérlek. De tényleg nem tudok újat mondani. Egyszerűen csodálatos ahogyan írt. Tényleg olyan vagy, mint egy vérbeli profi! Példa értékű! Siess a folytatással!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordim!

      Remélem, hogy ez jót jelent, és ha igen, akkor nagyon jó érzés ilyet látni, mert akkor ez - bízom benne - hogy azt jelenti, hogy tetszett! És ahw, bele is tudtad élni magadat? Ez nagyon nagy bók számomra, és boldoggá tesz, ha sikerült ez elérnem, el sem hiszem! Én sem tudok már újat mondani, hiszen annyira, de annyira meg vagyok illetődve és fogalmam sincs mit illene ilyenkor mondani. És ne viccelődj, közel sem állok ahhoz, amit írsz, de hihetetlenül sokat jelent, amiért így gondolod, köszönöm, köszönöm, drága vagy! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy!

    Most sajnos lecsúsztam az első helyről, de sebaj ide értem. Az első, ami eszembe jutott, hogy ennél mulatságosabb fejezetet rég olvastam, talán nem ez lenne a megfelelő reakció ilyen események után. Engem mégis mulattatott, szegény Avril a fiúk társaságába mindig bajba kerül. Miután túltettem magam az állandó mosolygási kényszeremen azért sajnáltam szegényt, hogy a viszontlátás a bandával ilyen kellemetlenre sikerült.
    Annak viszont örülök, hogy azért az érzései kezdenek megváltozni Chad iránt. Nagyon rosszul eshetett neki, mikor megpillantotta a barátnőjét... Bár azt hittem azért kap pár piszkálódó megjegyzést a férfitól. Remélem azért ez nem marad el.
    Már igazán újat nem tudok neked mondani, hisz minden egyes résszel csak
    újra lenyűgözöl. Nagyon várom a következőt!

    Puszi Cassy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cassy!

      Húha, jó, amiért ezzel a jelzővel illeted a részt, ennek kifejezetten örülök, hiszen, ha sikerült néhány boldog percet okoznom, már tényleg megérte összehozni. Igen, én is így vagyok vele, kezd beindulni a történet, ami hihetetlen számomra, egyre inkább imádom írni! Nagyon nagyon nagyon köszönöm, hogy az első résztől kezdve írsz nekem, és támogatsz ez.... fantasztikus fel sem fogom, köszönöm szépen, örökké hálás leszek, amiért támogatsz! <33333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága, mesés, utánozhatatlan, fantasztikus Azy –m!

    Nem is csodálkozom, hogy ez lett a kedvenc fejezeted, hiszen tényleg borzasztóan csodás lett. Megvallom először a másikat, azaz pontosítva a Túl jó megjátszást olvastam el reménykedve abban, hogy a szomorúnak gondolt fejezet után kisebb öröm ér majd Avril életében. Nem nagyon sikerült megvalósulnia ennek a gondolatomnak, vagyis csak a végénél járva éreztem azt, hogy itt valami nem lesz rendjén. A fejezet olvasásának kezdetekor azt gondoltam talán itt végre jól alakul majd minden – okos módon az epizód címét nem olvastam el, amiből többnyire rá lehet ébredni sok – sok mindenre.
    Először inkább a jóval kezdeném; annyira aranyosnak találom Avril apukáját, egy igazi szülő, aki nem becsméreli a gyerekét, hanem inkább mindig azon van, hogy támogassa a lányát. Amióta belecsöppent a történetbe mindig mosolyra fakadok, amikor róla olvashatok, remélem, hogy még benne lesz helyenként a cselekményben, mert szerintem nem lesz pótolható az a szeretet, amit a lányának nyújt. A másik dolog, ami még a pozitívumok közé sorolható mondjuk azért nem egészen Avril nagyfokú izgatottsága. Már kezdtem azt hinni, hogy a múltban történt dolgok miatt inkább fogja magát és se szó, se beszéd hazamegy, nagyon tartottam ettől. Szerencsére ez nem alakult így!
    Na, hát az az esés már más tészta, de mégis a szeretet, ami körüllengte a lányt az esése után jó érzéssel töltött el. Az, hogy ott voltak mellette és nem csak az apukája, hanem Daniel, Mike és természetesen Ryan is. Eddig pedig minden szép és jó volt, de viszont, amivel a végén szembesítettél minket az nagyon fájón érintett, hiszen merem állítani, hogy Avril már érez valamit Chad iránt csak még ő maga sem tudja pontosan mi is ez. Rettenetesen sajnálom miatta, de azt is tudom, hogy ha majd látja azzal a másik nővel Chad –et mindenre rá fog ébredni, ami a szívében lapul, ami remélem, hogy egyben a viszonzásra is hamarost rátalál.
    Sok –sok ihletet és kitartás Neked, már rettentően várom a friss fejezeteket, mert egyszerűen megmozgatod velük a fantáziámat és itt is elnézésedet kérem, hogy tegnap sajnálatos módon nem állt módomban írni Neked! <3333
    Millió puszi és szoros ölelés,
    kriszty96 <3333333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Egyetlen, hihetetlen, lenyűgöző, utánozhatatlan krisztym!

      Igen, ami azt illeti, most pont fordítva lettek a dolgok, sajnálom, amiért nem jött be a számításod, de nagyon bízom benne, hogy azért így is jó volt elolvasni!
      Huh, Avril apukáját én is nagyon megkedveltem, mert egy nagyon pozitív szereplő, akit nem lehet nem szeretni. És tényleg, amilyen kapcsolatot ápol a lányával, az tiszteletre méltó. Szeretek róluk írni. :)
      Juj, nagyon nagyon köszönöm, amiért most is írtál. Mindig egy élmény elolvasni, hogy Te miképpen látod a dolgokat, mit gondolsz, mert ebből folyamatosan erőt meríthetek. Természetesen mindig jól látod a szereplők helyzetét, érzéseit, ahogyan az előrelátásaid is megállják a helyüket. Neked is rengeteg kitartást kívánok, és sok-sok erőt és ihletet, hamarosan bepótolom az összes lemaradásomat a blogjaiddal! Köszönöm, amiért vagy! <33333333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  7. Drágaszágom!

    Bocsánat, de ezt muszály volt leírnom :D
    Tehát drága Azym :)

    Igazából most írok neked itt először, mivel foggalmam sem volt, hogy mit írjak, s igazából most sem tudom, hogy mit írjak. Tudod mit? Leírom az eddig véleményem az eddigiekről :)
    Nem írtam még ide, de tudnod kell, hogy ezt a történetet. Nem érdekelt, hogy nem One Directionos, mivel én mikor meg láttam, hogy új blogot nyitottál nagy hévvel és kíváncsísáfgal kezdtem olvasni. De mikor rájöttem, hogy Chad és Avril a főszereplő lehidaltam, mivel én hatalmas Nickelback és Avril rajongó vagyok :) Mikor elkezdtem olvasni, már akkor lekötött ez a csodás történet. Még soha nem találkozam ilyen nagyszerű sztorival, s meg kell mondjam...örülök, hogy te kezdtél bele ebbe a sztoriba. Nem hiszem, hogy más ki tudott volna találni.
    Miko elkezdtek a részek 2 hetente kijönni, akkor szomorú lettem, mivel nagyon vártam a következő részt. Aztán azt mondtam "Azy biztos azért késik, mert nem bír egyszerre két blogot vezetni, s biztos, hogy csodás részt akar írni.' És milyen igazam lett! Imádtam a részeket! Ahogy leírtad Avril érzéseit...bámulatos! Idáig ez a rész a kedvencem! Imádtam! Vicces volt az, ahogy Avril elesett, s szomorú volt, mert Avril boldogtalan lett, mikor meglátta Chad-et azzal a nővel.
    Remélem hamar letelik az a két hét, s hozod a részt :)
    Imádód, s olvasós puszil és ölel, Easy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Easym!

      Juj, nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy most mégis írtál, ez rengeteget jelent számomra. Mármint, hogy vetted a fáradságot, és ezt a blogomat is elolvastad, attól függetlenül, hogy One Direction fanfiction-e vagy sem. Köszönöm, elképesztő érzés, köszönöm, köszönöm, köszönöm, csodálatos vagy! Ah, jaj, ne mondj ilyeneket, mert elérzékenyülök! .... Most keresem a szavakat, de nem igazán találom, mert lehetetlen kifejezni, mennyire boldoggá tettél ezzel a gesztusoddal! Hálás vagyok mindenért, én is imádlak! <33333333

      Puszi, Azy

      UI: Már hetente van itt is rész.:)

      Törlés
  8. Sziusss.
    Ismét nagyon jó lett, nagyon tetszik, meg a szokàsos... :D Ilyen naagyszerû sztorit ritkàn olvashat az ember. Meglepõdtem, hogy Chadnek nõje van, bàr ez vàrható volt, hisz nem buzi x3 Kívàncsi vagyok mit tervezel a folytatàsra, én holt ziher h. olvasni fogom! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Jaj, aranyos vagy, amiért ezt mondod, sokat jelent! Haha, igen, már várható volt, hogy talál valakit. Köszönöm, amiért támogatsz, és továbbra is olvasni fogsz, ez hihetetlen sokat jelent nekem! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága, édes, kedves, tehetséges Azym!
    Keresem a megfelelő szavakat, de egyszerűen nem találom őket. Még mindig a gondolataimmal bajlódom, próbálok mindent összeszedni, hogy végül egy normális, őszinte véleménnyel ajándékozhassalak meg, de ez nehezebb, mint gondoltam.
    Nagyon tetszett a rész - bár ez nem újdonság, hiszen az egész történetet szeretem -, és már értem, miért ez az egyik kedvenced. Nekem is az lett. Nem szeretném ismételgetni magam, hiszen az könnyen unalmassá válhat a számodra, mégis meg kell tennem: nagyon, de nagyon tehetséges vagy, hihetetlen az, amit véghez viszel és számomra bebizonyítottad, hogy nem csak azért voltak sikeresek a blogjaid, mert szerepeltek benne a fiúk. Minden csakis miattad volt, mert eszméletlenül fogalmazol. Olyan átélhető, szerethető bájos minden.
    Bevallom neked, amikor először elolvastam a címet, az jutott eszembe hogy Chad ki fogja kosarazni, majd amikor "szemtanúja" lehettem a kábeles incidensnek, teljesen felengedtem, mert azt hittem itt van a cím igazi jelentése.. végül Chad mégis kikosarazta, ha így vesszük :( Szomorú, de hát a remény hal meg utoljára.
    Örülök, hogy Avril rájött, hogy igenis érez valamit a férfi iránt, szerintem ezért a pozitívumért már megérte látni, ahogy más van a karjaiban <3
    Millio puszi Xx nagyon szeretlek, csak így tovább <3333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, csodálatos, édes, imádni való szerecsendiom!

      Én pont ugyanígy vagyok, amikor a Te kommented kezem írni. Mindig van bennem egy bizonyos szintű félelem, mert olyan sokat, és olyan édeseket írsz, amiket nem tudok lereagálni. Elképzelhetetlen számomra, hogy pont Te, akire hihetetlen módon felnézek, így gondolja! Amiket a blogjaimról írsz.... nem is sejted mennyire jól esik. Komolyan. Mindig attól félek, hogy csak a One Direction fanfiction-jaim fogják érdekelni az olvasókat. És ezért elképesztően édes vagy, hogy másképpen gondolod, azt sem tudom miképpen tudom megköszönni! Hálás vagyok mindenért, de tényleg mindenért, eszméletlenül szeretlek! <3333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azy!

    Sajnálom, hogy csak most, egy hét után olvasom el az új részt, de nem volt kedvem semmihez. De most már van, úgy hogy elolvastam. :)
    Nagyon tetszett a rész! Mikor olvastam, hogy lejjebb halkították a Skillet zenét, nagyon megörültem. :D Te is szereted őket, ha már így beleírtad a történetbe?? :)
    Sajnálom szegény Avrilt, hogy olyan csúnya sebeket szerzett kívűl is, meg úgy látszik, hogy most belül is.... :)
    Nagyon várom a következő részt! ;) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Én pedig azt sajnálom, hogy csak ilyen későn tudok rá válaszolni, nagyon szégyellem magamat, előbbre szerettem volna. Remélem azért nem nagyon haragszol rám! <3 :(
      Igen, őket is szeretem, ezért írtam bele, és boldog vagyok, ha ezzel sikerült kicsit megörvendeztetem Téged! Köszönöm, amiért ismét írtál, egy csoda vagy! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága Azy-m ♥!

    Ég a pofámon a bőr, hogy csak most írok :'( El voltam és el is vagyok havazva, de Rád próbálok időt szakítani :3

    Imádtam, jobban, mint az eddigieket ♥ :) Mélyen reméltem, hogy Avril az apukájával megy el a koncertre és nem pedig valaki mással :) Nagyszerűen le lett írva a koncert és az utána történt események is :D Megsajnáltam Av-t, amikor belegabalyodott a vezetékekbe és elesett... Nem lehetett valami jó érzés :// A bizonyos mécses akkor tört el, amikor feltűnt a színen Chad és a nője... Teljesen együtt érzek Avril-el... :(

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a jövő héthez kitartást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macym!

      Ne égjen, akkor nekem sokkal jobban éghetne, elvégre mindig iszonyú későn válaszolok, most is sajnálom! És elhiszem, hogy elfoglalt vagy, de ha nem is lennél, sem kell írni! Ez nem kötelező, ne felejtsd el! <3
      Hű, eszméletlenül örülök, amiért elnyerte a tetszésedet a rész, és köszönettel tartozom, hogy megint írtál, megosztottad velem a véleményedet! Mérhetetlenül hálás vagyok, köszönöm, köszönöm, köszönöm, drága Macy! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés