17. fejezet - Minden csak egyre bonyolultabb lesz

Drága Olvasóim!

Jó hírrel érkezem, megjavult a gépem! Úgyhogy most már remélem sikerülni fog hozni a részeket, anélkül, hogy késnék. Köszönöm az előző részekhez a kommenteket, már válaszoltam is rájuk, imádni valóak vagytok! Még mindig nagyon hálás vagyok azért, mert itt vagytok nekem, remélem tudjátok!
Egyébként ez volt az a rész, ahol azt hiszem elkezdtem azon gondolkozni, hogy kialakult helyzetből mit fogok tudni kihozni, hiszen - remélem - észrevettétek, hogy eléggé megkavarodtak a dolgok. Mindenki mást tud, mindenki mást hisz, egyedül Avril van tisztában a dolgokkal. Az is eszembe jutott tehát, hogy mi lesz a blog végkimenetele, hány részes lesz stb. És valahogyan arra jutottam, hogy 25-30 környékén fogom mégiscsak befejezni. Számomra ez iszonyú kevésnek hangzik, de nem akarok erőltetettséget majd bele... Mindegy, ez csak egy feltevés, még bármi lehet. :)
Jó olvasást, drágáim!

Millió puszi, Azy
_________________________________________________________________

augusztus 22. 01:09


- Egy napot velem? - kérdez vissza, ráncolja a homlokát. Nem úgy tűnik, mint aki erre számított.
- Igen - bólintok, mintha magabiztos lennék, holott közel sincs így. Fogalmam sincs, miért hazudok neki, hogy lehetek képes elhitetni vele, hogy Ryan nem tud rólunk. Hazugnak érzem magamat, aki lazán átvágja Chad-et. Azonban mégis, ha arra gondolok, hogy talán velem lehet így, nem bánom. Érte megéri.
- Ne ajánljalak be inkább valakinél? - próbálkozik összezavartan. 
- Ryan ezt már megteszi - fonom karba kissé dühödten a karjaimat magam előtt. Bánt a tudat, hogy Chad láthatóan meg akarja ezt úszni. De hogy miért, fogalmam sincs. - Ingyen - teszem hozzá egy jelentőségteljes pillantás kíséretében.
- Oké, értem - adja fel, kissé megforgatja a szemeit, utána ismét rám szegezi őket. - Egy nap együtt, cserébe Ryan nem tudja meg, hogy mi volt kettőnk között.
Egy nap együtt. Csak ezt a részét hallom meg, a többi nem igazán érdekel. Majd megoldom, hogy Ryan tegyen úgy, mintha semmiről se tudna, nem gond. És Chad pedig velem lesz. Együtt leszünk.
Szánalmasnak érzem magamat, amiért ennyire várom, és ennyire ezt akarom. Nem érdemli meg, hogy így érezzek iránta, nem érdemli meg, hogy mindent képes legyek elfelejteni neki egy perc alatt.  
- Avril - ránt ki a gondolataim közül, mire kénytelen vagyok abbahagyni a föld fürkészését. 
- Igen? - pillantok rá.
- Miért akarsz velem lenni? - Egyenes kérdés, semmi kertelés, az nem igazán az ő asztala. Ha valamit meg akar tudni, eléggé könnyen megszerzi. De ha róla van szó, egy árva szót sem lehet kihúzni belőle, ha nem akarja. 
Meglep, amiért erre kíváncsi, nem tudom leplezni az arcomra kiülő zavarodottságot. 
- Hogy-hogy miért? 
- Nézd, én mindent megteszek, hogy távolabb kerülj tőlem - sóhajt fel fáradtan, szőkés hajába túr. - Esküszöm néha még én is meglepődök azon, mennyire kicseszek veled, te mégsem adod fel - magyarázza, tisztán kivehető a hangjából, mennyire nem ért. Emellett mégis nyugodt, semmi idegesség vagy düh nincs benne. Egyszerűen kíváncsi rá. - Miért? 
- Hidd el, nekem lenne a legegyszerűbb, ha fel tudnám adni - mondom halkan egy idő után. Csüggedten és keserűen húzom el a számat. - Én azt hiszem csak... - szeretlek. A szó a torkomon ragad, nem tudom kimondani. Az sem biztos, hogy így érzek, és ha elmondom neki, pontosan tisztában vagyok vele, mi fog következni. Újra eltaszít és ellök, mert nem akarja, hogy szeressem. És ez a baj.
- Te csak? 
Chad arca komoly marad, mégis mintha a vonásai ellágyulnának, amikor kissé könnyes szemmel pillantok rá. Pontosan tudod, mit akartam mondani - üzenem neki a tekintetemmel. Lehajtom a fejemet, nem akarom, hogy lásson. 
Ujjával óvatosan emel meg az államnál, ezzel is arra kényszerítve, hogy a rá nézzek. Ott állunk, egymással szemben, mégis egyedül én vagyok az, aki képes kifejezni mit érez. És ez nem fair. 
Lefejtem magáról az ujjait, de őt magát elengedni nem tudom. Meleg és erős keze van, már attól is jobban biztonságban érzem magamat, hogy fogja. Az én kicsim eltűnik az övében. Bámulom őket, sírni támad kedvem. Mert Chad csak a sötétben fogja, úgy, hogy senki se látja. Mert ha nappal lenne, nem tenné. 
- Tudod, most nagyon szívesen megcsókolnálak - töri meg a csendet. Furcsállva és értetlenül nézek rá. Szólásra nyitom a számat, de folytatja. - De nem "használlak ki".
Maró gúnnyal mondja, utána kissé fájdalmasan mosolyodik el. Az eddig összezavarodott arcom megenyhül. Nem tudtam, hogy ennyire rosszul esik neki ez az egész. Eléggé képes jól elrejteni, ha megbántják. A mellkasom elkezd szúrni, bűntudatom támad, pedig tudom, hogy nem kellene. Hiszen nem csak ő van megbántva, nekem legalább annyira fájt, ami történt. Jogom van kihasználásnak értelmezni a dolgokat, ha nem ad rendes magyarázatot.
Mielőtt még mondhatnék valamit arról, hogy igazából meg kellett volna beszélünk, és akkor nem lenne most ez, elköszön.
- Jó éjt, Törpilla - sóhajt egy aprót.
Kiráz a hideg attól, ahogy a becenevem szólít, hiszen most semmi irónia nincsen benne. A kezemnél fogva közelebb húz, de csak épp annyira, hogy puszit adjon a homlokomra. 
A kezdeti meglepettségem egy halvány mosolyba fordul át, meggondolás nélkül karolom át a nyakát, arcomat a nyakába fúrom. Érzem, ahogyan egy pillanatig habozik, de utána izmos karjait körém fonja, szorosan húz magához. A biztonság, amit a közelébe érzek, még inkább fokozódik. Elveszem az ölelésében. 
Nem akarom, hogy elengedjen, ha lehetne ott maradnék életem végéig. A karjai között, amik bilincsként fonódnak körém.
- Jó éjt - suttogom. Eltolom az arcomat a vállától. Tudom, hogy azt mondtam, soha nem fogom engedni, hogy újra megcsókoljon, és kihasználjon. De ezt most én akarom, nem ő. Kezemet az arcára simítom, érzem, ahogyan a borosta finoman szúrja a tenyeremet. Közelebb hajolok hozzá, tekintetem az övébe fúrom, meg akarom tudni, hogy mit gondol. Kiismerhetetlenül méreget. Ajkamat félénken nyomom az övének.
Nem számít arra, hogy most én csókolom meg, de most egy pillanatra sem bizonytalanodik el benne, hogy helyes-e. Viszonozza, kezét a derekamra simítja, még inkább közel húz magához. Nem tudom, mennyi ideig állunk ott, én szinte már lábujjhegyen nyújtózkodva, ő pedig lehajolva.
Levegő hiányában válunk el, arcomat nem húzom arrébb, így pár milliméter választ el egymástól. Hallom, ahogyan ő is gyorsabban veszi a levegőt. Elmosolyodok, teljesen visszaérkezem a lábamra, így már nagyobb a távolság.
Az ő arcán is egy szórakozott egy óvatos mosoly jelenik meg.
- Ne aggódj, nem fogom elmondani senkinek - biztosítom róla halkan. Nincs bennem semmi rossz indulat, csupán tudatni akarom vele, hogy ezt az egészet nem azért csinálom, hogy utána világgá kürtölhessem. Igazából még titokban is vele lennék, ha így végre megtudhatnám, mi is van közöttünk. - Viszlát Chad - engedem el lassan a kezét, miközben végig a szemébe nézek.
- Viszlát Avril - ismétli utánam, boldognak és felszabadultnak tűnik. Szinte olyan, mintha már legalább annyira örülne annak, hogy megcsókoltam, mint én.
Nehezen, de hátat fordítok neki, ráérősen sétálok vissza a házhoz. Az ajtóban még egyszer visszanézek, de a sötétségtől vagy nem látom vagy már elment.
Én sem tudom, hogy mi van közöttünk, de nem is érdekel már. Nem fogom elárulni Eva-nak, apát ráveszem, hogy tartsa titokban, Ryan-nal megbeszélem, hogy csináljon úgy, mintha semmiről se tudna. Vele leszek egy napot, és akkor majd kiderítem, hogy mi is az oka annak, amiért nem akarja, hogy szeressem.

Mosolyogva lépek be a házba, felhőtlenül boldognak érzem magamat, így teljesen elfeledkezem arról az apró részletről, hogy halkan kellene felosonnom. Nem sikerül, az első két percben Ryan jelenik meg a bejárat előtt. Meghallhatta a a zajt, és mivel értelemszerűen azt gondolja, hogy én fent vagyok a szobámban, érdekessé vált a dolog, hogy ki volt kint.
- Avril? - ráncolja a homlokát Ryan. - Hol voltál?
Felkapom a fejemet a hirtelen hangra, rémülten kutatok a fejemben valami értelmes magyarázat után.
- Oh, hello - festek egy erőltetett vigyort az arcomra, próbálok úgy tenni, mintha semmi titkolni valóm nem lenne. - Apa hol van?
Látja, ahogyan megremeg az ajkam, kérlek csak őt ne! Most semmi szükség egy újabb veszekedésre!
- Felment már aludni - közli nyugodtan, de nem lehet átverni, ragaszkodik hozzá, hogy beszámoljak neki, miért is voltam kint. - Szóval?
- Csak levegőztem egyet - próbálok természetesnek tűnni, azonban pocsékul megy.
- Vele voltál, igaz?  - sóhajt egy hatalmasat, szemeimet megforgatva indul vissza a nappaliba, anélkül, hogy megvárná a választ.
- Ryan - szólok utána, gyorsan lerúgom magamról a cipőmet, követem a nappaliba.
, egy tál popcorn hever mellette, a távirányítót nyomkodva figyel fél füllel arra, amit mondok. Lehuppanok mellé, felhúzom a lábaimat, az ölembe húzok egy párnát, annak a szélével szórakozok.
- Tudod, hogy apáddal miatta vesztetek össze - fordul felém hirtelen, rá kell jönnöm, hogy bizonyos szintig ő is mérges.
- Igen, de most mit csináljak? - teszem szét a kezeimet kétségbeesetten. - Egyszerűen így alakult, és nem tudom mit vár tőlem. Egyébként sem miatta történt, teljesen más itt a gond.
- Neki is nehéz - sóhajtja meggyötörten. - Hidd el, ő is tudja, hogy rosszul tette, amit tett. De most nem ajánlatos tovább hergelni.
- Nem fogom azt tenni, amit akar - rázom meg a fejemet határozottan, ennek köszönhetően kiszabadul egy tincs és az arcomba hull.
- Tudom, hogy azt mondtad, csak pár csók volt, de együtt vagytok? - fürkészi az arcomat, azért látom rajta, titkon örül annak, hogy találtam valakit. És ha boldog vagyok, nem értem apa miért nem képes ugyanígy hozzáállni a dolgokhoz.
- Nem egészen - söpröm ki a hajamat a szememből, rögtön elveszi a kedvemet a tudat, hogy még közel sem vagyunk ott, hogy kijelenthessem; együtt vagyunk.
- De te vele szeretnél lenni? - kérdezget tovább, tényleg kíváncsi, hogy miért érdekel ennyire Chad.
- Azt hiszem - mosolyodok el fájdalmasan. - Egyelőre rajta múlik.
- Na jó, és mit bírsz benne? - röhögi el magát, mintha képtelenség lenne elhinni, hogy a saját bandatársát bárki is bírja. Oké, ez azért határozottan furcsa. - Értem, mondjuk én is ismerem, de...
- Mi az, hogy mit? - képedek el, inkább nem térek rá, hogy Ryan milyen véleményen van róla, lehet jobb, ha ebbe nem is szólok bele. - Azt, hogy amikor egy légtérben vagyunk, mindig az az érzésem, hogy nem történhet baj. Azt, amikor mosolyog, amikor nevet, amikor a hajába túr. Még azt is, hogy olyan sokszor ideges. Imádom, hogy ki tudom hozni a sodrából, imádom, hogy ha mással lát, egyszerűen felrobban - hadarom, észre se veszem, de arcomra akaratlanul kúszik fel egy hatalmas vigyor.
- George? - nevet fel hitlenül, nehéz elhinnie, hogy róla van szó. Ahogyan nekem is, ki a franc beszélt itt George-ról?!
- Tessék? - bámulok rá, arcomra tisztán kiül az értetlenség.
- Jó, sajnálom, csak tudod, olyan, mintha két teljesen más emberről beszélnénk - vigyorog még mindig, próbálja visszafogni magát a kedvemért, nehogy megbántsa a "barátomat", aki tulajdonképpen még akkor lenne az, ha Chad-ről lenne szó, de így végképp nem!
Haha, nagyon vicces Ryan, azt hiszem mi tényleg két teljesen más emberről beszélünk. Ami viszont azt jelenti, hogy most nagybátyám abban a tévhitben él, hogy én és George...!
- Te jó ég - nyögöm, amikor rádöbbenek a felismerésre. Arcomat a kezem közé temetem, nem bírom elviselni, hogy ilyen helyzetbe kevertem magamat. Ryan félreérti, azt hiszi, azért reagálok így, mert fárasztónak gondolom a kételkedéseit.
- Bocsánat, nem szabadna ilyennek lennem, befejeztem - teszi fel a kezeit, megadja magát. - Legyetek boldogok meg minden szarság, csak ne apád előtt - pillant rám, nem bírja lenyelni a vigyorát. Ryan túl jó szórakozik mindenen.
- Figyelj, nem tudnál majd úgy tenni, mintha semmiről se tudnál? - nézek fel fájdalmasan. Remek, ennél pocsékabb helyzetbe, ha akartam volna, se tudtam volna kerülni. - És megtennéd, hogy ezt megbeszéled apával is? - könyörögve pislogok. - Még semmi se biztos, nem akarom, hogy bárki is értesüljön eről...
- Persze, ne aggódj - rántja meg lazán a vállát, felveszi az üvegasztalról a sörét, nagyot kortyol belőle. - Ez a minimum.
- Köszi - nyomok puszit az arcára, mire összeborzolja a hajam. Még vetek rá egy szúrós pillantást, és már állok is fel. - Megyek aludni, késő van - intek neki egy hatalmas ásítás közben.
- Jó éjt! - köszön el ő is, és amint megfordulok, újra a távirányítóért nyúl, azt hiszem tényleg keres valami normális műsört.
Amint beérek a szobámba, nem tudom eldönteni, hogy most boldog vagyok vagy sem. Egyértelműen jó, ami Chad és köztem történt, viszont Ryan és apa azt gondolja George az a fiú. Én voltam a hülye, amiért félreértettem őket, rögtön a csókra kellett volna gondolom, hiszen csak azt láthatták. De nem tehetek róla, hogy rögtön Chad ugrott be! Hiszen vele volt az igazi kapcsolatom.
Chad... Elmondjam neki? Ha igen, egész biztosan nem fogja teljesíteni a kérésemet. Ha nem, és kiderül, egész biztosan örökre elásom magamat előtte.
Bármit is csinálok, elveszíthetem.

- Köszi, amiért eljöttél - festek magamra egy ideges vigyort, nehezen bírom leplezni, hogy kényelmetlenül érzem magam.
- Amúgy is beszélni akartam - kavargatja meg a kávéját George.
Most már muszáj volt elintézni ezt az egészet, és a legjobb, ha nem telefonon keresztül csináljuk. Elvégre tartozom neki annyival, hogy bocsánatot kérek. Arról, hogy Ryan és apa mit hisz, eszemben sincs szólni neki, úgysem fog kiderülni.
Úgyhogy ma reggel felhívtam, gyorsan lefixáltuk, hogy itt találkozunk. Hideg van, egy hosszabb pulcsiban kellett jönnöm, ennek ellenére George lazábban, egyszál hosszú ujjúban ül előttem.
- Arról lenne szó, ami a bulin történt - iszok bele a forró kávémba, jól esik, amint az ital kissé végigmarja a torkomat. - A csókról.
- Tudom - bólint egy aprót, szemeit az enyémbe fúrja. - Meglepődtem, amikor történt, de aztán...
- Nézd, sajnálom, hiba volt - vágok közbe, mielőtt olyat mondhatna, amit ő fog megbánni. - Túl sokat ittam, fogalmam sincs mit gondoltam.
- Hiba? - ráncolja a szemöldökét, lehet nem pontosan erre számított.
- Igen - erősítem meg. - Nem akarom, hogy úgy érezd, kihasználtalak, nem erről van szó...
Inkább befogom a számat, jobb, ha inkább nem mentegetőzök. Meredten bámul rám, aztán inkább a kávéját kezdi szuggerálni.
- Avril, hagyd - rázza meg végül a fejét. - Nem gond - túr bele zavartan a hajába, kiissza a kávéját. - Tudod mit, haza viszlek.
- Tessék? - döbbenek meg egy kicsit, nem értem, miért is akar hazakísérni, és miért fogadja hirtelen ilyen könnyen. Bár, inkább meg sem kérdezem, nem kell belebonyolódnom ebbe még jobban. Úgy teszek, mintha nem venném észre a hirtelen hangulatváltozást.
- Haza viszlek - áll fel a helyéről, leakasztja a kabátját a szék hátáról.
- Köszönöm, az most jól jönne - mosolyodom el végül. Felveszem a kabátomat, a táskámat a karomra akasztom, majd elindulok kifele. George a hátam mögött jön, de fél kézzel még így is előttem nyitja ki az ajtót. Hálásan pillantok rá, de a kinti hidegbe már megállok, hiszen fogalmam sincs melyik is az ő autója.
Előhalássza a kulcsot a zsebéből, megnyom rajta egy gombot, és az út túloldalán lévő Porsche Panamera lámpája kettőt jelez.
- Klassz verda - dicsérem meg őszintén.
- Spóroltam is rá - vigyorodik el.
A kocsi belül is gyönyörű, elhiszem, hogy George szeme fénye. Ahogyan Chad-é is volt az övé, mielőtt le nem amortizáltam azzal, hogy a kézifékkel babráltam. A gondolatra most már muszáj elvigyorodnom, akkor persze szörnyen aggódtam mindenért, most már mégis semmisnek tűnik.
- Avril - rángat ki a gondolataim közül George, így kénytelen vagyok abbahagyni a kalandozást, és rá figyelni.
Felé fordulok az autóban, meglep, hogy idegesnek tűnik. Még nem övezte be magát, a kormányon dobol. Látom rajta, hogy nagyon gondolkozik valamin, a feszültség tisztán leolvasható az arcáról.
- George? - kérdezem finoman, furcsállva vonom össze a szemöldököm - Valami baj van?
Aztán... aztán hirtelen rám néz. A tekintete bizonytalan, mégis kemény. Egyszerűen áthágja a kettőnk közötti távolságot, és mielőtt még bármit is tehetnék, kis híján belenyom az ülésbe, és lenyomja a nyelvét a torkomon.
És mégis az egyetlen gondolat, ami akkor átcikázik a fejemen az az, hogy minden csak egyre bonyolultabb lesz. 

16 megjegyzés:

  1. Azy, te istennő.
    Omg. Omg. OMG!!!!! Te aztán kevered a szálakat rendesen. Nem is te lennél. Istenem de jó volt. Miért kellett itt abnahagyni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Márti!

      Hahaha, örülök, ha úgy látod, hogy sikerült, bevallom, eddig nem tudtam, hogy ez lesz, de örülök, amiért így alakult! Köszönöm szépen, amiért ilyen aranyos vagy és írtál is! <3333
      Valahol abba kellett:P

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Jézus! Úr Isten! Ezt nem hiszem el. Azt gondoltam, hogy Av apja és Ryan George-re gondoltak és nem Chad-re, de ez a vég mindent visz, még a köszönésemet is xD
    Hihetetlenül örültem, hogy Chad nem borult ki, annyira. És magához képest még elég kedvesen is viselkedett. Kezdek nagyon szurkolni nekik.
    Na de egy ilyen befejezést összehozni...
    Már bűn, hogy mennyire nagyon jól irsz, és én a rabja lettem az "irományaidnak". Egyszerűen imádom!
    Eszméletlenül nagyon várom a folytatást. c: Remélem mihamarabb megörvendeztetsz bennünket vele. xxx

    Love, Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Eszméletlen reakciód vannak, te lány, mindig muszáj mosolyognom, ha látom őket! Igen, eléggé egyértelmű lett már! Haha, hidd el, nem terveztem így, de annyira adta magát a helyzet. Ahw, mennyire édes vagy, köszönöm, amiért ennyire túlzol, jól esik! Igyekszem minél hamarabb megírni a következőt, és igazán bízom benne, hogy az is azért tetszeni fog valamennyire! Hihetetlen vagy, tényleg rengeteg hálával tartozom, amiért mindig írsz! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!

    Nahát, ez az amire nagyon, de nagyon nem számítottam. :)
    Chad valami elképesztő, Av kitartása pedig csodálatra méltó. Én nem tudom, hogy hasonló helyzetben tudnék-e egyáltalán ilyen higgadtan viselkedni (gondolom nem), és már egyre jobban várom, hogy mi fog történni azon a napon, ha egyáltalán lesz. Mert hogy ezek után már bármi megtörténhet.
    George viselkedése nagyon megdöbbentett, és a végén elfelejtettem levegőt venni. Ezek után már elképzelni sem merem mi lesz, de szerelmi háromszög szagot érzek. :)
    Teljesen magával ragadott ez a történet, hidd el, nem kell ahhoz szerepelnie a 1d-nek az írásaidban, hogy olvassák, hiszen csodálatos,a hogy írsz, mindenesetre én imádom.

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!

      Nem tudom, hogy most ezt jó értelemben-e, de azért bízom benne, hogy igen! Egyetértek veled Chad viselkedése számomra is különös. Tudom, hogy furcsa ezt mondani, hiszen én írom, de akkor is, mivel nem tervezek előre vele, így minden helyzetben úgy viselkedik, ahogyan alakul... Ami pedig a végén történt. Hát, én se számítottam rá, de nem akartam egyszerűen lezárni a fejezetet, és ezt tűnt a legkézenfekvőbbnek. :)
      Aaaahj, de aranyos vagy, ezen most kis híján elsírtam magamat, de komolyan! Rengeteget jelent nekem, hogy ezt mondod, de komolyan! Mindig félek tőle, hogy 1D nélkül képtelen vagyok megírni egy történetet, de ez, amit Te írsz... eszméletlen sok hálával tartozom! És nem csak ezért, azért is, mert mindig támogatsz és mellettem állsz, bármibe fogjak bele! Egy tündér vagy! <3333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!
    Ez, ez, ez...wow! Ez tényleg megtörtént?! Lehet hogy George beleszeretett Avrilbe? Habár akkor nem viselkedett volna így. Hú nagyon jó volt ez a rész! Tele volt fordulatokkal. Én is elvigyorodtam, mikot Avril visszaemlékezett mit tett Chad kocsijával. :D
    Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra! *-* :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Haha, azt hiszem igen. Azt, hogy beleszeretett-e vagy hogy mit érez próbálom majd a következő részekben jobban kifejteni. Nagyon-nagyon köszönöm, amiért ezt gondolod, tényleg sokat jelent! <3333
      Sietek a következővel!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Úriiisteen úriisteen! Már rész? Ilyen hamar? Még szinte fel se fogtam az előzőt már itt a folytatás. Hahahaaa dejóó♥♥
    Viszont úgy érzem kezdek összezavarodni :D De nagyon. :D
    Most akkor az van, hogy George beleszeretett Avrilbe, Ryanék azt hiszik Goerge és Ő "együtt vannak" Avril pedig teljesen félreérti és azt hiszi Chad-re gondolnak. Viszont Chad erről nem tud semmit csak annyit h kiderült ami köztük volt és ezek után hagyja h úgy rángassák mint egy madzagra kötött bábut. Hmm az első ami eszembe jutott h miért ment bele ilyen könnyen? :D Muhaha csak nem azért mert titkon ő is szeretne vele lenni? Jajj ne csigázz én nem szoktam hozzá az ilyen hullámvasutakhoz :D Vagy nem is vasutakhoz :D már nem is tudom mit akarok mondani.. meg azt se hogy mit kellene :D Na jó most már röhögnöm kell >.<""
    A lényeg, hogy nagyon örülök amiért minden rendben a gépeddel és ilyen gyakran fognak érkezni a részek, valamint annak nem örülök, hogy ilyen rövid lesz a történet. Bele se merek gondolni mi lesz ha véget ér :(( És az meg a másik h fogalmam sincs róla ezek után mi fog történni.. ? :D Jézusom :D most tök tanácstalan vagyok. Ötletem sincs a folytatásról :D
    Áááh de nem is érdekel! Úgy imádom ahogy van és ahogy jön!! Imádoom♥♥
    De most komolyan! Ha valami bajom van vagy nem érzem úgy h minden stimmel csak feljövök ide és visszaolvasgatom a részeket, amik hatására felelevenednek bennem a régi szép emlékek és már vigyorgok mint egy vadalma. Mint most is :DD
    Szóóval már nagyonnagyonnagyon várom a folytatást és remélem ez is hamar érkezik! :))♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Alicia!

      Hahaha, remélem azért nagyon nem bánod, hogy hoztam a részt! <3
      Nagyjából teljesen jól leírtad, hogy mi van. George-nak tetszik Avril, viszont azt, hogy beleszeretett, még túlzásnak tartom kijelenteni. Av pedig pontosan tudja már, hogy Ryan és az apa nem Chad-re gondol, hanem George. De egyébként a többiben igazad van. :)
      Azért ment bele ilyen könnyen, mert semmiképpen se szeretné, ha kiderülne Ryan előtt, de a továbbiakban majd az is kiderül, hogy miért. Hahaha, most már nekem is!:D
      Hát... nem tudom, hosszabbra szerettem volna, de az az igazság, hogy fogalmam sincs azon kívül, amit terveztem, mit kellene még belerakni, és nem akarom nagyon sokáig húzni-vonni a dolgokat. Remélem, hogy ilyen röviden is tetszeni fog azért, és nekem is hiányozni fog, hogy írhassam, hidd el!:( Hogy mi fog történni... Te jó ég, most már elterveztem a dolgokat, és már előre izgatott vagyok, mert a végét - legalábbis minden reményem szerint - jól összekavartam, és egy élmény lesz leírni!:')
      Én pedig Téged imádlak, olyan édes, kedves, cuki, önzetlen, türelmes vagy, hogy elmondani nem tudom, köszönöm, köszönöm, amiért olvasol, hihetetlen hálás lehetek érte! <33
      És örülök, ha emlékek jönnek fel a blog hatására!:')

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  6. Drágaságos, utánozhatatlan és fenomenális Azy-m ♥!

    Végre volt egy kevéske időm, hogy végigolvassam a fejezetet :) Mit ne mondjak, most se csalódtam ;)

    Imádtam, nagyon de nagyon tetszett ♥ :3 Bár, az elején úgy voltam, bele fogok kavarodni, hogy ki kivel van, de sikerült lekövetkeztetni :D Szegény Avril, benne van rendesen a sz*rban... Ryan-ék összeboronálják George-al, míg Av Chad-el kavar :3 Egyszerre kínos és vicces helyzet... Aztán George is rátesz egy lapáttal, amikor megcsókolja vagyis inkább leteperi Avril-t... Hú, ez egyre izgalmasabb :DD

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és kitartást a sulihoz ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drágaságos, pótolhatatlan és eszméletlen Macy-m!

      Örülök, ha volt időd, és örülök, amiért rá szántad! :')
      Ahw, komolyan? Ez annnnyira boldoggá tesz, de tényleg, köszönöm, hihetetlen érzés ilyet olvasni. Haha, igen, így is mondhatjuk, és ne aggódj, még hullámozni is fog! Remélem a folytatás is tetszeni fog, és nem okozok csalódást! Köszönöm, hogy olvasol, és írtál! <33333
      Jó nyarat, drága!

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága, mesés és elképesztően tehetséges Azym!
    Az első, ami az eszembe jutott a rész olvasása közben, hogy én megmondtam, én megmondtam és az újdonság kedvéért: Én megmondtam! Nem is tudom, hol kezdjem. Ott, hogy Chad miket érezhet Avril iránt - kizárt, hogy ne bírja úgy, ahogy csak egy fiú bírhat egy gyönyörű és vicces lányt; ott, hogy Ryan és Avril apukája egész idő alatt Georgera gondolt vagy ott, hogy George meg fogja csókolni, mert igazából nem bánta meg, ami a bulin történt? Így visszaolvasva tényleg nagyon bonyolult lett ez a történet, de épp ezért szeretem annyira.
    Amúgy szerintem Avrilnek nem kéne annyira félnie attól, hogy elveszíti Chad-et, egyrészt mert sosem volt az övé, másrészt, mert igazából még csak hazudni sem hazudott neki akkorát. Ryan nem tudja, mi van közöttük és nem fogja elmondani neki, így a kiérdemelt találkozó igazán fair kompromisszum lett :) Alig várom a folytatást, csodálatos lett és csodálatos vagy :) <3333 szeretlek <3333
    Millio puszi Xx Kellemes hetet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, hihetetlen, csodálatosan tehetséges szerecsendiom!

      Haha, igen, megmondtad! Bár azt hiszem ezzel nem most dicsekedhetnél először, hiszen rengetegszer jó volt az előérzeted a történettel kapcsolatban. Most is csak azt hiszem helyeselni tudok a dolgokra, azonban most nagyon ügyelnem kell, hogy ne mondjak el semmit, pedig olyan szívesen osztanék meg ezer meg ezer információt a folytatással kapcsolatban. Ahj, nagyon nehéz!:(
      Jaj, de örülök, hogy ezt leírtad, imádok ilyeneket olvasni! És így nézve teljesen igazad van ezzel kapcsolatban. Már csak abban reménykedem, hogy a folytatással nem okozok csalódást!
      Én is nagyon-nagyon szeretlek, fantasztikus, amit értem teszel folyamatosan, de hát mit is várhatok egy annyira szeretetre méltó és csodálatos lánytól, mint Te? <3333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága, Egyetlen elképesztően tehetsége Azym!

    Újabb fordultok és én már komolyan nem tudom, merre kapkodjam a fejemet, amikor a részeidet olvasom, most nagyon örülök annak – csak azért, mert nem kell annyira izgulnom a további fejlemények miatt -, hogy egy pár fejezetről lemaradtam. Gondoltam valami hasonlóra azzal kapcsolatban, hogy George-t hiszik a lány titkos szerelmének, már csak azért, mert sem Avril apja, sem pedig Ryan nem említette egyszer sem Chad nevét és gondolom a nagybácsi is sokkal morcosabb, feldúltabb lett volna, ha megtudja, hogy a bandatársa, akinek nem mellesleg barátnője van, Avril igazi szerelme. George pedig… sejtettem, hogy valamit érez a lány iránt, már, ahogyan a kávézóban méregette is biztosan tudatta velem, biztos jel volt, ahogyan Avrilre nézett és egyszerűen inkább terelte a témát, minthogy megbeszélte volna azt a lánnyal. Borzasztó kíváncsi vagyok, mi lesz, ha Chad fülébe jut, hogy a lány eltitkolta előle a dolgot, mi lesz akkor, ha kiderül mindenki számára kit is szeret Avril valójában és nem utolsó sorban, mi lesz George sorsa a továbbiakban. Ismét csodás fejezetet hoztál össze, elképesztő, ahogyan a szálakkal játszol, szinte szóhoz sem jutok egy fejezet elolvasása után. Elképesztő vagy! <3333

    Szorosan ölel,
    kriszty96

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan és felháborítóan túlzó kriszty96-om!

      Jaj, nagyon örülök, amiért ezt olvashatom, bevallom, annyira boldoggá tesz, ha sikerült valamennyire felkelteni az érdeklődésedet. Haha, én is így vagyok vele, amikor a Te írásaidat olvasom!
      Szeretem tudni, hogy mit gondolsz a résszel kapcsolatban, meg úgy amúgy is a történésekről, úgyhogy külön köszönet, hogy ismét - így utólag is! <3 - bepótoltad ezt, és megosztottad velem a gondolataidat, ez sokat jelent számomra, de tényleg. :')
      Remélem a továbbiakban nem fogok csalódást okozni, és bízom benne, hogy tudod, hogy én már akkor is rengeteg mindennel tartozom neked, és már akkor is iszonyú hálás vagyok, ha esetleg többet nincs időm írnod, vagy ilyesmi! Úgyhogy ez ne legyen valami kötelező dolog vagy teher kérlek! Már egy életre leköteleztél! <33333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés