14. fejezet - Gyáva

Drága Olvasóim!

Tádám, itt is vagyok, ahogyan ígértem. Szerencsére túl vagyok a vizsgákon, szerintem az összes jól sikerült, úgyhogy megérte tanulni rájuk. Köszönöm mindenkinek, aki türelemmel várakozott, és most újra olvas, elmondani nem tudom, mennyire sokat jelent! Illetve azért is hálás vagyok, hogy elmondjátok a véleményeteket, ez irtózatosan boldoggá tesz!
Remélem tetszeni fog a rész, én imádtam írni!:)

Sok-sok puszi, Azy
_________________________________________________________________

augusztus 16. 17:40

Nem gondolkozom, átadom magamat a pillanatnak, minden rossz kiszáll a fejemből. Mélyen tudom, hogy mennyire helytelen, amit teszek, mégsem érdekel. Néha én is lehetek önző, néha én is hibázhatok. Sőt, kell is hibáznom. A múltkor azt tettem, ami helyes, de most teljesen ellen megyek minden elvvel. Igen, Chad azt is eléri, hogy feladjam ezeket érte. És bármilyen furcsa, bármennyire is azt hittem, hogy én senki miatt sem fogok máshogyan viselkedni, tévedtem. Csak azt nem tudom, hogy ez most rendben van-e vagy sem. Jó hatással van rám? 
Még utoljára megcsókol, puhán, óvatosan. Halk sóhaj szökik ki a száján, amikor eltávolodik tőlem annyira, hogy pár milliméter válasszon el. 
Zavarodottan emelem rá a tekintetemet, keresem a válaszokat, amik valamennyire megmagyarázzák, mi volt ez. Én egy percre sem bántam meg, és ha ő megint úgy gondolja, hogy hiba volt... Nem teheti ezt. Nem törhet össze újra.
- Mi az? - nyelek egyet, félszegen pillantok rá. Valamiért néz, de fogalmam sincs mi olyan érdekes rajtam.
Megrázza a fejét, és halványan elmosolyodik. Ujjával végig simít az ajkamon, mire vér tódul az arcomba. Nem nagyon csinált még ilyet, sőt igazából egy kezemen meg tudom számolni, hányszor ért hozzám ennyire gyöngéden. Beleszédülök.
- Mi az, elpirulunk? - gunyorosan húzódik felfele a szája, láthatóan örömét leli abban, hogy rájött milyen hatással van rám.
- Na - lököm meg a mellkasát, kezemet rásimítom. Ennyi, máris gúnyos. Olyan, mintha mindig emögé rejtené az érzéseit, azt hiszi ez megvédi.
Elkomolyodunk mind ketten. Én arra várok, hogy mondjon vagy lépjen valamit. Ez a dolog nem maradhat függőben. Nem teheti ezt velem, nem hagyhat kétségek között. Jó, való igaz, hogy még magam sem tudom mi ez közöttünk. Csak abban reménykedem, hogy nem több, mint amit el tudunk viselni.
- Hogy van Eva? - köszörülöm meg a torkom.
A jól célzott kérdésem célba talál. Minden vissza. Chad arcára rákerül a hideg maszk, már keveset látok belőle. Hiába áll előttem, hiába nézek a szemébe, kiismerhetetlen. Megfeszül. Haragszik rám a kérdés miatt? Vagy magára? Esetleg azt bánja, hogy megtette? Megint? Mi a franc járhat a fejében? Miért nem mond semmit? Miért nem enged közelebb magához? 
- Jól - préseli ki a szavakat, kicsit hátrébb lép, ezzel elérve, hogy a kezeim lehulljanak róla. 
- Értem - bólintok bambán, már bánom, hogy szóba hoztam. 
Elfordul, kissé idegesen a hajába túr, kezét ökölbe szorítja. Lassan járkál, azt hiszem gondolkozik. Szeretném, ha beszélne, ha megosztaná velem, miért lett ilyen. Ebben ketten vagyunk, mégis kizár. És ezért akaratlanul is erősebbnek akarom mutatni magamat, nem szabad látnia, hogy megbánthat. Ha látja, talán megteszi. Megteszi, mert ezzel távol tarthat magától. És tudom, pontosan tudom, ez a célja. 
- Jelentett valamit? - vonom fel a szemöldökömet, miközben a hátam mögött a falat piszkálom idegességemben.
Újra felém fordul, kék szeme borús. Ha azt hiszi bármennyire is megijedek ettől, téved. Akkor is meg fogom kérdezni. Mély levegőt veszek, állom a tekintetét.
- Avril, kérlek - sóhajtja inkább.
- Ez nem válasz - rázom meg a fejemet, nehezemre esik nem összeesni ott helyben. Kérlek, könyörgöm, csak ne játszd el ugyanazt. Akkor már nem hiszem, hogy képes vagyok újra próbálkozni.  - Úgyhogy...
- Szerinted változtatna ez valamin? - csattan fel hirtelen.
Meglepődöm ezen a hevességen, viszont eszemben sincs meghátrálni. Ellököm magamat a faltól, elé megyek. Megállok pontosan előtte, összefont karral pislogok fel rá. Immáron rajtam a sor, hogy dühös legyek. Hogyan kérdezhet ilyen ostobaságot? Komolyan nem ért? 
- Igen! Nagyon is sokat! Mert nem fogom tűrni, hogy kedvedre csókolgass, utána lelépj! - adom ki a sérelmeimet. - Mert, ha jelentett valamit, azt tudnom kell! Jogom van tudni!
- Oké, jelentett, most örülsz? - emeli fel ő is a hangját. - De ez nem számít, kurvára nem! Az sem, hogy most is meg akarlak csókolni, hogy legszívesebben itt helyben letepernélek, érted? Egyáltalán nem számít, mert nem lesz semmi!
Ledermedve állok, próbálom összeszedni magamat. Annyi érzelem és kérdés kavarog bennem. Fogalmam sincs miképpen kellene viselkednem. Azt mondta, meg akar csókolni, le akar teperni. Azonban azt is, hogy nem lesz semmi. Ezt így szimplán kijelentette. Nincs semmi "de", semmi "mégha". El van döntve, egy kis reményt se ad neki, ezzel az én figyelmemet is felhívva arra, hogy ne is reménykedjek.
- Menj innen - nyögöm ki, a hangom megremeg. Nem mozdul, az arcomat fürkészi, de ettől még inkább felgyülemlenek bennem az érzések. - Nem hallottad? Menj innen! - ismétlem, próbálok keménynek látszani, viszont egy könnycsepp kibuggyan, végig szánt a bőrömön. Sietősen letörlöm, a lehető legridegebben nézek szembe azzal az emberrel, aki most már viccet űz belőlem.
És... igen, egy szó nélkül eleget tesz a kérésemnek. Hátat fordít, elmegy. Az ajtó bezáródik mögötte, én odasietek, gyorsan elfordítom a kulcsot, ezzel mindenkit kizárva a szomorúságomból. Gyáva.
A hátamat a tölgyfának döntöm, kezeimet az arcomba temetve rogyok le a földre. Mindenféle hang nélkül sírok, pusztán néha a levegővételem hallatszik. A szív összetörésének ugyanis nincs hangja. Fájdalmasan néma, és csak az hallathatja, aki figyel, akinek sokat jelentesz. Aki nem veszi észre, az nem érdemel meg. 
Mindig olyan férfiről álmodoztam, aki nem hagy cserben, aki nem fog félni küzdeni értem. Aki tűzön, vízen át megy értem, akinek fontosabb lehetek mindenkinél. Aki majd belehal abba, hogy az övé legyek.
Chad nem ilyen. Egyáltalán nem.

Másnap reggel nyűgösen és fáradtan ébredek fel, tegnap éjszaka végig forgolódtam, egyszerűen nem jött álom a szememre. Ennek főként tudtam az okát, és akárhányszor újra lejátszottam a fejemben a történteket, olyan érzésem volt, mintha valaki erősen gyomorszájon vágott volna.
Viszont ez most tényleg, de tényleg elég volt ahhoz, hogy észhez térjek. Kétszer eljátszottuk, hogy megcsókol, utána eltűnik. Harmadik alkalom nem lesz. Nem leszek egy naiv, buta kislány, akit szédít. Nem sírok többet utána, egyszerűen elengedem. Mert Chad méltatlan a szerelmemre. Nem tudja viszonozni, és ez a legrosszabb, amit tehet. Nem, itt most tényleg vége van, sikerült elérnie a célját: nem reménykedem, próbálok tovább lépni.
Gyorsan lezuhanyzom, hajat, arcot és fogat mosok. Mivel lassan a nyár vége felé közeledünk, és Kanadáról van szó, a szoknyához talán hideg lenne. Hosszú fekete csőnadrágot veszek fel, egy rövidujjú fehér, és szürke mintákkal ellátott felsőt. Még ilyenkor is egy bakancsot húzok. A fejemre egy kalapot nyomok, bőrkarkötőimet felcsúsztatom a kezemre. Füstösre kifestem a szememet, fújok magamra egy kis parfümöt, és késznek nyilvánítom magamat.
Beszéltem Mayával és végre megbeszéltünk egy találkozót. Igaz, hogy nem sokszor találkoztunk régebben se, és már három év eltelt, de ő az egyetlen barátom itt, és nem akarok lemondani róla.
Leszaladok a lépcsőn, szemem rögtön megakad apán, aki éppen valami hokimeccset néz a tévében. Legalábbis úgy tesz, mert néha elszendereg. Az előtte lévő tányéron egy fél szendvics hever, illetve egy pohár tej.
- Apa - megyek közelebb, ráülök a kanapé szélére. Kicsit megbököm.
- Hm? - dörzsöli meg egy kicsit a szemét.
- Nem kellene dolgoznod? Már elmúlt kilenc.
Összevonja a szemöldökét, úgy néz rám, mint aki meghülyült.
- Szombat és csütörtök nem az én napom, ilyenkor Thomas van bent az étteremben - magyarázza meg.
- Oh, ne haragudj, nem tudtam - lepődök meg.
- Semmi gond - rázza meg a fejét egy halvány mosoly kíséretében.
- Apaaa - nyújtom meg az utolsó betűt, őzike szemeket meresztek rá. - Nem tudtál bevinni a városba? Mayával találkozom.
- Ma? - most rajta a sor, hogy meglepődjön. - Kicsim, de Ryan tízkor vár téged, hogy megbeszéljétek a demód lehetőségeit! - hívja fel rá a figyelmem.
- Tessék? - zavarodok össze. - Erről nekem fogalmam sincs!
- Elfelejtettem volna mondani...? - vakarja meg a homlokát.
- Apa! - szólok rá erélyesen, hihetetlen, hogy egy ilyen "apróság" kimegy a fejéből!
- Jó, jó, sajnálom - szabadkozik. - Nézd, gyorsan akkor beviszlek, és akkor nem késel el.
- És Mayát hagyjam a kávézóban, nemde? Tök jó ötlet, hogy nekem miért nem jutott előbb eszembe - felelek szemtelenül.
- Azért vigyázz a szádra - emeli fel kissé szigorúan a mutatóujját, de pontosan tudom, hogy nem haragszik rám.
- Jó bocsi, de annyira szuper, hogy most mondhatom le - túrok bele idegesen a hajamba, már keresem a névjegyzékben a barátnőm nevét.
- Vagy... - jut eszébe egy "ragyogó" ötlet. - Menjen veletek Maya is, csak nem fog zavarni titeket - ajánlja, ezzel is próbálja jóvá tenni a bűnét.
Bámulok rá, egy arcizmom se rándul. Várom, hogy leesen neki, mennyire kínos lenne.
- Törpilla, ne nézz így rám, úgyis ez a legkézenfekvőbb megoldás.
- Klassz, hogy elcseszted a napot - mordulok fel.
- Klassz, hogy így beszélsz öregapáddal - szúrós pillantást lövell felém.
- És tudod mi a legklasszabb? Hogy egész Calgary nem látott még ilyen gázos találkozót, mint amilyen a mostani lesz.
- Nem lesz gáz. - Próbálja menteni a menthetőt. - Hidd el!
- Na elég ebből, inkább menjünk - áll fel a kanapéról, megindul az akasztók felé, leveszi a kocsikulcsot.
Végig nézek rajta, akaratlanul is elfog a nevetés. Vigyorogva figyelem, kíváncsi vagyok mikor esik le neki. De mikor már a cipőjét keresi, úgy gondolom, nem pazarolok több időt a szerencsétlenkedésére.
- Apa...
- Hm? - fordul futólag felém.
- Egy szimpla alsónadrágban akarsz menni?
Végig néz magán, kapkodva siet ki a gardróbból, felszalad az emeletre, hogy rendbe szedje magát.
- Fél perc, és jövök -szól még le, mire muszáj levigyorodnom.
- Apa - szólok még utána, mire visszafordul.
- Igen, kicsim?
- Nem akartam szemtelen lenni, csak... - kezdek el magyarázni, de csak egy legyintéssel megbocsájt. - Szeretlek.
- Én is téged, de most rohanok felöltözni - dob felém egy mosolyt.
Nekem van a világon a legviccesebb, leghóbortosabb és egyben legfelelősségteljesebb apukám, aki immáron több, mint három éve aktívan részt vesz az életemben. Aki bár elhagyott, most visszatért, és jobban szeret, mint valaha.

Szóltam Ryan-nek, hogy kicsit változni fog a program, ha nem bánja, és a kávézóba jöjjön. Mayát is felhívtam útközben, értesítettem róla, hogy pár órával később tudunk csak elindulni vásárolni, mert az egész előtt betervezett reggelizés hosszúra el fog nyúlni.
- Köszi a fuvart - nyomok egy gyors puszit apa borostás arcára.
Pusztán rám mosolyog, megpuszilja a homlokomat.
- Majd hívj fel, és meséld el, mennyire volt kellemetlen - köti még a lelkemre.
- Okés, szia - forgatom meg a szemeimet, és kiszállok az autóból. Megigazítom a táskámat és a bőrkabátomat, belépek a Lelly's Kávéházba.
Mindenhol kávé, tea és forró csoki, friss péksütemények illata terjeng. Pont kellemes az idő, az egész helyet betölti a kintről érkező fény, ilyenkor még nem kapcsolják be a világítást. Mindenféle korú ember megfordul itt, az egyik legnépszerűbb hely.
Nehezen, de kiszúrom Mayát, amint ott ül egy ablak melletti asztalnál. Szerencsére négy személyes, így nem kell attól félnem, hogy nem fogunk elférni. Egy pillanatig elgondolkozom, hogy hogyan üljek le. Ha Ryan nem jönne, egyértelműen a barátnőmmel szemben foglalnék helyet. Így viszont Ryan vagy mellém ül, és így nem látjuk egymást, vagy Maya mellé, ami pedig már végképp irtózatosan ciki lenne. Hiszen nem is ismerik egymást.
- Szia, te jó ég, meg se ismertelek - döbbenek rá, amikor már csak pár méter választ el egymástól minket, majd megölelem.
- Neked pedig oda a kék hajad - nevet fel.
A régi incidens megmosolyogtat, a találkozásunk története különleges, és amikor a nálam pár évvel idősebb lány pánikba esett, hogy talán végleg elvágta a karrierjét, ha patáliát csapok, rögtön megkedveltem. És amúgy is szükségem volt valakire, hogy ne érezzem magamat egyedül. A probléma az, hogy még a legnagyobb jó indulattal sem mondhatnám, hogy a rövid kiruccanásom során sokat találkoztunk, és mielőtt időnk lett volna jobban összebarátkozni, már vissza is kellett mennem Hannába.
Azonban eltelt három év, most mindketten itt vagyunk, immáron tudják a céljaimat, és elfogadták, biztos, hogy maradok. És akkor pedig miért ne próbáljuk meg újra?
- Te már rendeltél? - veszem le a kabátomat, ráakasztom a székre.
- Nem, megvártalak - mosolyog rám, újra ráeszmélek, mennyire szép.
Sokat változott. Régebben barna raszta volt, és apró gyöngyök díszítették a haját, rengeteg karkötővel rendelkezett, illetve hóbortos stílus jellemezte. Most azonban a hosszú, inkább szőkés hajában egy hullámcsaton kívül semmi sincs. Letisztult az egész megjelenése. Egy kék farmert visel, egy fehér blúzzal, aminek gallérját apró kis csillogó virágok díszítik. Kevés ékszer van rajta, pusztán egy szép arany karper, és apró fekete gyöngyfülbevalók. Szemét halványan kifestette, mosolya elragadó. Szó, ami szó, sokkal gyönyörűbb lett, mint volt.
Az önbizalmam porba tiprása után leülök mellé, a karórámra nézve megállapítom, hogy Ryan perceken belül megérkezik.
- Na, és ki az, akire várunk? - húzza szépen ívelő szemöldökét.
- Ryan - vallom be neki, ajkamba harapva várom a reakcióját.
Kicsit ledöbben, beletelik egy kis időbe, ameddig feldolgozza az információt.
- Ryan Peake?
- Bizony - bólintok.
- Ezt el se hiszem, hogy nem mondtad - sokkolódik le. - Te jó ég, nem gondoltam volna, hogy végre lesz alkalmam találkozni vele úgy is, hogy nem csak rajongó vagyok - habogja, kissé zavarban van.
Szerencsére soha nem volt olyan és nem is lesz, aki őrültként viselkedik. Elvégre van vagy huszonhat éves, furcsán is vennék ki magát, ha átmenne egy visongó tinibe. És ezzel a tudattal nyugodtan hívtam ide Ryant.
- És hogy-hogy?
- Megmutattam neki az egyik demómat, amivel végre sikerült elérnem, hogy komolyabban vegyen. Azt mondta, majd megpróbálja a megfelelő emberekhez eljuttatni - rántom meg a vállamat, mintha semmiség lenne, azonban belül dagadok a büszkeségtől. Végre, végre sikerült valamit elérnem!
- Avril, ez nagyszerű - ragyog fel az arca, még mindig kicsit egy tündérre emlékeztet.
- Köszönöm, én is annyira boldog vagyok tőle - mosolyodok el, jól esik, amiért így reagált.
Már éppen folytatnám a beszélgetést vele, amikor a kávézó ajtaja kinyitódik, és napszemüvegben, lezseren, egy bőrdzsekiben belép Ryan. Sötét hajába tolja fel a szemüvegét, körbenéz, megtalál minket. Széles mosoly ragyog fel az arcán, nem foglalkozik azzal, hogy egy-két ember már most felismerte. Azt hiszem megszokta, és mivel a Nickelback nem pont az a zenekar, akinek rajongótáborát leginkább kislányok teszik ki, nem kell rejtőzködnie, és azt hiszem nem is akar, ragaszkodik az eredeti, normális életéhez. Ha pedig néhányan idejönnek, nem probléma, megtanulta kezelni.
- Sziasztok - köszön már felénk közeledve.
Mindketten felállunk, én azért, hogy megöleljem, Maya pedig azért, hogy bemutatkozzon.
- Helló - adok két puszit az arcára, amikor elengedem, a barátnőm felé mutatok.
- Ő itt Maya, ő pedig itt a nagybátyám, Ryan.
- Szia- mosolyog félszegen rá Maya, szeme csillog.
- Szia! - szintén viszonozza a mosolyt. - Hozok inniket, mit kértek?
- Nekem egy cappuccino lesz azt hiszem - döntök gyorsan.
- Az nekem is megfelel - mondja halkan Maya, mire Ryan megfordul, és a pulthoz megy rendelni.
Amikor elhalad Maya halkan fellélegzik, valamennyire kiengedi a feszültséget. Nem mondok semmit, de a vigyoromat nem tudom elrejteni. Mert pontosan láttam, hogy mi folyik itt.
- Khm... élőben is igazán kedvesnek tűnik - töri meg a csöndet.
- Meg piszok jóképűnek, nem? - csevegek vele lányosan, figyelem a reakcióját. Mivel ezzel nem kicsit hozom zavarba, inkább folytatom, hogy ne kelljen válaszolnia. Ez már elég volt nekem. Bőven. - Persze nekem a nagybátyám, nem nézek úgy rá, de van szemem - folytatom.
- Értem - dadogja halkan, mindösszesen ennyit képes kinyögni.
- Itt is vannak - hozza Ryan a fém tálcán a három italt, amik még gőzölögnek a forróságtól.
Mindketten megköszönjük, de mivel még lehetetlenség lenne beleinni, inkább várunk. Mivel én vagyok az, aki mindkettejüket ismeri, én kezdeményezek beszélgetést. Röviden vázolom Ryan-nek, hogy mi vásárolni szeretnénk menni a nap további részében, úgyhogy sajnos nincs sok időnk, hiszen Maya délutáni műszakba van a fodrászatban. Na, és igen, innentől egyenesen út vezet ahhoz, hogy a nagybátyám is rájöjjön arra, anno Maya festette kékre a hajamat.
Mind a hárman tök jól elbeszélgetünk akármiiől, ami csak szóba kerül. Az elején azon aggódok, hogy így mikor is fogjuk megbeszélni a demóval kapcsolatos ügyeket, azonban rájövök, hogy erre még ezerszer lesz alkalmunk, akár még este is. Be tudjuk pótolni. Viszont még a vak is láthatja, amit én. Mayának tetszik Ryan, és vissza. Szívesen beszélgetnek, a legtöbb dologban egyezik a véleményük, korban sincs nagy eltérés, közel laknak. Minden passzol. Valószínűleg tökéletesen összeillenek.
És ahogyan azt nézem, hogy ez az egész nekik milyen egyszerű a szívembe belehasít a fájdalom. Mert én is erre vágyom. Hogy Chad-del minden ilyen könnyű legyen. Beszélgessünk, kedveljük meg egymást, randizzunk, csókoljon meg mindenki előtt, járjunk, legyünk őszinték.
Nyelek egyet, kibámulok az ablakon, figyelem a rohanó világot.
Ha efféle romantikus egyszerűséget szeretnék, rossz helyen keresem. Mert ha bármi is lenne ezek után Chad-del, biztosan nem lesz romantikus, egyszerű végképp nem. És vagy kitartóan próbálok tovább lépni, ahogyan ma is tettem vagy... vagy elfogadom, hogy ez van, és várok. Nem tudom melyik a rosszabb.

28 megjegyzés:

  1. Drága Azym!
    Hatalmas bűntudatom van, hogy az utóbbi időben nem írtam neked, és most is, ahogy elolvastam a részeket, amikkel lemaradtam ott sem írtam neked, csak facebookon üzentem, és tényleg, nagyon-nagyon sajnálom, legközelebb figyelmesebb leszek, ígérem!
    Említettem már, hogy imádlak? Téged, mint a közös háziállatunk gazdáját -amit már gondolom feltettél az apródra, és mint a kedvenc bloggerinámat. Annyira hihetetlenül írod le a történetet, annyira fenomenálisan, és tudod, mit kell leírni ahhoz, hogy egy olvasó semmiképp sem számítson rá. Egyszerűen imádom, tényleg, a sztorit is, téged is, az írásodat is, a blogot is, a design-t is, mindent! Nagyon kíváncsi vagyok már a továbbiakra, és annyira szomorú vagyok, hogy Avril szerelmes Chadbe de ő meg hjaj már, nem tudom, nem tudok mit mondani, a rész hatása alatt vagyok!
    Köszönöm, hogy írod ezt a csodálatos történetet!<333 Imádlak, ezt tudd!
    Millió puszi,
    Vivian

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vivianom!

      Ne legyen bűntudatod, hiszen az a fontos, hogy elolvastad, és nagyon bízok benne, hogy azért valamennyire tetszettek is! Nem szeretném, ha kényszernek éreznéd az írást, mert egyáltalán nem az!:)
      Ahw, de drága vagy! Annyira túlzol, annyira hazudsz, de komolyan! Hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha megtudlak lepni, ha imádod! Annyira édes Tőled ezt az egész, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Remélem, hogy ezután is meg tudlak majd lepni! És még egyszer hihetetlen hálás vagyok, amiért olvasol, és most írtál, én is rettenetesen imádlak, te is tudd! <333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  2. *..* Végre már!:) Olyan jó,hogy végre letelt ez az egy hónap,ugyanis nagyon de nagyon vártam már,hogy mi lesz Avril-lel és Chad-el,egy szóval : ez a rész is tökéletes lett!Nem írok többet,mert most ugrok a Túl jó megjátszás-ra,és azt is elolvasom.:) Ügyes vagy,és várom a következő részt!xxBo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Jaj, én meg nagyon, de nagyon vártam, hogy végre írhassak, és még inkább boldog vagyok tőle, ha neked is tetszett! Rendben, remélem az is valamennyire tetszeni fog! Köszönöm, hogy írtál! <3333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!
    Végre újra itt vagy! Hiába mondtad pár hete, hogy most szünetet tartasz és csak ma érkezik az új rész, én akkor is szinte minden nap felnéztem hozzád. Nem is tudom, talán azért mert reménykedtem benne, hogy mégsem lesz olyan hosszú a szünet.. talán azért mert hiányoztál. De azt hiszem leginkább csak azért, hogy vissza-vissza olvasgassam a részeket, melyek által mindig olyan érzésem lett, mintha nem is lenne semmiféle hosszabb kimaradás. Nagyon-nagyon hiányoztál és már el sem tudtam képzelni mit fogok csinálni nélküled ez alatt az 1 hónap alatt. Örülök, hogy túl vagy a vizsgákon, pontosan átérzem a helyzeted, hiszen 1 hete nekem is vizsgáim voltak, ráadásul szerdán volt a ballagásom és jövőhéttől kezdetét veszi az érettségi mizéria! Nagyon izgulok és megállás nélkül csak tanulok, de mindezek ellenére mégis szorítok időt az olvasásra és Rád is!♥♥ Annyira örültem az új résznek! Szokás szerint megint letelepedtem a gép elé és mintha csak egy esti mesét olvastam volna, úgy ittam a szavaidat! Ez hiányzott már! Csakis ez. Avril és Chad már-már lehetetlen vonzalma, a kis vicces Ryan és úgy az egész történet! Most megint úgy érzem magam, mint azelőtt, hogy bejelentetted a szünetet, ami baj, hiszem megint minden este felfogok járni az új részek megérkezésére várva! Remélem, hogy hamar megtudod hozni a folytatást, hiszen azért valljuk be már elég rendesen bonyolódnak a dolgok. Én továbbra is itt leszek Veled, türelmesen várok a részekre, hiszen számomra minden egyes rész olyan mint egy mentőöv! Mindig tartogatsz valami meglepetést, mindig van valami újdonság a részekben. Most például az, hogy Ryan kölcsönösen vonzódik Mayához. Nagyon-nagyon-nagyon örülök, hogy megjöttél és nagyon-nagyon.. szinte már izgatottan várom a folytatást!
    Siess vele! :)))♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legkedvesebb Aliciám!

      Ahw, de drága vagy! Nekem is már szörnyen hiányzott a blog, hiányoztál Te is, és a túlzóan édes kommented! Remélem ezután nem lesz nagyobb kihagyásom, és boldoggá tudlak még tenni Titeket, és Téged a részekkel! Ígérem, hogy tényleg igyekszek nem késni stb, mert megérdemled! És jól sikerültek a vizsgáid? Nagyon remélem, hogy igen, és szurkolni fogod neked az érettségin is, ügyes legyél! <333
      Sajnálom, hogy ez a válasz most ilyen kis rövid lett, legközelebb próbálok hosszabbat! És irtózatosan hálás vagyok, amiért írtál, egy tünemény vagy! <33333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága, Egyetlen, rettentően tehetséges Azym!

    Először is gratulálok a vizsgáidhoz, remélem tényleg jól sikerültek :) Másodszor pedig hűha, ez a rész nagyon gyönyörűre sikeredett, örülök is neki, hogy végül ma olvastam el, mert egyszerűen elvarázsolt. Igaz szomorú volt számomra Avril helyzete, de remélem ez minél előbb meg fog oldódni. Sajnálom, amiért Chad csak olyan egyszerűen otthagyta ahelyett, hogy megpróbáltak volna mindent tisztázni. Engem is rosszul érintett. Aztán ott van az apukája, aki, amikor a képbe kerül, mindig megmosolyogtat, nagyon aranyos apuka. Megértem Avrilt, hogy mindenkire dühös és roppantul örülök annak, hogy az apja egyetlen szavát sem vette zokon, hanem észrevette a lányán, hogy rossz kedve van. Aztán ott van Maya és Ryan, erre a fordulatra aztán egyáltalán nem számítottam, de örülök neki, hiszen kedves lánynak tartom, remélem közte és Avril között szoros barátság fog kialakulni, főleg mivel esetlegesen és remélhetőleg egy család lesznek – mármint csak akkor, ha Te ezt így is fogod megírni. Nagyon örülök annak, hogy ismét itt vagy, hiányoltalak is bár nem is nagyon olvasgattam mostanság, mert egyszerűen nem volt rá időm, de mindegy is, a lényeg, hogy megint megosztod velünk olvasókkal a szebbnél szebb írásaidat.
    Összességében imádtam ezt a fejezetet, az összes csodálatos karaktert és minden egybevéve az egész történetet és mindent! <333
    Millió puszi és szoros ölelés, sok-sok ihletet és rengeteg szerencsét neked továbbra is! <3333
    ui.: bocsánat a rettenetes kommentért, tudom, hogy nem lett valami jó! :) <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága kriszty96!

      Ne merd erre azt mondani, hogy rettenetes, már azért is hálával tartozom, hogy egyáltalán időt szántál a rész elolvasására, és még utána kommentet is írsz!
      Hogy elvarázsolt? Azt hiszem megint egy kicsit túlzásba esel, de természetesen szörnyen jól esik, köszönöm!
      Igen, Chad előszeretettel lécel le, ha valami gond adódik, azt hiszem így sokkal könnyebb neki: nem kell megbeszélni a problémákat, nem kell beavatnia Avril-t abba, hogy mit miért is tesz. Az apuka pedig akaratlanul is eléggé fontos karakter lett, azt hiszem a továbbiakban is szerepet fogok neki szánni. Haha, ami azt illeti én se, akkor jutott eszembe, amikor Ryan belépett a kávézóba, és elgondolkoztam azon, hogy "mi van, ha...". Ezt még én is csak remélem, ígérem igyekszem Mayát is valahogy belevonni a történetbe.
      Én pedig Téged hiányoltalak! Akkor külön köszönet, hogy az enyémre időt szakítottál, édes Tőled! Hálás vagyok! <3333333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  5. Drága imádott Azym! ♥♥

    Mielőtt még elkezdenék ódákat zengeni szeretnék gratulálni a sikeres vizsgáidhoz! :)

    Gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire vártam, hogy elteljen ez az egy hónap. Bár azt se tudtam hol áll a fejem, azért időről-időre felnéztem abban reménykedve, hogy csupán a blogger tréfált meg és valójában már itt vár az új rész. Igaz nem ez történt, de sebaj, hisz most itt van.
    Igazából már megint nem bírtam ki mosolygás nélkül, mikor azt hittem, hogy lesz valami áttörés, és ez a csók nem lesz olyan tiszavirág életű mint elődje csalódnom kell, hisz Chad valamiért még mindig nem mer megnyílni, és ezzel nem csak magának, de Avrilnek is fájdalmat okoz. És csak eltaszítja magától a lányt. Bár gondoltam, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolgok, és nem élnek boldogan, amíg meg nem halnak... reménykedni azonban mindig lehet.
    Az egyértelmű kedvencem az a kis apa lánya csevej volt, megspkélve egy kis alulöltözöttséggel. Avril szemtelensége volta csúcspont, és persze az a pillanat, mikor a terv dugába dőlt.
    Maya sokat változott, igaz három év pont elég idő arra, hogy valaki teljesen kicserélődjön. Igaz rajongása mit sem változott. Eddig még nem jutott eszembe Ryant ilyen szemszögből vizsgálni - oké úgy értem mind tudjuk, hogy hogy néz ki, és hasonlók - mert a történet szempontjából ő a vicces nagybácsi, de ez a fordulat nagyon tetszik, és kíváncsian várom mit hozol ki belőle.
    Kíváncsi vagyok Avril miképpen tervez túllépni Chaden, és Mr. Kroeger mit fog kezdeni ezzel az egésszel, hogyan fog viszonyulni a helyzethez. Valamint Maya és Ryan újonnan kialakuló párosára is egyre jobban piszkálja a fantáziámat.

    Alig várom a folytatást!♥
    Puszi Cassy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, imádott Cassy-m!

      Nagyon aranyos Tőled, amiért tényleg vártad, remélem, akkor most sikerült örömet okoznom azzal, hogy elhoztam a részt! :)
      Sajnálom, amiért Chad újra csalódást okozott, de pontosan úgy van, ahogyan mondtad: nem akar megnyílni, egyszerűen menekül minden elől. Igen, a legnagyobb baj az, hogy ellöki magától Avril-t minduntalan. Igazad van, reménykedni mindig lehet, és én is ezt teszem az ő kapcsolatukkal kapcsolatban, miközben pontosan tudom, hogy én írom a történetet, de egyszerűen már nem én irányítok. :)
      Húha, én is tartottam tőle, hogy Ryan-t új szerepbe belehelyezni, lehet szokatlan lesz majd, de igyekszem úgy megírni, hogy egyre inkább hozzá lehessen szokni. Ryan tényleg eléggé jól néz ki, ezért is gondoltam, hogy akkor szerencsétlen ne legyen már örök életében agglegény.:P
      Remélem a folytatással nem fogok neked csalódást okozni, és szeretném megint megköszönni, amiért írtál, édes tőled! <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!
    Nos, mivel este bealudtam, így mikor felkelltem első dolgom volt elolvasni a részt. Nagyon tetszett, mint mindig! Én is alig bírtam kivárni ezt az egy hónapot. De örülök, hogy a vizsgáid jól sikerültek elmondásod szerint! :)
    Már a rész címéből sejtettem, hogy ez lesz. Olyan bonyolult a Szerelem! :/
    De annak szurkolok, hogy Maya és Ryan összejöjjenek! ^_^
    És még annyit, hogy Avril apuja tényleg vicces. :D
    Nagyon várom a következő részt! ;) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Haha, remélem akkor jól kialudtad magadat! Sajnálom, amiért erre az egy hónap szünetre kényszerültem, ígérem, máskor igyekszem kerülni az ilyesfajta helyzeteteket! De nagyon szépen köszönöm! És azt is, hogy ismét írtál nekem, hálás vagyok! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága egyetlen és pótolhatatlan Azy!

    El sem hiszed mekkora örömöt okoztál nekem azzal, mikor írtad, hogy a rész este fent lesz! Majd kiugrottam a bőrömből és visítottam pár sort, aminek következtében a szüleim hülyének néztek, de nem baj.
    Annyira hiányzott már, hogy olvassak tőled! Úgy imádom mikor a soraidat olvasom, és néhány kis részen elmosolyodom. De nyilván te nem erre vagy kíváncsi, hanem arra, hogy mi is a véleményem az új fejezettel kapcsolatban.
    Szóval, annyira elszomorodtam mikor kiderült, hogy Chad 'nem akar semmit se' a mi imádni való Avrilünktől. Lehet, hogy Avril nevét rosszul ragoztam (?), de valahogyan a nyelvtanhoz mindig hülye voltam. Nem tudom, hogy hogyan is fogod alakítani az eseményeket, de remélem hogy Chad és Avril az idők során egymásra találnak, de ha ez az egész most megtörténne, akkor már nem is lenne a történetben az a kis varázs, amit minden résszel megalkotsz. Maya és Ryan szép párt alkotnának, így szurkolok hogy ha nem Avrilnak, akkor legalább nekik összejöjjön. Arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Avril demójával, sikerül -e neki a karrierje. Hűha, nem is tudom mit mondhatnék neked, talán csak annyit, hogy várom a folytatást, és lehetne több rész is, mint 30.

    Ölel,
    Delilah Poole

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága édes és kedves Delilah!

      El sem hiszed, hogy nekem meg az mekkora örömet okozott, hogy vártad a részt. Mindig sokat jelent, mert akkor tudom, hogy érdekel, és valamennyire csak szereted. Szóval köszönöm, már ez is erőt adott ahhoz, hogy megírjam!
      Én mindenre kíváncsi vagyok, bármit írhatsz, ez ne felejtsd el! <3
      Igen, jól látod, Chad megint elutasította, megint megbántotta, de ne aggódj, Avril sem fogja ezt sokáig elviselni. Ne aggódj, tökéletesen ragoztad! Az a vicces, hogy még számomra is ismeretlen a történetnek a folytatása, így legalább akkora meglepetés lesz, hogy mi fog ebből kisülni, mint nektek!
      Juj, már el is felejtettem, hogy 30 fejezetre terveztem! Azt hiszem kár lenne ilyenekbe bocsátkoznom, hiszen bármi meglehet! :)
      Még egyszer köszönöm, amiért írtál, rengeteget jelent! <3333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága, Egyetlen és Csodálatos Azym!!!

    Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúha!!! Ezt most ki kellett eresztenem, mert pont ezen a héten tanakodtam azon, hogy vajon mikor is olvashatok újra tőled mert már nagyon hiányoztál te és maga az írásod is, elkezdtem írni neked egy e-mailt mikor megláttam, hogy már fent is van mindkét blogodon a rész és akkor elmondhatatlanul megörültem!! :)
    Nagy izgalommal vetettem bele magamat a részedbe, élveztem az elejét, de mikor már nem a cselekedetek hanem a szavak vették át a főszerepet akkor elszomorodtam, hisz Chad olyan bántó dolgokat mondott és nagyon parasztul viselkedett... Még nekem is fájt. :/ Tudom, hogy biztosan van valami nyomós oka amiért ilyen és remélem Avril mihamarabb rájön, hogy mi az mielőtt végképp elfogy a türelme!
    Viszont a Maya és Ryan párosanak nagyon örültem, olyan kis cukik lehetnek együtt! És persze nem feledkeztem meg Avril demójáról, remélem az is összejön és sikeres lesz! Szóval mindent egybevéve mint mindig most is remek részt alkottál, nagyon profi vagy!! ;) Izgalommal várom a folytatást, ami mikor is jön? Ja és gratulálok a csodás vizsga eredményeidhez, te kis okoska! ;) <3

    Millió puszi, Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan, fantasztikus Pippám!

      Nekem is hiányzott az írás, azt hiszem valamilyen szinten már nagyon hozzám tartozik, illetve Te is hiányoztál, és az, hogy megint ilyen édes kommenttel vegyél le a lábamról! Szóval köszönöm! <3
      Egyetértek azzal, hogy Chad nagyon bunkón tud viselkedni, egyszerűen semmibe véve a másik érzéseit. Remélem azért megutálni, nem utáltad meg, hiszen majd ki fog derülni róla, miért is viselkedik sokszor is.
      Szerintem is hihetetlen édesek lennének együtt, de nem tudom, miképpen fog alakulni, bele írom-e őket vagy sem. Mindenesetre remélem, hogy bármi is legyen, nem fogok csalódást okozni! <333
      Egyáltalán nem vagyok profi, rettenetesen távol állok tőle, azonban ez egy borzasztó édes bók Tőled, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Mindent köszönök, hihetetlen vagy! <333333333

      Millió puszi, Azy

      UI: Amikor erre válaszolok már kint is vagy a következő rész, remélem nem haragszol a késedelemért. :)

      Törlés
  9. Kedves Azy!

    Hihetetlen vagy!Egyszerűen egy csoda amit kapunk tőled, egy ajándék!Mint a többit, ezt is imádom!Gratulálok a jó vizsgaeredményekhez!

    By:Green

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Green!

      Nem vagyok, de viszont az, hogy Te így látod, rengeteget jelent számomra, úgyhogy köszönöm! Illetve a gratulációdat is! <3333 :)

      Puszi, AZy

      Törlés
  10. Drága Azym!

    Megérte erre a részre ennyit várni, mert egyszerűen tökéletes lett! És ezzel igazából mindent elmondtam. Mert csak azt tudnám tovább ragozni, hogy mennyire fantasztikusan írtad le Avril érzelmeit és teljesen azonosulni tudtam vele, de ez az egyetlen szócska kifejez mindent! Talán azt az két dolgot jegyezném meg, hogy jelen pillanatban Chad egy nagy nulla a szemembe és azt, hogy kíváncsian várom, hogy mi lesz Maya és Ryan között... Érdekes nek tűnik a helyzetük!
    Szóval megint sikerült és rémes kommentet kreálnom, de nem tehetek róla.. ilyen hatással vannak rám a részeid! Fantasztikus vagy és elképesztő! Egy igazi profi és tudom, hogy mindig ezeket mondom, de nem tudok más írni, mert ez az igazság! Várom a folytatást!!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordim!

      Jaj, de édes vagy, amiért ezt mondod! Szerintem közel se lett tökéletes, de az a tudat, hogy Te így gondolod, már elég! Köszönöm! <3
      Iszonyatos jó érzés olvasni, amiért tudtál azonosulni Avril érzéseivel, hiszen ez számomra nagyon fontos. Tökéletesen megértem, amiért Chad elásta magát nálad, de remélem azért a továbbiakban tudok változtatni ezen a kialakított képen. :)
      Szerintem hibátlan volt a kommented, nem is kérhetnék többet! Iszonyatosan hálás vagyok, amiért írtál, köszönöm, köszönöm, és köszönöm! Remélem nem fogok csalódást okozni a folytatással! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága Azy-m ♥!

    Csodálatosan alkottál, ismét! Fel kell keressek egy értelmezőszótárat, hogy a csodálatos szónak megkeressem minden rokonértelműjét... Örültem, hogy egy kevés időre Av-t jókedvűnek láttam. Éreztem viszont, hogy amikor rákérdez Chad érzéseire, ez a jókedv elszáll. Ajh, ez a szerelem dolog nem Chad és Avril asztala. Végre volt Maya és Ryan rész, amit imádtam olvasni. Ez a két fiatal egymásnak lett teremtve, nem vitás. Bárcsak Avril-nek is ilyen könnyen menne a szerelem.

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macyim!

      Te mindig annyira túlzol! Jaj, de édes vagy! Tényleg mindig imádom megtudni a véleményedet, és hogy mit gondolsz, egy élmény a soraid olvasni! Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, amiért mindig írsz, már azt sem tudom, miképpen hálálhatnám meg! Csodálatos vagy, tényleg mindenért hálás vagyok! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága, visszavonhatatlanul tehettséges Azy!
    Imádtam mimden sorát, bekezdését még a szóközöket is :) ♡♡♡♡♡♥♥♥♥♥♥♥
    Nagyon várom a kövit. Remélem ez a két sükebóka majd végre összejön. :)
    Lots of Love:
    Márti ♡♡♡♡♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, túlzó Márti!

      Ennek én örülök a legjobban, köszönöm! Olyan hamar hozom a részeket, ahogy csak tudom, hidd el! Köszönöm, amiért írtál, édes tőled! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága, édes, kedves, tehetséges és elbűvölő Azym!
    Már annyira hiányzott, hogy írhassak neked, vagy olvashassam a fejezeteidet. Egy perccel azután, hogy megnyitottam a blogod, felmentem Ask.fm-re és olyat láttam, amitől kettéállt a szemem. Nem hiszem el, hogy vannak ilyen gerinctelen emberek. Remélem elfelejted és még csak fel sem veszed a sértegetését, mert ha te nem vagy nagyszerű író, akkor nem tudom, kit illet meg ez a jelző. Butaságokat beszélt :/
    A részről csak annyit, hogy már nagyon hiányzott Chad és Avril. Örülök, amiért nem mondta azt a lánynak, hogy hiba volt, annak viszont már kevésbé, hogy kijelentette: semmi sem lehet közöttük és nem is lesz. Ez annyira kegyetlen. Elhúzza előtte a mézesmadzagot, majd hagyja, hogy pofára essen.
    Örülök, hogy viszont "láthattam" Mayat és annak is, hogy tetszik neki Ryan. Kell is ebbe a történetbe egy kis gyengédség és szerelem. Az utolsó mondatokról pedig csak annyit: én sem tudnám eldönteni melyik a nehezebb vagy fájóbb. Rövidtávon a felejtés, hosszútávon a kitartása. :( <333
    Megint sikerült meglepned minket egy remek résszel, várom a folytatást <33 nagyon-nagyon szeretlek <333
    Millio puszi Xx
    ui.: gratulálok a vizsgákhoz <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, hihetetlen, lélegzetelállító, csodálatos és fantasztikus szerencsendiom!

      Nekem pedig az hiányzott, hogy írhassak, és olvashassam a véleményedet, ez valami hihetetlen feltöltődést tud adni, köszönöm, köszönöm!
      Aranyos Tőled, amiért ezt mondod, hidd el, próbálok nem foglalkozni vele, csak eléggé nehéz. Én tényleg nem értem, hogy miért lehet úgy elmondani nekem valamit, hogy segíteni is tudjon vele, miért csak az a célja, hogy jól megbántson... Köszönöm, amiért kiállsz mellettem, ez rengeteget jelent nekem! <33
      Örülök, ha sikerült meglepnem Téged, remélem a következő részek is tartalmazni fognak azért váratlan dolgokat! Hálás vagyok, amiért mindig számíthatok rád, nagyon szeretlek! <3333333333

      Millió puszi, Azy

      UI: Köszönöm! <3

      Törlés
  14. Drága Azy!

    Sül a pofámról a bőr, hogy csak most irok... :(
    Nagyon imádtam! Egyszerűen csodálatos. A részt olvasva a Nickelback Trying not to love you c. dala jutott eszembe és azóta szinte minden nap meghallgatom. Szerintem nagyon jól jellemzi a kettőjük kapcsolatát. Legalábbis Chad szemszögéből biztosan, és még Av szemszögéből is.
    Egyre izgalmasabb és érdekesebb a történet. És az, hogy Maya meg Ryan kedvelik egymást, plusz pont. Szerintem irtó helyesek lennének együtt. Remélem valami kialakul majd kettejük között.

    With love, Jule.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule

      Ne süljön, ne viccelj, akkor írsz, amikor akarsz, nem szeretném, ha ez tehet lenne vagy ilyesmi! <3
      Komolyan? Ahw, eszméletlen érzés ilyet olvasni, köszönöm, köszönöm! Jaj, azt a számot én is imádom tőlük, bár, amikor írom a részeket, nem csak Nickelbacket vagy Avrilt hallgatok.)
      Ismételten csak rengeteg hálával tartozom, amiért megint írtál, nem tudom mivel érdemeltem ezt ki! :') <333

      Puszi, Azy

      Törlés