Drága Olvasóim!
Meghoztam a következő részt, remélem nem fogok vele csalódást okozni, és tetszeni fog! Szeretném megköszönni azoknak, akiknek mindig írnak! Talán nektek ez nem is nagy szám, de higgyétek el, hogy nálam boldogabb bloggerina nincsen! Rengeteget jelent, amiért itt vagytok, és elmondjátok a véleményeteket. Féltem tőle, hogy ezt a történetet senki sem fogja olvasni, de Ti annyira édesek és támogatóak vagytok, köszönöm!
Sajnálom, ez most egy kicsit rövidre sikerült, legközelebb hosszabb lesz, ígérem!:)
Ezermillió puszi, Azy
________________________________________________________________
Annyira különös, hogy egy embernek mennyi oldala lehet. Persze mindenki más, de szerintem az alapvető tulajdonságokkal a legtöbben rendelkeznek. Chad is... Amint fellép a színpadra, és meglátja a közönséget, akaratlan mosoly kúszik fel arcára. Boldoggá teszi, amiért szeretik. Fantasztikus érzés lehet, ha feltétel nélkül elfogadnak. Csupán azért, mert a zenéddel inspirálod és támogatod őket...
Meghoztam a következő részt, remélem nem fogok vele csalódást okozni, és tetszeni fog! Szeretném megköszönni azoknak, akiknek mindig írnak! Talán nektek ez nem is nagy szám, de higgyétek el, hogy nálam boldogabb bloggerina nincsen! Rengeteget jelent, amiért itt vagytok, és elmondjátok a véleményeteket. Féltem tőle, hogy ezt a történetet senki sem fogja olvasni, de Ti annyira édesek és támogatóak vagytok, köszönöm!
Sajnálom, ez most egy kicsit rövidre sikerült, legközelebb hosszabb lesz, ígérem!:)
Ezermillió puszi, Azy
________________________________________________________________
július 28. 22:57
 |
| Trying not to love you |
Tiszta szívéből énekel, egy kicsit sem játssza meg magát. Vidám, nevet, viccelődik. Ezek szerint a "régi" énje ritkán jön elő, de a színpadon mindig. Lehet azért, mert már otthonosan mozog rajta.
A koncert utolsó dala a Trying not to love you, amit a közönség velük együtt skandál, csak úgy, mint az eddigi számokat. A Nickelback még egyszer megköszön mindent, és elmondja, mennyire fantasztikus közönség voltak. Daniel jó fejségének ékes bizonyítékaként egy pár dobverőt dobál szét a rajongók között. Az emberek egymást nyomorgatva próbálnak megkaparintani egyet, a szerencséseknek sikerül is. Daniel vigyorogva integet, miközben oldal le jön a lépcsőn a többiek után.
- Szuperek voltatok - ugrok Ryan nyakába, de gyorsan húzódok el, mikor megérzem rajta az izzadságot. Oké, ez totálisan az én hibám, hogyan gondolhattam, hogy semmi nyomot nem hagy egy ilyen eszméletlen koncert rajta. - Fúj!
- Vigyázz, nehogy rád is ragadjon! - hülyéskedik jó kedvűen, és mielőtt elmenekülhetnék, hátulról megragad, és jól belém keni magát. Kissé felemelkedek a földről, a lábammal kapálózva igyekszem kiszabadulni. Eközben mindketten megállíthatatlanul nevetünk.
- Büdös, izzadt Törpilla lettél - röhög, aztán végre elereszt.
- Kapd be! - mutatom neki elegánsan a középső ujjamat.
És hogy mi a legjobb Ryan-ben? Hogy erre nem szúrósan néz rám, nem kér számon, hogy miképpen merészelek szemtelenkedni vele. Egyszerűen visszamutat, mintha nem a nagybátyám, hanem csak a haverom lenne.
Mike jól szórakozva indul el az öltözők felé, magával rángatja Ryan-t is, míg Daniel a barátnője szájában kutatva búcsúzkodik el tőle, hiszen a nő valamiért halaszthatatlan dolog miatt nem tudja megvárni, míg elkészülnek, mennie kell. Daniel ezután egy szimpla ordítás után megvárattatja magát a többiekkel. Vigyorogva nézek utánuk, remélem azért hamar elkészülnek, kicsit fáradt vagyok már ehhez. Az emberek körülöttem csak úgy sürögnek-forognak, hozzák le a színpadról a hangszereket, a takarítók már felmosóval a kezükben ácsorognak, hogy végre elvégezhessék a dolgukat.
Kicsit útban vagyok, így úgy döntök félreállok. Egy lendülettel fordulnék meg, amikor beleütközök valakibe. És kibe másba, mint Chad-be! Azt hiszem a sors egyenesen utál. A nála lévő Jack Daniel's kicsúszik a keze közül, egyenesen a földre zuhan, ahol hangos csattanással törik szét az üveg. Az hagyján, hogy a földön az egész szétfolyik, de még ránk is jut.
- Mi a szart csinálsz? - ordít rám, idegesen méreget.
- Én is ugyanezt kérdezem - válaszolok reflexből. Dühösen meredek a bakancsomra, ami valószínűleg perceken belül már ragadni fog. - Nézd meg!
- Gratulálok, sikerült elbasznod az ünneplésünket - vigyorodik el gúnyosan.
- Ki a franc kérte, hogy kússz mögém? - tágulnak ki a szemeim, hihetetlen, amit csinál. Mintha az én hibám lenne.
- Erre jöttem el, az út közepén állsz!
- Oh, bocsáss meg, nagy Chad Kroeger, hogy itt merek lenni! - vágom hozzá szarkasztikusan, miközben összecsapom a kezeimet.
- Jó lesz, ha már hazamész!
- Pedig nem fogok, képzeld! Ryan házában maradok! - üvöltöm a képébe, tulajdonképpen gőzöm sincs miért. Csak remélhetem, hogy így fog történni.
- Haha, azt megnézem - röhög fel. - Csak ha még nem tudnád, a jövő héten turnézni megyünk, baba!
Lesokkolva meredek meg, még azon sem húzom fel magamat, hogy babának hívott. Sokkal jobban érdekel, hogy turnézni mennek! Mégis hogy a fenébe nem hallottam erről?
- Tessék? - nyögöm döbbenten, a tervem kártyavárként omlik össze.
- Jól hallottad! - ismétli meg, nem jön rá, hogy ez mennyire rossz hír számomra. Nem jön rá, mert nem tudja, hogy megszöktem otthonról. Semmiképpen nem mehetek vissza!
Chad még mindig dühösen kerül ki, komor arccal indul meg az öltözők felé. Útközben szól egy takarítónak, hogy legyen szíves felmosni, miután "az a kék rémálom" kiöntötte a piát.
Ajkamba harapva sütöm le a szemeimet, fogalmam sincs mi tévő lehetnék, ha Ryan elhagyja Calgary-t. Egész biztosan nem fogják engedni, hogy velük menjek, ez totálisan abszurd! Mégis, mi lenne jobb fejlődési lehetőség számomra, mint egy igazi turnét végigkísérni? Lenne esélyem elmondani és bizonyítani Ryan-nek, hogy a zene az életem. Segítene elindítani a karrierem...
A sírás szélén állok, idegesen túrok bele kék hajamba, megperdülök tengelyem körül, sietős léptekkel indulok el a mosdókhoz. A pólómat bámulva lököm be az ajtót, majd egyszerűen a két szélét megfogva rántom le magamról. A tükör elé állok, rémült sikítás keretében döbbenek rá, hogy nem vagyok egyedül.
- Te jó ég - kapom magam elé a pólót, ügyetlenkedésemnek köszönhetően azonban még ki is esik a kezemből. - Basszus - morgom, gyorsan lehajolok érte.
- Ne is zavartasd magadat - nevet fel George. Hátat fordítok neki, minél hamarabb bele akarok bújni a felsőmbe. - Egyébként van tükör, semmit sem ér, hogy háttal állsz - röhög tovább, tetszik neki, amiért félmeztelen vagyok. Nekem kevésbé.
- Oh már, ne leskelődj - húzom magamra, de még így elég kínosan érzem magamat. Újra szembekerülök vele, szemrehányóan kérdezem meg: - Ez a női mosdó, mit keresel itt?
George pimaszul mosolyog, kéregbarna szemeit a piszoárokra emeli, ezzel jelezve nekem, hogy én vagyok rossz helyen.
- Ha te ilyenekbe is képes vagy pisilni...
- Basszus - ismétlem újra, arcom egy perc alatt lesz vörös. - Bocsi, nem lesz több ilyen... - szabadkozom.
- Felőlem nyugodtan meztelenkedhetsz kedvedre - kacsint rám.
- Vicces vagy - forgatom meg a szemeimet, inkább menekülőre fogom a dolgot.
Geogre gyorsan megmossa a kezét, és megelőz, kinyitja nekem az ajtót. Arcán kaján mosoly játszik, örülök, amiért ő ennyire jól szórakozik rajtam, ezzel szemben nekem életem egyik legkínosabb élménye volt az előbbi.
Mikor kimegyünk a zenekar egymással beszélgetve várakozik, már átöltöztetek. Fejüket felénk kapják, ki-ki más kifejezéssel az arcán fogadja, hogy George és én egy mosdóból jövünk ki. Ryan elképedt és csodálkozó, Daniel szokás szerint ebben is talál valami vicceset, mert fél másodperc után már amolyan "na, ez jó lesz" fejjel váltogatja köztünk és Ryan között a tekintetét. Mike értetlen, szerintem ő az egyetlen, aki nem érti félre, és sejti, hogy én csak egy fatális tévedés áldozata vagyok. Chad elkomorul, nem tudok mit leolvasni az arcáról.
- Oké, tudom, hogy ez magyarázatra szorul - sóhajtom fáradtan. - Csak véletlenül rossz helyre mentem, előfordul - rántom meg a vállamat.
- Akkor George arca miért olyan, mintha most élte volna át élete első orgazmusát? - röhög Daniel, nyers kérdése kiüti nálam a biztosítékot.
Tátott szájjal próbálok valamit mondani, segélykérően bámulok George-ra.
- Én nem csináltam semmit, esküszöm - teszi fel védekezően a kezét, azt hiszem leginkább Ryan előtt akarja magát tisztázni. Csak az a gond, hogy ebben a mondatban az én szó van kihangsúlyozva, ezért így hangzik: "Én nem csináltam semmit. Csak Avril."
- Hé - háborodok fel, de George ártatlan arccal mered rám, mintha nem tudná, miért vagyok mérges. Körbenézve megállapítom, hogy segítségre nem számíthatok, mindenki levonta a saját maga következtetését, úgysem tudok mit csinálni. - Higgyetek, amit akartok, én most kimosom a pólómat - legyintek idegesen, és berontok a női mosdóba.
Bent még hallom, ahogyan Daniel nevet, és Ryan hőbörög, valami olyasmit ígértet meg George-al, hogy nem ront meg, és hozzám se nyúl. Úgy tűnik eléggé gyorsan változik át jófej haverből aggodalmas nagybácsivá. Remek, mintha lenne rá oka!
- Nézd, értem én, hogy Judy most nincs itt, és szabadabbnak gondolod magad, de még mindig csak egy tini vagy - nyomja a szövegét Ryan, miközben leveszi a kabátját. Bár jócskán elmúlt éjfél, és ő egy egész koncertet végig gitározott, és helyenként énekelt, még van energiája kioktatni.
- Tudom, de nem csináltam semmit - ismétlem meg sokadszorra, de mintha meg se hallaná.
- Kék lett a hajad, George-al huncotkodsz a férfimosdóban... - magyarázza, kezével hadonászva.
- Huncotkodik a hóhér! - csattanok fel, feldúltan rúgom le magamról a cipőm.
- Nem lehet könnyű dolga anyádnak - nyögi fáradtan. - Holnap mikor mész? Vagy jön érted? - fordul felém.
- Ryan, már beszélni akartam veled erről - túrok zavartan a hajamba.
Érdeklődve néz rám, ami jelen esetben nem jön jól, csak még idegesebb leszek.
- Igen?
Most vagy soha.
- Veletek akarok menni a turnéra.
- Szuperek voltatok - ugrok Ryan nyakába, de gyorsan húzódok el, mikor megérzem rajta az izzadságot. Oké, ez totálisan az én hibám, hogyan gondolhattam, hogy semmi nyomot nem hagy egy ilyen eszméletlen koncert rajta. - Fúj!
- Vigyázz, nehogy rád is ragadjon! - hülyéskedik jó kedvűen, és mielőtt elmenekülhetnék, hátulról megragad, és jól belém keni magát. Kissé felemelkedek a földről, a lábammal kapálózva igyekszem kiszabadulni. Eközben mindketten megállíthatatlanul nevetünk.
- Büdös, izzadt Törpilla lettél - röhög, aztán végre elereszt.
- Kapd be! - mutatom neki elegánsan a középső ujjamat.
És hogy mi a legjobb Ryan-ben? Hogy erre nem szúrósan néz rám, nem kér számon, hogy miképpen merészelek szemtelenkedni vele. Egyszerűen visszamutat, mintha nem a nagybátyám, hanem csak a haverom lenne.
Mike jól szórakozva indul el az öltözők felé, magával rángatja Ryan-t is, míg Daniel a barátnője szájában kutatva búcsúzkodik el tőle, hiszen a nő valamiért halaszthatatlan dolog miatt nem tudja megvárni, míg elkészülnek, mennie kell. Daniel ezután egy szimpla ordítás után megvárattatja magát a többiekkel. Vigyorogva nézek utánuk, remélem azért hamar elkészülnek, kicsit fáradt vagyok már ehhez. Az emberek körülöttem csak úgy sürögnek-forognak, hozzák le a színpadról a hangszereket, a takarítók már felmosóval a kezükben ácsorognak, hogy végre elvégezhessék a dolgukat.
Kicsit útban vagyok, így úgy döntök félreállok. Egy lendülettel fordulnék meg, amikor beleütközök valakibe. És kibe másba, mint Chad-be! Azt hiszem a sors egyenesen utál. A nála lévő Jack Daniel's kicsúszik a keze közül, egyenesen a földre zuhan, ahol hangos csattanással törik szét az üveg. Az hagyján, hogy a földön az egész szétfolyik, de még ránk is jut.
- Mi a szart csinálsz? - ordít rám, idegesen méreget.
- Én is ugyanezt kérdezem - válaszolok reflexből. Dühösen meredek a bakancsomra, ami valószínűleg perceken belül már ragadni fog. - Nézd meg!
- Gratulálok, sikerült elbasznod az ünneplésünket - vigyorodik el gúnyosan.
- Ki a franc kérte, hogy kússz mögém? - tágulnak ki a szemeim, hihetetlen, amit csinál. Mintha az én hibám lenne.
- Erre jöttem el, az út közepén állsz!
- Oh, bocsáss meg, nagy Chad Kroeger, hogy itt merek lenni! - vágom hozzá szarkasztikusan, miközben összecsapom a kezeimet.
- Jó lesz, ha már hazamész!
- Pedig nem fogok, képzeld! Ryan házában maradok! - üvöltöm a képébe, tulajdonképpen gőzöm sincs miért. Csak remélhetem, hogy így fog történni.
- Haha, azt megnézem - röhög fel. - Csak ha még nem tudnád, a jövő héten turnézni megyünk, baba!
Lesokkolva meredek meg, még azon sem húzom fel magamat, hogy babának hívott. Sokkal jobban érdekel, hogy turnézni mennek! Mégis hogy a fenébe nem hallottam erről?
- Tessék? - nyögöm döbbenten, a tervem kártyavárként omlik össze.
- Jól hallottad! - ismétli meg, nem jön rá, hogy ez mennyire rossz hír számomra. Nem jön rá, mert nem tudja, hogy megszöktem otthonról. Semmiképpen nem mehetek vissza!
Chad még mindig dühösen kerül ki, komor arccal indul meg az öltözők felé. Útközben szól egy takarítónak, hogy legyen szíves felmosni, miután "az a kék rémálom" kiöntötte a piát.
Ajkamba harapva sütöm le a szemeimet, fogalmam sincs mi tévő lehetnék, ha Ryan elhagyja Calgary-t. Egész biztosan nem fogják engedni, hogy velük menjek, ez totálisan abszurd! Mégis, mi lenne jobb fejlődési lehetőség számomra, mint egy igazi turnét végigkísérni? Lenne esélyem elmondani és bizonyítani Ryan-nek, hogy a zene az életem. Segítene elindítani a karrierem...
A sírás szélén állok, idegesen túrok bele kék hajamba, megperdülök tengelyem körül, sietős léptekkel indulok el a mosdókhoz. A pólómat bámulva lököm be az ajtót, majd egyszerűen a két szélét megfogva rántom le magamról. A tükör elé állok, rémült sikítás keretében döbbenek rá, hogy nem vagyok egyedül.
- Te jó ég - kapom magam elé a pólót, ügyetlenkedésemnek köszönhetően azonban még ki is esik a kezemből. - Basszus - morgom, gyorsan lehajolok érte.
- Ne is zavartasd magadat - nevet fel George. Hátat fordítok neki, minél hamarabb bele akarok bújni a felsőmbe. - Egyébként van tükör, semmit sem ér, hogy háttal állsz - röhög tovább, tetszik neki, amiért félmeztelen vagyok. Nekem kevésbé.
- Oh már, ne leskelődj - húzom magamra, de még így elég kínosan érzem magamat. Újra szembekerülök vele, szemrehányóan kérdezem meg: - Ez a női mosdó, mit keresel itt?
George pimaszul mosolyog, kéregbarna szemeit a piszoárokra emeli, ezzel jelezve nekem, hogy én vagyok rossz helyen.
- Ha te ilyenekbe is képes vagy pisilni...
- Basszus - ismétlem újra, arcom egy perc alatt lesz vörös. - Bocsi, nem lesz több ilyen... - szabadkozom.
- Felőlem nyugodtan meztelenkedhetsz kedvedre - kacsint rám.
- Vicces vagy - forgatom meg a szemeimet, inkább menekülőre fogom a dolgot.
Geogre gyorsan megmossa a kezét, és megelőz, kinyitja nekem az ajtót. Arcán kaján mosoly játszik, örülök, amiért ő ennyire jól szórakozik rajtam, ezzel szemben nekem életem egyik legkínosabb élménye volt az előbbi.
Mikor kimegyünk a zenekar egymással beszélgetve várakozik, már átöltöztetek. Fejüket felénk kapják, ki-ki más kifejezéssel az arcán fogadja, hogy George és én egy mosdóból jövünk ki. Ryan elképedt és csodálkozó, Daniel szokás szerint ebben is talál valami vicceset, mert fél másodperc után már amolyan "na, ez jó lesz" fejjel váltogatja köztünk és Ryan között a tekintetét. Mike értetlen, szerintem ő az egyetlen, aki nem érti félre, és sejti, hogy én csak egy fatális tévedés áldozata vagyok. Chad elkomorul, nem tudok mit leolvasni az arcáról.
- Oké, tudom, hogy ez magyarázatra szorul - sóhajtom fáradtan. - Csak véletlenül rossz helyre mentem, előfordul - rántom meg a vállamat.
- Akkor George arca miért olyan, mintha most élte volna át élete első orgazmusát? - röhög Daniel, nyers kérdése kiüti nálam a biztosítékot.
Tátott szájjal próbálok valamit mondani, segélykérően bámulok George-ra.
- Én nem csináltam semmit, esküszöm - teszi fel védekezően a kezét, azt hiszem leginkább Ryan előtt akarja magát tisztázni. Csak az a gond, hogy ebben a mondatban az én szó van kihangsúlyozva, ezért így hangzik: "Én nem csináltam semmit. Csak Avril."
- Hé - háborodok fel, de George ártatlan arccal mered rám, mintha nem tudná, miért vagyok mérges. Körbenézve megállapítom, hogy segítségre nem számíthatok, mindenki levonta a saját maga következtetését, úgysem tudok mit csinálni. - Higgyetek, amit akartok, én most kimosom a pólómat - legyintek idegesen, és berontok a női mosdóba.
Bent még hallom, ahogyan Daniel nevet, és Ryan hőbörög, valami olyasmit ígértet meg George-al, hogy nem ront meg, és hozzám se nyúl. Úgy tűnik eléggé gyorsan változik át jófej haverből aggodalmas nagybácsivá. Remek, mintha lenne rá oka!
- Nézd, értem én, hogy Judy most nincs itt, és szabadabbnak gondolod magad, de még mindig csak egy tini vagy - nyomja a szövegét Ryan, miközben leveszi a kabátját. Bár jócskán elmúlt éjfél, és ő egy egész koncertet végig gitározott, és helyenként énekelt, még van energiája kioktatni.
- Tudom, de nem csináltam semmit - ismétlem meg sokadszorra, de mintha meg se hallaná.
- Kék lett a hajad, George-al huncotkodsz a férfimosdóban... - magyarázza, kezével hadonászva.
- Huncotkodik a hóhér! - csattanok fel, feldúltan rúgom le magamról a cipőm.
- Nem lehet könnyű dolga anyádnak - nyögi fáradtan. - Holnap mikor mész? Vagy jön érted? - fordul felém.
- Ryan, már beszélni akartam veled erről - túrok zavartan a hajamba.
Érdeklődve néz rám, ami jelen esetben nem jön jól, csak még idegesebb leszek.
- Igen?
Most vagy soha.
- Veletek akarok menni a turnéra.
