18. fejezet - Megszöktetlek

Drága Olvasóim!

Igen, elkéstem ezzel a résszel, de a hétvégén elutaztam, és így nem tudtam összehozni. Tudom, hogy béna mentség, és meg lehetett volna oldani, úgyhogy bocsánat! Ennél a résznél egy fontos fordulópontjához érkeztünk a történetnek, remélem majd tetszeni fog, nekem nem lett a kedvencem. Azt hiszem 25 rész lesz egyébként, valamennyire már megvan a vázlata a történetnek, de természetesen ez még alakulhat. :)
Nagyon-nagyon, sőt még annál is jobban köszönöm, amiért az előző részhez is írtatok, el se tudom mondani, mennyire sokat jelent egy-egy szó vagy mondat! Rengeteg hálával tartozom, imádlak Titeket, de komolyan!

Milliónyi puszi, Azy
_________________________________________________________________

augusztus 23. 09:51


Ellököm magamtól, letörlöm a számat, hitetlenkedve pislogok rá.
- Ez meg mi volt? - támadok neki idegesen, nehezen tudom felfogni, hogy most ez tényleg megtörtént. 
- Sajnálom, én csak... - kezdene magyarázkodni, de nincs rá szükségem, már így is elég hazugságot hallottam már. 
- Inkább busszal megyek - jelentem ki, nem is nézek rá, csak kiszállok az autóból, hangosan vágom be magam mögött. 
Nem érdekel George, nem érdekel, hogy vajon miért tette ezt, ki akarom verni a fejemből. Már így is elég zavaros minden körülöttem, nincs szükségem arra, hogy még ő is bekavarjon. Idegesen lépkedek, még hátra nézni se merek, inkább csak megyek előre nagy léptekkel.
Hallom, ahogyan a kocsi tolat, és megáll mellettem. George segélykérően pillantgat felém.
- Szállj vissza, kérlek! - hajol át az ülésen, kinyitja a felém eső ajtót. - Tényleg megmagyarázom.
Kételkedve bámulok rá, erős a kísértés, hogy ott hagyjam a fenébe, és tényleg busszal menjek. Viszont megérdemel egy esélyt.
- Rendben - sóhajtok egyet, kelletlenül bekászálódom a kocsiba, újra beövezem magamat.
Elindulunk, egy ideig csak csend van, de aztán végre George megtalálja a hangját. Megköszörüli a torkát.
- A bulin azt hittem tényleg van valami közöttünk - kezdi el, de már itt nem bírom végig hallgatni, közbe vágok.
- És szerinted viccből mondtam azt pár órával ezelőtt, hogy hiba volt? - csattanok fel, nem bírom leplezni a felháborodásomat. George vagy nagyon hülye, vagy csak azt hallja meg, amit akar.
- Fogalmam sincs, reménykedtem, hátha talán... - szorít rá feszülten rá a kormányra.
- Hátha talán csak félek kifejezni az érzéseimet, és visszahúzódóan nem mondok semmit? - kérdezek rá, hiába próbálok ellene tenni, gúnyos a hangom, Nem akarom megbántani, de már kezdem unni, hogy mindenki kénye kedve szerint csókolgat meg, mintha az én beleegyezésem nem kellene. - Mert én pont olyan csaj vagyok, igazad van!
- Oké, tévedtem, belátom - emeli feljebb ő is a hangját. Ő csak azért ideges, mert totál nem erre számított.- De azért, ha egyszer meggondolod magad...
Hitetlenül nézek rá, reflexből már nyitnám a számat, hogy tisztázzuk, köztünk soha nem lesz semmi, de hirtelen eszembe jut, hogy ettől pontosan olyan éretlen és meggondolatlan lennék, mint régen. És erre nincs szükség. Ráadásul megsajnálom, annyira szerencsétlenül és bánatosan emeli rám a tekintetét...
- Rendben - ígérem meg neki, elvégre ebben nincs semmi. Csak egy ajánlat, és ha élből visszautasítom, száz százalék, hogy megbántom. - Majd akkor szólok - bólintok, és még egy mosolyt is megeresztek.
Igen, akkor még biztos voltam benne, hogy köztem és George között soha nem fog elcsattanni még egy csók. De talán pont az a szép az egészben, hogy én folyamatosan tévedek, hibát halmozok hibára.

Nem tudom pontosan mire számítok. Elvégre Chad Kroeger-ről van szó, nem is ő lenne, ha minden úgy történne, mint a normális embereknél. Pár nap telik el, tökéletes nyugalomban, amikor az egyik este megérkezik. De elég konkrétan, egyáltalán nem úgy, ahogy számítok rá.
Kezdjük azzal, hogy mindenki abban a hitben él, hogy az édesanyját látogatja a messzi-messzi Floridában már két napja. Éppen ezért még a fejemben sem fordul meg a gondolat, hogy nem ott van. Kezdhetem azt hinni, hogy egy megrögzött hazudozó, mindenkinek azt mond, amit akar, nem állítja meg semmi, ha akar valamit.
Tehát amikor kővel dobálja az ablakomat, jogosan gondolom azt, hogy valami baltás gyilkos akar az életemre törni. Még az a csoda, hogy nem habzó szájjal ordítozva reagálok a helyzetre, hanem megrettenve, a leggyávább módon próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy pillanatokon belül az ablakom szilánkosra törhet. Ijedten a telefonomért nyúlok, utána újra leguggolok, nem akarom, hogy lentről látszódjon, hogy hol tartózkodok a szobában. Bekapcsolom a készüléket, és ekkor látom, hogy van egy halom üzenetem Chad-től, miszerint hajnali fél háromkor vár a ház előtt, mert megyünk. Ja és mint egy mellékes lábjegyzetként, hogy hazudjam azt apáéknak, hogy egy barátnőm balesetet szenvedett, és őt kell meglátogatnom egy közeli városban. Ez így eléggé béna kifogás, de maradjunk annyiban, hogy még lesz időm kidolgozni a részleteket.
Amikor már megnyugszom, hogy nem fogok meghalni, legalábbis nem ma este, jöhet a "teljesen elment az esze, biztosan nem megyek, hajnal van, hova mennénk, tényleg őrült" fázis, majd egy perccel később a "na akkor mit is vigyek fel".
Kapkodva készülök el, megírom a levelet apának, és azt is, hogy majd hívom, aztán gyorsan lesietek. Mintha csak valami bűnöző lennék, bepattanok a kocsiba, Chad pedig már gázt is ad. Elhajtunk, magunk mögött hagyjuk az ismerős utcákat, és amikor már biztos vagyok benne, hogy nem bukunk le, van bátorságom megkérdezni, hogy mégis mi volt ez az egész.
- Nem Floridában kellene lenned? - vonom fel a szemöldökömet kérdőn.
- De - bólint egyet. - Kellene.
- Akkor? - folytatom a faggatózást. - Mit keresel itt?
- Megszöktetlek, ha nem tűnt volna fel - dob felém egy vigyort, valamiért most igazán jó kedve van.
Mivel nem akarok veszekedni vagy elrontani valamivel a hangulatot, inkább témát terelek.
- És hova megyünk? -nézek azért ki az ablakon, pont akkor, amikor kiírja a tábla, hogy elhagytuk Calgary-t.
- Ne aggódj, Kanadában maradunk - nyugtat meg, mintha erről lenne szó. Egy sokat mondó pillantást vetek rá, ezzel is jelezve, hogy komoly a kérdésem. - Az egyik erdőben van egy házam, oda megyünk, mert senki se tudja hol van.
- Senki? - akadok fent ezen a kis apró részleten, a többit mintha meg se hallanám.
- Ezt mondtam, nem? - pillant felém, láthatóan nem érti, hogy miért döbbenek le.
- És én vagyok az első, akit oda viszel? - kérdezősködök, nem bírom visszatartani a vigyoromat.
- Ne örülj ennyire - sandít rám. - Még megfordulhatok.
- Nem, inkább befogom - védekezek rögtön, de a szám még is így fülig ér, el sem hiszem, hogy végre Chad is képes jelét annak, hogy fontos vagyok neki. - És mikor érünk oda?
- Ha egész éjjel vezetnék is sok óra lenne, de meg fogunk állni egy motelben - jelenti ki egyszerűen, mire lefagyok. Valójában erre nem gondoltam. Oké, együtt töltünk egy napot, de az alvás rész fel sem merült bennem. Chad-ben viszont úgy tűnik igen.
- Igen? - nyelek egyet, nem bírom elrejteni, mennyire megrémít ez az egész.
- Ettől így lesápadsz? - néz rám, miközben rámegy az autópályára.
- Nem, dehogy, jól vagyok - rázom meg a fejemet, de rosszul színészkedek.
- Ha attól tartasz, hogy le fogok veled feküdni ma este, csalódást kell, hogy okozzak - jelenti ki nemes egyszerűséggel, mire az arcom vörös lesz.
- Én... én - motyogom, de felesleges. Pontosan tudja, miképpen kell zavarba hoznia, és nem fél megtenni. Aztán a következő kérdésemmel magamat is őt is egyaránt meglepem: - Miért nem?
Nem tudom miért érdekel ez, de nagyon úgy hangzott, hogy nem is akar. Ez a tudat pedig idegesít.
- Mert te nem akarod, én meg ezt nyilván tiszteletben tartom - rántja meg lazán a vállát.
- Honnan tudod, hogy nem akarom? - következik a következő kérdésem. Oké, tiszta sor, hogy még nem érzem magamat arra késznek, hogy úgy is vele legyek, viszont ennek az oka tulajdonképpen az, hogy attól tartok, utána magamra hagyna.
- Ugyan, kérlek - neveti el magát.
- Chad, ez nem válasz! - háborodok fel egy kicsit.
- De komolyan felkészültél egy rendes válaszra? - fordítja felém egy kicsit az arcát, és amikor látja az eltökéltséget rajta, újra az útra figyel. - Mert alap, hogy szűz vagy, és félsz az egésztől.
Ha innék valamit, biztosan kiköpném, ha ennék valamit, biztosan félrenyelnék, és ha állnék, biztosan meg kellene kapaszkodnom valamiben, hogy a lábamon maradjak. De így csak lesokkolódok, próbálom megmenteni a helyzetemet, de egy szó sem jön ki a torkomon.
- Szóval eltaláltam - vonja le a következtetést. - Pedig csak blöfföltem.
- Ez így aljas volt - találom meg a hangomat. De már úgyis késő, kiderült számára az igazság, és ez gázabb, mint a legrosszabb rémálmaimban gondoltam volna. - Chad, én...
Valahogyan bocsánatot akarok kérni tőle, bár azt sem tudom miért. Hogy nem mondtam el? Hogy nem akarom csinálni?
- Ne hogy mentegetőzni kezdj, bassza meg! - képed el, hitetlenül vonja össze a szemöldökét, miközben rám emeli tekintetét. - Tudod, hogy ez mekkora dolog, amikor a csajok nagy része ribanc?
- Oké, az egy dolog, de néha úgy érzem az én hibám, amiért nem még jött össze - mondom halkan. - Talán valami baj velem.
- Az égvilágon semmi baj nincs veled, hidd már el - rázza meg a fejét, dühös rám, amiért ilyeneket gondolok.
- De mindig arra gondolok, hogy mi van, ha valaki nem akar velem lenni, mert ilyen vagyok, és mi van, ha az első alkalommal béna leszek, és ki leszek röhögve? És ha nem is vagyok jó, és ha valaki gáznak tartja ezt az egészet? - sorolom egyre gyorsabban, szinte levegőt se veszek. Nem tudom honnan lett hirtelen annyi merszem, hogy ezt mind Chad-re zúdítsam. Talán az a gond, hogy ezt eddig még senkivel se beszéltem meg, és most kapva kapok az alkalmon, hogy mindent kiadhatok magamból. Aztán amikor már elhallgatok, félve felé emelem a tekintetemet.
- Lenyugodtál? - mosolyodik el halványan, úgy tűnik jól szórakozik ezen az egészen. Én kevésbé. - Avril - sóhajtja. - Egyik miatt se érdemes aggódni, aki nem akar veled lenni, kiröhög vagy gáznak tart, nem is érdemel meg, nem kell velük foglalkozni.
- Ahj, mindegy, inkább hagyjuk - túrok bele zavartan a hajamban. Könnyű mondani, hogy nem érdemel meg, és ne foglalkozzak velük, azonban engem mégsem lehet meggyőzni.
- Komolyan mondom - folytatja, csak nem akarja hagyni a témát. - Nem tudom mondták-e már, de kurva szerencsés lesz az a pasi, aki megkap téged.
Ezt most úgy mondja, mintha biztos lenne benne, hogy nem ő lesz az. Persze, ő nem akar engem, így rohadt egyszerű, nem kell megvigasztalnia. Semmi szükségem a szánalomra, hogy "hidd el, szerencsés pasi lesz, de bocsi, én nem akarok szerencsés lenni". Már megkaptam ezt régebben, nem kell megint.
Nem szólok semmit, inkább kibámulok az ablakon. Nem akarok veszekedni már vele, azt hiszem ebbe a részébe már réges-régen belefáradtam. És elmagyarázni sincs kedvem, hogy immáron mivel bántott meg.
- Mi  a baj? - Jó, szóval észrevette, hogy elrontotta.
Kapásból azt mondanám, hogy "semmi", de ebbe is beleuntam. Ha nem mondom el, nem fog változni az ég világon semmi, és én ezt nem akarom.
- Mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy te nem akarsz tőlem semmit, és mindig fájdalmas rájönnöm, hogy rohadtul csak egy nyűg vagyok neked - mondom ki halál nyugodtan, egy arcizmom se rendül. Aztán anélkül folytatom, hogy előtte átgondolnám. - Hiszen ott van Eva, minek is kellenék én, és én vagyok a hülye, amiért folyamatosan reménykedem, én vagyok a hülye, amiért szeretlek!
Hoppá, kimondtam.
A levegő megfagy, meg se mozdulok, Chad kissé rámarkol a kormányra, nem néz rám, meredten figyeli az utat. Pontosan tudom, mi jár a fejében. Sajnál, amiért kimondtam, sajnál, amiért ennyire naiv vagyok.
- Forduljunk vissza! - kérem meg egy kis idő elteltével. - Forduljunk vissza, felejtsd el, amit mondtam, és hagyjuk egymást békén. Nem kell ez az egy nap, szabad vagy! - suttogom, de válasz nem érkezik.
- Szakítottam Eva-val - közli hirtelen. - A buli után.
Mielőtt még bármit is tudnék reagálni, az autó megáll, és csak ekkor veszem észre, hogy megérkeztünk a motelhez. Neonlámpa jelzi, hogy nyitva vannak, és lehet menni. Nem a legjobb helynek tűnik, látszik, hogy amolyan útszéli hely, ahová a hosszú utat megtévő vezetők használnak. A parkolóban azért így is állnak autók. Az villanyoszlopoknak és a közeli benzinkútnak köszönhetően nem tűnik kihaltnak a hely.
Egy ideig csak ülünk az autóban, mindketten gondolatainkba merülve. Aztán nagy levegőt veszek, úgy döntök, ezen az egészen még agyalnom kell, ahogyan azon is, hogy ez mit jelent kettőnkre nézve. Hiszen azt mondta, hogy ha Eva nem lenne, akkor sem lenne velem. Tehát elviekben semmit se változtat, mégis úgy érzem, azért számít. Valami változni fog.
Kiszállunk, bemegyünk a motelbe, ahol nem csak mi vagyunk. Szerencsére az előttünk lévő kimerült család gyorsan elintézi a dolgot, így mi jutunk sorra. Chad beszél, én csak állok ott. Megkapja a kulcsot, ezért elindulhatunk felfele az emeletre.
Egyikünk se mond semmit, nem is akarok még beszélni. Lassan lépkedek mögötte, felmegyünk a szobához. Kicsi, de tiszta és rendezett. Két külön ágy van. Aha, szóval ennyire ügyel a részletekre. Én csak állok a nyitott ajtóban, miközben Chad elhúzza a függönyöket, és feloltja a lámpát.
Leül az egyik ágyra, fáradtan hajtja a fejét neki a falnak. Eközben én becsukom magam mögött az ajtót, neki dőlök az egyik szekrénynek. A karkötőimet birizgálom, megköszörülöm a torkomat, ezzel elérve, hogy Chad felfigyeljen, újra kinyissa a szemeit, és kissé előre dőlve hallgasson meg.
- Semmin se változtat, hogy szakítottál vele. Ettől függetlenül nem leszel velem... - Eredetileg ez egy kijelentés akarna lenni, mégis kérdésre is sikerül. Egyenesen belenézek a világoskék íriszeibe, próbálok kiolvasni onnan valamit, de esélytelen. Talán sose fog menni.
- Ez nem ilyen egyszerű - jelenti ki halkan.
- De, ez pontosan ilyen egyszerű! - vágom hozzá. - De tudod mit, akkor inkább mondd ki! Mondd ki, hogy mi van közöttünk, mert már beleőrülök, hogy nem tudom! - hadarom idegesen.
- Nem, nem egyszerű, tudod, mennyi minden van, ami ellenünk szól? - látom rajta, hogy próbál nyugodt lenni, azonban már nem bírja sokáig türtőztetni magát. Hangosan beszél, ami lassan már egyenlő a kiáltozással. Szóval megint itt tartunk, - És nem is akarlak belerángatni a világomba!
- Miért nem? - tárom szét a kezeimet kétségbeesetten, közel állok hozzá, hogy elsírjam magamat. - Mi az, amit ennyire féltesz előlem? Miért nem vagy képes végre segíteni megérteni ezt az egészet? Én...
- Avril, én téged féltelek, érted? - vág a szavamba, nem tudom eldönteni, hogy inkább feszült vagy mérges. Talán mindkettő. - Féltelek, mert egész biztosan meg foglak bántani és te nem ezt érdemled, hanem egy sokkal jobbat! Aki nem lehetek én!
Rosszul reagálom le. Mert csupán ebből csak annyi jön le, hogy nem lehet ő. És ez kikészít.
- Hát tudod mit? - mosolyodok egy gúnyosan. - Késő. Már megbántottál. - Egy könny végig szántja az arcomat, de mielőtt még tovább folyhatna, egy határozott mozdulattal letörlöm. Összeszorítom az ajkamat, visszatartom a további sírást. - Én most fejeztem be veled. De végleg. Holnap reggel vigyél haza. Nem kell a szaros egy nap veled.

22 megjegyzés:

  1. Drága Azy!

    Ez valami hihetetlen volt. Még most sem hiszem el, hogy Av tényleg kimondta, szereti Chad-et. Te jó ég, még az olvasással is le kellett állnom egy pillanatra.
    Imádom azokat a részeket, amikor kettesben vannak, mert mindig történik valami, én pedig mindig szavak nélkül maradok olyankor.
    Részben meg tudon érteni Chad miért vonakodik a kapcsolattól. Hiszen eddig tett olyan dolgokat, és mondott olyat, amivel megbántotta Avrilt. De attól még megpróbálhatják, hiszen egyetlen szóval sem mondta, hogy ő nem érez ugyan úgy..
    Kérlek mondd, hogy Av meggondolja magát reggelig, vagy Chad lesz annyira "bunkó",hogy nem teljesíti a kérését és valahogy kiengeszteli... :D
    Te jóságos, Azy az ujjaid köré csavartál a történeteiddel. Amikor olvastam a fejezetet, egy-egy jelenetet többször is elolvastam, hogy "kínozzam" magam és ne érjek olyan hamar a végére :D
    Nayon kiváncsi vagyok mi történik majd a folytatásban. Remélem nem ölik meg egymást.
    Ps: Ákármikor hozod a részt, én itt leszek. Xxxx

    Huge love, Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      El se hiszed, hogy mit jelent számomra, ha így gondolod, köszönöm! <3
      Haha, azt hiszem ezzel nem vagy egyedül, én is imádom, amikor kettesben vannak, ezért próbálok sok-sok olyan részt írni, de azt hiszem most azért lesz egy kis törés, és külön lesznek. De ettől függetlenül azért remélem, hogy tetszeni fog a történet alakulása!:)
      Huh, az, hogy megérted Chad-et, iszonyúan boldoggá tesz, de komolyan, mert bármennyire is negatívan állítom/állítottam be eddig, mindennek meg lesz az oka, ami majd meg lesz magyarázva. Jaj, nem mondhatok semmit, sajnálom, pedig hidd el, hogy nagyon szeretnék!:D
      Aaaahw, de édes vagy, komolyan? El sem hiszem, hogy ez tényleg így van, köszönöm, köszönöm, rengeteget jelent! <33333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága drága Azym!♥
    Jesszus Atya Ég! Hát ezt most rendesen odaraktad! Se köpni se nyelni nem tudok. Vegyes érzéseim vannak. Azt hiszem részben haragszok Chadre, részben viszont nem értem hogy miért ilyen. Viszont úriiisteeen! Megszöktette és és és szakított Eva-val *----------* 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy szereti őt, csak még magának sem meri bevallani. Tuti. És jajj nekem! Avril kimondta azaz bevallotta neki, hogy szereti. De szívesen olvastam volna Chad gondolataiban azután. Elképzelésem sincs, hogy mi játszódhatott le akkor a gondolataiban. Ne csináld ezt velem! :D 25 fejezet az egész? Olyan hamar itt lesz a vége, hogy még csak felfogni se lesz időm. :/ Már most annyira hiányzik a történet♥♥ Nem akarom, hogy vége legyen :(
    Amúgy.. képzeld elszántam magam és arra jutottam, hogy átírom azt a történetet amit anno írtam Nickelback FF-ként. Itt a linkje, ha majd szeretnéd megnézni: http://selfless-nbff.blogspot.hu/ úgy tervezem, hogy Július körül elkezdem felrakni a részeket, mivel addigra már vége az érettséginek is és nyugi lesz. :)
    Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok a következő részre, vajon Chad hagyja elmenni őt, vagy hmm talán "letámadja" és szabadjára engedi szenvedélyes érzelmeit ... muhaha :D csak elgondolkoztam :D
    Siess a résszel!♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyelten, édes Aliciám!

      Haha, imádok ilyeneket olvasni, mert ekkor úgy érzem, hogy tényleg kitudtam váltani reakciót, ami hihetetlen jól esik! Igen, Chad-et egy kicsit nehéz megérteni, de remélem, hogy ez majd a későbbiekben változni fog, hidd el, lesz magyarázata mindenre!:)
      Igen, sajnos ez most ennyire sikerült, és nekem is fáj a szívem utána már most, de tényleg fogalmam sincs, hogy mit lehetne ezen még majd húzni, ennyire jött ki. Viszont - természetesen - rettenetesen jól esik, hogy Te is hiányolni fogod, ez rengeteget jelent számomra, de tényleg! <33
      Wáo, igen, már meg is néztem, és hadd mondjam el, hogy csodálatos a design, te jó ég, és biztos vagyok benne, hogy eszméletlen lesz a történet is, úgyhogy már fel is iratkoztam! <3
      Sietek a következő résszel, ígérem, és nagyon hálás vagyok Neked, amiért mindig írsz, és még mindig olvasol! :') <33333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága imádnivaló Azym! <3

    Először is tartozom egy gigantikus méretű bocsánatkéréssel, amiért az utóbbi két részhez nem írtam. Rettenetesen sajnálom, de egyszerűen még levegőt venni se volt időm.
    Most azonban itt vagyok, és szépen részletesen kifejtem a véleményem. Szóval én sejtetttem azt, hogy valami ilyesmi kavar lesz az egészben, és Ryan és a többiek azt fogják hinni, hogy Av George-ba szerelmes, de az, hogy George valóban táplál gyengéd érzelmeket a lány iránt, még csak eszembe se jutott. Bár így már egészen más megvilágításba kerülnek a dolgok. Igaz így csak még nagyobb a kalamajka. És akkor még Chad a képbe se került. Csodálom, hogy Avril nem borult még ki, nem is tudom hogy bírja.
    Megszöktetés? Az első, ami eszembe jutott mikor olvastam, hogy ez olyan tipikus. Ez Chad. Igaz a kocsiban egy kicsit ellágyult és bepillanthattunk a mogorva, elutasító külső mögé, de ezzel együtt mégsem hazudtolta meg önmagát, hisz nem hagyta, hogy ez az érzelemáradat egy bizonyos szintet túllépjen. Kicsit olyan, mintha letisztázta volna magába, hogy ezt eddig a pontig engedem, és utána már nincs több érzelgősség. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz itt főleg, hogy mind a ketten kikotyogtak egy-egy igen fontos információt a másik számára.
    Nem hinném, hogy ezek után Chad csak úgy belemegy abba, hogy Avril haza akar menni. Igen ez tényleg egy fordulópont volt, és nagyon kíváncsi vagyok mi lesz ezután. Arról pedig, hogy nem lett a kedvenced... nem is értem. Csodálatos. Tökéletes. Legalább annyira - ha nem jobban - imádtam, mint az összes eddigi részt.

    Várom a folytatást! :)
    Puszi Cassy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága imádnivaló Cassym!

      Nem tartozol bocsánattal semmiért, megértem, hogy nem volt időd olvasni és írni, és egyébként is tényleg csak akkor kommentelj, ha kedved is van! De egyébként remélem, hogy kipihented magadat, és most már jobban vagy!:)
      Remélem, hogy ez a nagy kalajmajka, azért tetszik, és igyekszem nem annyira zűrösre összehozni a dolgokat, nem tudom, mennyire fog sikerülni.
      Haha, egyébként nekem is ez ugrott be. Mármint nem tudom, hogy a való életben Chad milyen, de ebben a fanfictionben annyira karakteresre formálta magát, hogy a legtöbb dologban meg tudom mondani, hogy miképpen reagálna, mit mondana stb. És ez olyan hihetetlenül jó érzés, már írja magát a történet! Imádom ezt!:')
      És jaj, a megfigyelésed! Elmondani nem tudom, hogy mennyire szeretem olvasni, hogy Ti miképpen látjátok a dolgokat, hogyan gondolkodtok az adott részről. Ezért is vagyok most nagyon hálás, hogy most újra megtiszteltél a véleményeddel! Sietek a következővel, és tényleg nagyon szépen köszönöm, amiért megint írtál, és bepótoltad a lemaradásodat!:') <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azym!

    Azt hiszem megint belém fojtotta ez a rész a szót. Chad olyan titokzatos, de nagyon kedvelem a karakterét, és végre látom, hogy tesz egy lépést Avril felé. Ez az éjszakai szöktetés annyira rá vall- legalább is az én elképzelésem szerint pontosan ilyen szabad életet él, és ha kedve tartja, Florida helyett elugrik Calgaryba Avrilért. I M Á D O M.
    Avril pedig még mindig olyan kis szerethető. Jobban átgondolja a dolgokat, de amikor véletlen kicsusszant a száján, hogy szereti Chadet, kicsit megsajnáltam, pontosan az elutasítás miatt. A helyében én is inkább haza mentem volna, de remélem Chad nem engedi el.:) Nagyon édesek együtt, annak ellenére hogy sokat vitáznak. Azt hiszem ők az új kedvenceim és minden egyes résszel egyre jobban megkedvelem ezt a történetet.

    Hihetetlen, milyen jól írsz Sokan írták már neked, és én sem titkoltam soha, mennyire imádom az írásodat, de az, hogy még mindig tudsz fejlődni, az valami hihetetlen. Kicsit azért irigyellek, biztos nagyon jó, ha valaki ilyen szépen ki tudja fejezni magát és a gondolatait.:))
    Picit sajnálom, hogy csak 25 részesre tervezed, de elhiszem, hogy nem akarod nagyon húzni-halasztani a dolgot. (Te biztos tudod, miért csak ennyi.) Mindenesetre nagyon fog hiányozni majd Avrilék története, de!! Addig még van 10 fejzet, úgyhogy nem sírdogálok (még).

    Megengedsz nekem egy pofátlan kérdést? ( Mindegy, felteszem, legfeljebb nem válaszolsz:D) Tervezel további történeteket? Akár ehhez hasonló fanfic-szerű írást vagy valami mást esetleg? Ha igen, akkor biztos olvasni fogom. :))
    A sulihoz kitartást (már nincsen sok) és jaj, már nagyon várom itt is a folytatást. :)

    <3
    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!

      Nagyon bízom benne, hogy az, hogy beléd fojtotta a szót, csak jót jelent, és nem pont az ellenkezőjét. Jaj, de édes, már Te vagy a második, aki azt mondja, hogy ez annyira rá vall! Ezek szerint akkor Cassy-n kívül Te is így látod, ez fantasztikus!:')
      Avril olyan kis szerethető? Te jó ég, egyre jobbakat írsz, ezek olyan szinten sokat jelentenek számomra, hogy elmondani nem tudom. Mert én végülis ezért küzdöm, mármint, hogy megszeressétek a karaktereket, és ha ez sikerült... ahw, komolyan mondom, valóra vált álom!
      Na, és most jön az a rész, amire köpni-nyelni nem tudok. Először is, rögtön megcáfolnám a dolgot, mert nem, szerintem nem csinálom jól, tényleg hihetetlen dolog, hogy egyáltalán van, aki szereti, amit összepötyögök. Viszont ettől függetlenül annak, hogy Te másképpen látod... hát nem is tudok mit mondani, egy "köszönöm" tényleg kevés arra, hogy mit érzek. Elmondhatatlanul hálás vagyok neked, amiért ezt megosztottad velem, mert rengeteg erőt ad! És nincs miért irigynek lenned! :') <33333333
      Nekem is nagyon fog hiányozni ez a történet, hidd el, már most siratom!:(
      Nem pofátlan kérdés, ne viccelj! Az a helyzet, hogy tervezni tervezek egy csomót, csak ez rengeteg mindentől függ, leginkább attól, hogy mennyi energiám lesz rá. Azonban azt hiszem egy blogra mindenképpen szakítani fogok időt, úgyhogy igen, lesz még, csak nem tudom, hogy milyen! És iszonyú boldoggá tesz, ha Te olvasnád, egy tünemény vagy, remélem tudod! <33333333333

      Ezernyi puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy!

    Most látom, hogy az előző részhez írt kommentem nem ment el, amit nagyon sajnálok, mert attól a résztől is teljesen kiakadtam. Nem értem sem Avrilt sem Chadet. Látszik hogy szeretik egymást de a makacsságuk miatt nem tudják megbeszélni a dolgot. Én Avril helyében tovább faggattam volna Chadet hogy mit gondol és mit érez. Remélem majd megfogja győzni Avrilt és eltöltik együtt azt a várva várt napot. Georget sajnáltam nagyon. Szegény szerencsétlen pint azt a lányt fogta ki aki sose lehet az ővé, bár nagy fordulat lenne, ha még...
    Az írásmódod mint mindig most is csodálatos volt! Egész nap olvasnám és remélem ez után majd elkezdesz egy újabb történetet! Siess a következővel!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordi!

      Oh, ezt nagyon sajnálom én is, de eleve azt értékelem, hogy legalább megírtad, mégha nem is küldte el, úgyhogy ne aggódj, úgy veszem, mintha írtál volna! <3
      Hű, hát remélem a következő részben azért valamennyire kicsit érthetőbb lesz, hogy kinek mi számít itt, és mit szeretnétek. Igen, lehetséges, hogy az lett volna a legjobb, ha Avril faggatja, de szerencsétlen már olyan sokat próbálkozott, hogy igen egyszerű beleunni ebbe az egészbe....
      Nagyon-nagyon-nagyon, és még ezerszer nagyon szépen köszönöm, amiért így látod, csodálatos érzés ilyet olvasni! Azt is köszönöm, hogy írtál és azt is, hogy egyáltalán olvasol még! :') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azym!

    Ahhh, kész vagyok! Megérte várni erre a részre, mert tényleg nagy dolgok történtek benne, fordulópont volt.Nem számítottam arra, hogy George gyengéd érzéseket táplál iránta, és bevallom Avril helyében ezt Chad örra alá dörgöltem volna, hogyha ő nem képes lépni más megkaphatja. Persze ez gonosz lett volna, de na.Olyan jó volt olvasni, ahogy végre őszinték voltak egymással, sajnálom, hogy Chad nem látja be, hogy pont a távolságtartásával bántja meg Avrilt, ajj. A vége meg... haza akar menni? Nane! Remélem Chad ezt nem engedi meg neki! ;) Várom a folytatást!

    Pippa <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippám!

      Jaj, aranyos Tőled, hogy ezt mondod, de hidd el, próbálom mindig időben hozni azért a részeket, és nem megváratni vele Titeket!
      Hahaha, jó olvasni az indulataidat, és bevallom, lehet én is ezt tettem volna. Azért valamennyire a folytatásban tisztázódni fog, hogy most ezek után hogyan tovább, és aaannyira bízom benne, hogy nem fogok csalódást okozni vele! Ismét írtál, ismét támogattál, ami miatt rettenetesen hálás vagyok neked, köszönöm!:') <3333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága, irresistible Azy!
    Ez a rész is Perfect lett. Elárulod hogy mikor lesz szerepe majd a sztoribamln a let me gonak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Márti!

      Nagyon örülök neki, ha így gondolod, köszönöm szépen! És jaj, hidd el, úgyis kifog derülni, úgyhogy nem szeretném itt most elárulni, ha nem baj. :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!
    Végre megjöttem az ígért komival ^^ Sajnálom, hogy csak most, de rengeteget kell még tanulnom :(
    A részt, mint mindig imádtam <3 Egyszerűen fantasztikusan írsz! :)
    Na de most készülj fel a leghülyébb komira, amit valaha olvastál :D Nem viccelek.
    Miután elolvastam a részt, rohantam is a konyhába egy palacsintasütőért, hogy leüssem George-ot, Chadet és Avrilt. Ezek hárman...
    Üzenem George-nak, ha megint megcsókolja Avrilt, ami valószínűleg be fog következni, akkor a serpenyőt baseball ütőre cserélem, és azzal vágom kupán. Neki nyista van Avriltől. Hagyja meg Chadnek! :D Avril kizárólag Chaddel lehet. Őket egymásnak teremtetted, szóval George szépen álljon arrébb, és keressen egy másik csajt magának. Ha nem teszi, majd én elintézem :D
    Chad :3 Olyan imádnivaló volt a kocsiban. Komolyan, egyszer még megöl engem :D Hol megdobogtatta a szívem, hol hatalmas vigyort csalt az arcomra. Egyszerűen imádom <3 Mikor elmondta, hogy szakított a barátnőjével... *-* Eltettem a palacsintasütőt :D Nem érdemelte meg akkor, hogy fejbe kólintsam, de aztán. Szívesen odamentem volna hozzá, hogy észhez térítsem.
    Mikor Avril elmondta, hogy szereti, egy percre elfelejtettem levegőt venni, és kétszer is elolvastam a szót, hogy jól láttam-e.Nem tudom, hogy Chad mire gondolthatott akkor, de annyira szeretném tudni *-* Nem tervezel Chad szemszöget? :D És a vége... Ne merészeld teljesíteni Avril kérését :D Chad lázadjon fel, és álmában rabolja el Avrilt, hogy együtt töltsék a napot :3 Sőt verje ki szépen a fejéből, hogy meg fogja bántani Avrilt, ahogy azt is, hogy Avril jobbat érdemel nála. Ők összetartoznak, s különben is, valakinek viselnie kéne a fekete esküvői ruhát ;)
    Oké, befejezem ezt a sok sületlenséget :D De még talán annyi, hogy Avril valamennyire hasonlít rám :)
    Alig várom, hogy olvashassam a folytatást. Bárcsak már fent lenne! *-*
    xX M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága M!

      Jaj, eszedbe se jusson sajnálni, a tanulás sokkal fontosabb, úgyhogy tökéletesen megértem! <3
      Hahaha, nem baj, így "őrült" kommentként jobban tetszik, egyszerűen hihetetlen vagy! Amikor így valaki leírja, hogy mit gondol a részről, általában mindig hozzáfűzök valamit, vagy megerősítem, amit ír stb, de ebben az esetben totál tanácstalan vagyok, haha, sajnálom.:D
      De egyébként nem, nem tervezek Chad szemszöget, mert majd úgyis lesz olyan rész, ahol végre nyíltan beszélnek egymással, és mindent elfog mondani! :)
      Mármint Avril miben hasonlít Rád? Kinézetileg vagy viselkedésben?:)
      Naaaagyon szépen köszönöm, amiért írtál, sokat jelent, bár már annak is hihetetlenül örülök, hogy ask-fm-en keresztül van lehetőségünk beszélgetni! :') <333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  9. Drágaságom, Azy-m ♥+

    Sikerült ide is eljutnom :) Kölcsöngépről ugyan, de itt vagyok :D

    Imádtam, komolyan mondom, lehidaltam ♥ :) George unszimpatikus lett számomra, amiért ilyen kis számító... Azt hittem, van köztünk valami... Blah, blah, blah... Még ilyet :3 Örülök, hogy Avril azért nem küldte el melegebb éghajlatra :) Chad olyan derült égből villámcsapás... Hajnalban, amolyan hősszerelmest játszva megdobálja az ablakot, aztán megszökteti a királylányt vagyis Av-t :3 Az útközben felvetett témák találóak voltak, sikeresen főtt a feje Chad-nek meg Avril-nek :DD Igazából igazat adok Kroeger-nek... Amilyennek megismertem, biztosan megbántaná és összetörné Avril-t :/ Mondjuk annak nem örültem, hogy így kiakadt a lány... Jaj, mi lesz még ebből ://

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és élményekben gazdag nyári szünetet kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes Macym!

      Jaj, el sem hiszem, hogy ezt mondod, köszönöm!:)
      Hűha, George-ról nem akarok kikotyogni semmit, még lesz szerepe a továbbiakban, de hogy negatív vagy pozitív, azt nem szeretném elárulni! Örülök, amiért egyet értesz Chad-del már így is, és akkor mi lesz, ha elmondja, hogy milyen is a múltja, mitől félti igazán! Eszméletlenül köszönöm, amiért írtál nekem - mint mindig - komolyan mondom én pedig a kitartásodtól hidalok le, és Téged imádlak! Hálás vagyok mindenért! <33333
      Neked is csodálatos nyarat kívánok!:)

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága, szuper tehetséges és kedves Azym!
    Annyira sajnáltam szegény Georget, amiért pofára esett s bár minden vágyam az első fejezet óta, hogy Avril és Chad egymásra találjanak, rájöttem, hogy pont úgy, ahogy A legjobb ellenségnél, úgy itt is kibékülnék azzal, ha a másik fiú kapná meg a lányt, Jelen esetben George.
    Aztán persze tovább olvastam, a véleményem megváltozott, majd ismételten visszatértem az elejéhez. Rosszabb vagyok, mint Avril, mert ő legalább tudja ki kell neki, én viszont nem tudom, kit szeretnék mellette látni.
    S akkor az a beszélgetés Chad-del... amikor megláttam, hogy a buli után szakított Eva-val, kikerekedett szemekkel meredtem a képernyőre. Miért nem mondta el a múltkori beszélgetésüknél? El kellett volna! Most pedig nem szabadna elengednie, hiába ez a címe a blognak. Brühü.. annyira érdekel a folytatás és úgy olvasnám,de most nincs időm :( Unom ezt a kifogást!!
    Millio puszi Xx <333 szeretlek <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, sokkal tehetségesebb és csodálatos szerecsendioom!

      Az, hogy kibékülnél azzal a lehetőséggel, hogy nem Chad kapja meg végül Avrilt, hanem George... nem is tudom mit mondjak, rengeteget jelent számomra, mert igyekszem mindkét opciót elfogadhatónak beállítani. Haha, örülök, hogy akkor tudsz valamennyire azonosulni Avril-el, és azzal, hogy eléggé nehéz helyzetben van. És nagyon aranyos vagy, amiért tényleg szeretnél még olvasni és érdekel a folytatás, te jó ég, el sem tudod hinni, ennek mennyire örülök! De biztosítalak, akkor olvasol, amikor tudsz, és lesz rá időd. Tökéletesen megértem, mert elvégre nyár van, és bizonyára rengeteg más teendőd is akad! Úgyhogy ne aggódj emiatt! Hálás vagyok mindenért, és rengeteg mindent köszönhetek neked! <33333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága, Egyetlen elképesztően tehetsége, csodás Azym!

    Fogalmam sincs, most mit mondhatnék, meglepett a dolog, hogy George így érez Avril iránt, de megvallom őszintén valahol mélyen azért számítottam rá. Sajnálom szegény srácot, amiért nem olyan lányba szeretett bele, aki őszintén viszonozza az érzelmeit, sajnálom őt, mert megkedveltem, még ha kevesen is olvashattam róla. Sosem gondoltam volna, hogy Chad félti a lányt, azt hittem csak egyszerűen nem meri bevallani magának, hogy érez iránta valamit, ami több puszta barátságnál. Amikor az autóban beszélgettek nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak, amikor Chad kijelentette, hogy szakított Eva-val egy percig azt hittem, hogy elmondja neki, hogyan érez, de az nem is Chad volna. Borzasztóan felkeltetted a kíváncsiságomat, foglalkoztat mi lesz ezután, hogyan reagál majd Chad. Ismét fergeteges részt hoztál össze és a borzalmas megjegyzéseimmel nem is igen hiszem, hogy át tudom adni, mennyire imádom, amit csinálsz és milyen elképesztőek is a fejezeteid, történeteid, pedig nagyon is azok! Te pedig rettentő tehetséges vagy! <3333333

    Szorosan ölel,
    kriszty96

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan és imádni való fantasztikus kriszty96!

      Először is bocsánat, hogy ennyi késéssel válaszolok erre a kommentre, de remélem azért nem haragszol! <3
      Én sem terveztem el annyira előre, hogy mi lesz George és Avril között, tulajdonképpen csak egyszerűen így alakult. Azért remélem, hogy valamennyire elnyerte a tetszésedet ez a megoldás. A továbbiakban még szerepelni fog George, és azt hiszem már tudom is mit szánok neki. Hű, nem gondoltad? Akkor nagyon boldog vagyok, hogy sikerült valamennyire újdonsággal szolgálnom! Jaj, és még inkább az vagyok, ha tényleg felkeltettem az érdeklődésedet a folytatással kapcsolatban, ez rengeteget jelent, te jó ég, köszönöm! És köszönök mindent, amit értem teszel az utóbbi időben, egy két lábon járó csoda vagy! <333333333333

      Rengeteg puszi & szoros ölelés, Azy

      Törlés