Drága Olvasóim!
Itt van a következő rész, nem fűznék hozzá valami sokat, csak annyit, hogy a sokat szenvedtem vele, azt hittem már sose lesz kész. Remélem azért ez annyira nem látszik meg a minőségét, nem hoztam a legjobb formám...
Köszönöm a kommenteket, amiket írtatok, természetesen már el is olvastam őket, és annyira jól esnek, te jó ég! Viszont válaszolni, mint mindig, csak később tudok! Bízom benne, hogy nem baj!
Nagyon-nagyon-nagyon szeretlek Titeket, egytől-egyig, köszönöm, amiért itt vagytok mellettem, el sem hiszem! :'))
Köszönöm a kommenteket, amiket írtatok, természetesen már el is olvastam őket, és annyira jól esnek, te jó ég! Viszont válaszolni, mint mindig, csak később tudok! Bízom benne, hogy nem baj!
Nagyon-nagyon-nagyon szeretlek Titeket, egytől-egyig, köszönöm, amiért itt vagytok mellettem, el sem hiszem! :'))
Millió puszi, és szeretet, Azy
UI: Szerintem ezer hiba van benne kb, úgyhogy ezekért előre is elnézést!
_________________________________________________________________
augusztus 18. 21:57
 |
| Rockstar |
Hajamat törölgetve lépek ki a fürdőszobából, minden vágyam, hogy most már aludhassak. Jól sikerült a nap, mert miután rendesen elbeszélgettük az időt, Mayával bevásárló körútra mentünk. Szinte minden boltba betértünk, idióta ruhákban pózoltunk, azt játszottuk, hogy gazdagok vagyunk, és mindent megvehetünk, amit csak akarunk. Egy ideig nagyon élveztük, a képzeletbeli kosarunk már tele volt jobbnál jobb ékszerekkel, felsőkkel és farmerokkal, de utána már inkább fájdalmas lett, hiszen közel sem lehet megvennünk akármit. Ezért hamar belefáradtunk, és mivel nem tudtunk volna már igazán mit csinálni, közös megegyezés alapján korábban befejeztük a tervezettnél.
Hatalmasat ásítok, négykézláb rámászok az ágyamra, és a falnak döntve a hátamat megpihenek. Valószínűleg perceken belül képes lennék elaludni, azonban erre nincs lehetőségem, kopognak az ajtómon.
- Gyere - szólok ki kínkeservesen. Megdörzsölöm az arcomat, ellököm magamat a faltól, így egy kicsit előre hajolva mosolygok rá a belépő Ryan-re. - Mi újság? - erőltetek magamra kedvességet, bár semmi energiám nincsen már.
- Sajnálom, amiért a demódról nem esett szó délelőtt - ül le az ágyam szélére, arcán bocsánatkérés látszik. - Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő, utána pedig már...
- Nem kell szabadkoznod - legyintek.
- Most ráérsz vagy hagyjalak aludni? - kérdezi figyelmesen, egy lopott pillantást vet a pizsamámra. Igen, és ez az, amit nem kellene. Ugyanis Hello Kitty-s. Rózsaszín a rövidnadrág és a topp is, rajta fekete betűkkel. - Av... - mutat tétován felé, meg van döbbenve, de ezzel egyidőben nevetnie is kell.
- Higgy nekem, ez menő - emelem el egy kicsit a testemtől, így tisztán látszik a minta is. Amikor még mindig a homlokát ráncolva bámul rám, megerősítésképpen elkezdek bólogatni. - És fogadok, hogy ugyanilyenje senkinek sincsen rajtam kívül! - büszkélkedek.
- Nem véletlenül - röhögi el végül magát, hitetlenkedve csóválja a fejét. - Jaj, te sose nősz fel? - borzolja össze a hajamat, mire morcosan nézek rá.
- Én már nagy vagyok - biggyesztem le az ajkamat, akár egy öt éves.
- Elhiszem, elhiszem - vigyorog, kezét a vállamra helyezi.
- Na, elég ebből - forgatom meg a szemeimet szórakozottan, lerázom magamról. - Mondd, amit kell!
Ryan eleget tesz a kérésemnek, és amint elkezd beszélni a zenéről, már sokkal komolyabb. Csak beszél, és beszél, de alig jut el a tudatomig, hogy mit mond. Mert az első pár mondat elég arra, hogy rájöjjek: esélyt kaptam bizonyítani.
Tulajdonképpen nem az én ötletem, hanem apé. Amikor elmeséljük neki, hogy most már bizonyosan lesz egy kislemezem, és ha az sikeres lesz, akkor talán többet is ajánlanak nekem, teljesen odavan, egyszerűen kiugrik a bőréből. Mindenképpen ünnepelni akar, és hiába próbáljuk lecsillapítani, hogy elég, ha egy kisebb összejövetelt tartunk, képtelenség megakadályozni.
És így másnap délutánra már el is késünk ezzel. Ugyanis eléri, hogy Ryan is jó gondolatnak tartsa ezt az egészet. Calgary-ban végig híre megy a bulinak, miközben eredetileg nem ezt szerettük volna. Ez őrültség, ha mindenki tudja, majd páros lábbal kell megszabadulni a nem kívánatos személyektől.
A dolog csak egyre nő, a kiszállás eshetősége fel sem merülhetne bennem, hiszen ki ne akarna egy jó kis ünneplős bulit? Ami engem bánt, az az, hogy nem akarom, hogy idegenek jelenjenek meg, akik azt se tudják ki vagyok. Ennek így semmi értelme.
- Úgy érzem magamat, mintha megint tizonnyolc lennék - sóhajtom, miközben előveszem a vodkát és még vagy ezer sört. - Ez pedig egy jó kis amerikai buli, mint a filmekben.
- Csak ez jobb, mivel kanadaiak vagyunk - kacsint rám Ryan, úgy tűnik, ő túlságosan is lelkes emiatt.
Leteszem az üvegeket az asztalra, csípőmet a konyhapultnak támasztva fürkészem az arcát. Vidáman fütyörészi a Rockstar slágerüket, miközben poharakat vesz elő, és helyet csinál nekik az asztalon.
- Maya is jön? - méregetem összehúzott szemekkel.
- Miért, hívtad? - szegezi rám a tekintetét, amiben egyszerre több mindent is látok. Remény, izgatottság, és ... és valami, amit nem tudok meghatározni. Abbahagyja a rendezgetést, tenyerét megtámasztja a fekete márványon.
- Azt gondoltam ezt neked kellene - rántom meg a vállamat, próbálom leolvasni az arcáról, hogy mit szól ehhez.
- Nekem? - lepődik meg. - A te barátnőd, nem az enyém.
- Még - motyogom az orrom alatt, de amikor rákérdezne, hogy miképpen is értem ezt, gyorsan megrázom a fejemet. - Felhívom inkább - határozom el magamat, majd egy szó nélkül ott hagyom a nagybátyámat.
- Avril, ne kombinálj! - kiáltja utánam, azonban az én gondolataim már teljesen máson járnak.
Chaden. Annyival könnyebb lenne, ha nem lenne benne az együttesben. Nem kellene folyamatosan összefutnom vele, nem kellene eljátszanom, hogy nem bántott meg, hogy nem képelném fel legszívesebben. És valószínűleg hozza Evát, ahogyan ő a barátnőit, és így tovább. Nem leszünk kevesen. Ez a buli már csak hivatalosan szól rólam.
Mivel pár órán belül már elkezdenek - valószínűleg - özönleni az emberek, ideje lenne elkészülnöm. Veszek egy jó hosszú fürdőt, a kedvenc cseresznyefavirágos tusfürdőmet használom, hajmosáshoz pedig barackosat. Mikor kilépek a kádból, nehezemre esik leengedni a vizet, hiszen még az esztétika kedvéért virágszirmokat is szórtam bele. Felveszek egy köntöst, megszárítom a hajamat, azonban most nem vasalom ki, hagyom hogy a lágy hullámok benne maradjanak. Fogat és arcot mosok, aztán kis is festem magamat. Alaposan elszúrom az időt, ezért kénytelen vagyok kapkodva felvenni a ruhámat, aminek az lesz az eredménye, hogy két harisnyát is kiszakítok. Elmegy a kedvem tőle, hogy harmadjára is bepróbálkozzak, ezért inkább hagyom a fenébe, és nem veszem fel.
- Törpilla, készen vagy? - szól be apa az ajtóm elől. - Itt van egy lány, azt mondja a barátnője vagy.
- Maya? - szaladok fél lábbal a fehérre mázolt bejáratom felé. Szélesre nyitom apa előtt, utána már sietek is vissza a tükör elé. Útközben sikerül felvennem a cipőmet, így már a fülbevalóra kezdhetek koncentrálni.
- Azt hiszem - vakarja meg a fejét. - Beengedtem, de lent hagytam, ha nem baj.
- Lent hagytam - ismétlem meg nevetve apa szóhasználatát. - Nem baj, már végeztem is - vetek egy utolsó pillantást a tükörbe, utána apával együtt indulok lefele. - Kíváncsi vagyok, hogy fog sikerülni ez az egész - sóhajtok. Óvatosan szedem a fokokat a lépcsőn, mert hiába vagyok képes magassarkúba menni, nem szeretném még a buli előtt kitörni a nyakam.
- Fantasztikusan, meglátod - bizonygatja apa. - Már ráfér Ryan-ékre, hogy lazítsanak egy kicsit. Pedig régen milyen jó kis bulikat csaptunk - sóhajt egyet ábrándozva.
Én már nem figyelek, képzeletben teljesen máshol járok. Hiába tudom, hogy mennyire ártalmas, de csak egy valakire tudok gondolni. Látni akarom. Meg akarom nézni, hogy megviseli-e, hogy végleg feladtam a vele való próbálkozásaimat.
Ő is sajnálja? Vagy csak megkönnyebbült, amiért megszabadulhatott tőlem?
Ő is sajnálja? Vagy csak megkönnyebbült, amiért megszabadulhatott tőlem?
Vele kapcsolatban már nem tudok semmit.
Már több órája csak táncolok, szinte kifulladásig vagyok. Zihálva jövök át a nappaliból, ügyetlenül kerülgetem az izzadt egymáshoz nyomódó testeket. Betántorgok a konyhába, megragadom a vodkás üveget, és jó nagyot húzok belőle. Égeti a nyelőcsövemet, de nem érdekel, az egyetlen célom, hogy mindent elfelejtsek, holnap már ne is emlékezzek erre az estére. Ennek pedig az egyetlen oka megint csak Ő. És az a legszomorúbb, hogy már meg sem lepődöm ezen.
Mire számítottam? Hogy szomorú lesz? Ugyan, hiszen Chad Kroeger-ről beszélünk, akinek nincs szíve, önző és gyáva. Azt sem tudom, miért vágyom arra, hogy végre valamibe vegyen. Felesleges.
Ezekre a gondolatokra még többet iszom, szememet erősen lehunyva próbálok talpon maradni. Nem igazán sikerül, jócskán elveszítem az egyensúlyomat, és megszédülök.
- Vigyázhatnál magadra - ragadja meg két kéz a csípőmet, a fejem a mellkasára hanyatlik.
- De nem tudok - röhögök fel, egész biztos vagyok benne, hogy többet ittam, mint kellett volna. Tenyeremet izmos felsőtestére simítom, fátyolos tekintettel pillantok fel az arcára. - Szia George! - rebegem széles vigyorra húzva a számat
- Szia Avril - mosolyog rám.
- Azt hittem te magasabb vagy - távolodok el tőle kicsit, furcsállva méregetem.
Összevont szemöldökkel néz rajtam végig, már mondana valamit, de bejönnek páran még piáért. Megvárja, ameddig kimennek, utána újra felém fordul. - Százkilencvenhat centi neked kicsi?
Összevont szemöldökkel néz rajtam végig, már mondana valamit, de bejönnek páran még piáért. Megvárja, ameddig kimennek, utána újra felém fordul. - Százkilencvenhat centi neked kicsi?
- Ha a farkad akkora, nem hiszem - gondolkozok el, miközben nem bírom abba hagyni a nevetést. - De így egy tööörpe vagy - vágom a képébe, és mutatóujjam jól irányzottan megnyomom a hasát.
- Hogy ezt holnap mennyire bánni fogod - nevet fel a fejét csóválva. Megbizonyosodik arról, hogy nem fogok hasra esni, és óvatosan elenged. - Így ni. - Lazán nekidől a hűtőnek, kezeit összefonja maga előtt. - Majd emlékeztetni foglak arra, hogy milyen fárasztó vagy részegen - dörzsöli meg az orrnyergét.
- A-a - rázom fejemet hevesen, muszáj nekem is megtámaszkodnom, hogy el ne essek. A legközelebbi tárgy a csap, így a választásom rá esik, arra kulcsolom rá a kezemet. Fejemet a szekrénynek döntöm, laposakat pislogok George felé. Nem látom jól az arcát, nincs annyi fény, csupán a körvonalait tudom kivenni. - Biztos te vagy az? - húzom össze a szemeimet.
- Attól függ kire gondolsz - neveti el magát, beletúr a hajába. - Ha George-ra, akkor igen.
- Csak ne Chad legyél - röhögök fel hangosan, bár még én se tudom, hogy ez miért olyan vicces. Inkább siralmas. - Csak őt neee - nyújtom meg a végét, szinte már éneklem. Össze-vissza dőlök, azt sem tudom, hogyan maradok állva.
- Miért ne? - Látom rajta, hogy ezzel alaposan felkeltettem az érdeklődését. Kicsit mintha máris élénkebb lenne, pedig én megesküdnék, hogy pár perce még azon gondolkozott, hogyan küldjön el. Senki sem akar a nyakába egy részeg lányt.
- Mert ki nem állhatom, nem-nem - hajtogatom, a mássalhangzóim összefolynak. Ellököm magam, valahogyan elbotorkálok elé. Ő hagyja, várja, hogy mit akarok. Kicsit lábujjhegyre állok, a füléhez hajolok, és belesúgok. - Gyáva féreg.
- Nézd, nem tudom mi történt köztetek, de talán ilyet nem kéne mondanod - húzza el a száját, most hirtelen mégis avarban van, amiért ilyeneket kotyogok ki neki.
- De kell - bólintok egy aprót, szemem megtelik könnyel. - Kihasznált - sírom el magam hirtelen. Nem érdekel, hogy mit gondolhat, de lerogyok a kőre, elkezdek zokogni. Összefüggéstelenül próbálom elmesélni, mégis mi történt, szerencsére pár szón kívül semmit se érteni. George egy darabig csak tehetetlenül áll, utána hatalmasat sóhajt, és leguggol elém.
- Állj fel - nyúl felém, kezével próbál felállítani. - Inkább menj fel a szobádba aludni - tanácsolja óvatosan.
Könnyes arccal nézek rá, el tudom képzelni, hogy hogyan nézek ki. Szánalmasan, nevetségesen. Soha nem fogom elfelejteni, hogy ő mégsem röhög ki. - Gyere - segít fel, hagyja, hogy átkaroljam, ezzel megtartva az egyensúlyomat.
- Nem akarok - nyafogom, próbálom megtartani a fejemet. George megereszt egy óvatos mosolyt, kiveszi a kezemből az üveget, és eltámogat a konyha ajtóig.
Kint üvölt a zene, nekem úgy tűnik, mintha legalábbis ezren táncolnának, azonban ez lehetetlen, úgyhogy azt hiszem csak tényleg alaposan berúgtam. Keresek ismerős arcokat, ami nem könnyű úgy, hogy homályosan látok. Aztán...
Aztán észreveszem, hogy Chad és Eva csak pár méterre van tőlünk. És smárolnak. Chad karja a nő derekán, akinek a karja pedig a nyaka körül. Szerencsére Eva háttal van nekem, így nem kell végig néznem, ahogyan átdugják egymás torkába a nyelvüket. Annyira undorítóak, hogy felfordul a gyomrom, legszívesebben hánynék.
Megállok, nem megyek tovább, amit George is észrevesz. Furcsállva felém fordul, követi a tekintetemet. Nem kell neki sok idő, hogy levarrja, hogy mi a helyzet.
- Menjünk inkább tovább - húz az emelet felé, próbál elszakítani onnan. - Hagyd! - nem engedi el a kezemet, ott áll mellettem, és figyeli a reakciómat. - Avril! - szól rám, azonban nem hallom már.
Én tényleg hagyni akarom. Tényleg tovább akarok menni. De akkor Chad elszakad Evától, és átnéz a válla fölött. Találkozik a tekintetünk.
Ledermedek, csak bámulok rá. Most egyedül haragot érzek. Utálom, amiért szórakozott velem, amiért belerángatott a hazug játékaiba. Utálom, hogy most Evát csókolta, és nem engem.
Ideges vagyok, oda akarok menni, beleordítani a képébe, összeverni. Rohadtul elbánt velem, és még bocsánatot se kért. Bosszút akarok állni.
Remek ötletem támad. A szívem a torkomban dobog, a vér lüktet az ereimben, és biztos vagyok benne, hogy meg fogom bánni a következő lépésemet. Viszont ez az egyetlen lehetőségem.
Még utoljára ránézek Chad-re, negédesen elmosolyodok. Aztán George felé fordulok, felcsúsztatom a tenyeremet a tarkóján át, majd a hajába túrok. Meg se bír szólalni, mert egy határozott mozdulattal közelebb húzom, és megcsókolom.
Csak egy dologra gondolok:
Játssz csak, Chad, játssz csak! De én keményebben játszok. És hidd el, én is tudok fájdalmat okozni.
Drága drága Azym! <3
VálaszTörlésMennyire örülök neki, hogy már fent van a folytatás, mintha valami ajándék lenne, nekem minden bizonnyal az. Igazából nem tudom, hogy miért árultad el, hogy nehezen ment a megírása, hisz nekem ugyanannyira tetszett, mint az eddig közzétett részek.
A Hello Kitty nagyon vicces volt, csak úgy, mint az örült party ötlete. Bár én azt hittem valami balhé lesz a két érintett között, de így talán még jobb. Remélem Chad most megpukkad, az lenne a minimum.
Avril részegen szenzációs, igaz a másnapi józanodás és az esetleges emlékképek bevillanása talán még élvezetesebb, mármint olvasni. George szegény, nem is tudom mit gondolhatott, főleg a csók után. Komolyan nagyon tetszett! Szóval csak a szokásos! :)
Alig várom a következőt!
Puszi Cassy
Drága drága Cassy-m!
TörlésHaha, nagyon édes Tőled, hogy ezt mondod, jól esik adni egy ilyesfajta "ajándékot". Tulajdonképpen valami mentségként szántam tudatni veletek, nehogy hirtelen azt gondoljátok, én nem vettem észre a különbséget.
Én is ugyanezt remélem, valamennyire Avril helyett is cselekszem úgy érzem. Bízom benne, hogy a következő résszel sem fogok csalódást okozni, mégha nem is pont olyan lesz, mint amire számítasz! Köszönöm szépen, amiért még mindig írsz nekem, ez valami borzasztó jól esik! <333333
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésNos, megígértem magamnak is, és neked is, hogy végre írok ide is Neked, mert azt hiszem, ennyivel tartozom!
Azt hiszem alig múlt két hete, hogy elkezdtem olvasni az Engedj el!-t, és őszintén szólva nem csalódtam benne(d)- de már miért csalódtam volna!!?? Teljesen máshogy képzeltem a történetet, még akkor is, amikor elolvastam a rövid kis tartalmat, most pedig ostobának érzem magam, amiért ennyire "egyszerű" történetet néztem ki belőled! :D Az igazat megvallva, azért sem olvastam eddig ezt a blogod, mert döntenem kellett: vagy belekezdek a Túl jó megjátszásba, és ahhoz tudok írni neked, vagy mindkettőt olvasom és akkor hanyagolom a visszajelzéseket. Az utóbbit nem akartam, ezért így, hogy vége a zűrzavarnak, belevetettem magam.
Soha nem olvastam még ilyen fanfic-et, sőt, egyáltalán fanfic-eket is csak ~ 1 éve olvasok. Tudod, mennyire imádom a te írásaidat, és igen, elképesztően elfogult vagyok veled szemben és Avril-lel szemben is. Ő az első és egyetlen énekesnő, akire valaha akartam hasonlítani, vagy motivált. Szóval Azy írása + Avril sosem lehet rossz.
A történet pedig egyszerűen magával ragadott. Csak hogy érzékeltessem: egy reggel alatt végigolvastam mind a 14 részt, ami akkor fent volt, aztán egy hétig megpróbáltam a lehető legtöbb tanulással elvonni a figyelmem a közeledő dátumról. Amikor felkerült az új rész, alig tartott 2-3 percig, kivégeztem. Mostanra pedig megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, de úgy érzem, semmi értelmeset nem tudnék írni, amivel ki tudnám fejezni, mennyire tetszik. Jelenleg kispályásnak érzem magam, de megpróbálom! :)
Avril mindig is számomra egyfajta jelképe volt a lázadásnak- vajon miért?:) És már nagyon nagyon rég óta szeretem őt. Még a mostani viselkedése sem akaszt ki, mert nekem mindig ugyan az a kanadai lány marad, aki fiúkat és lányokat megszégyenítő bátorsággal énekel, kifigurázva az egész életet. A történetben pedig..egyszerűen tökéletes, ahogy kialakítottad a személyiségét, valahogy nagyon így képzelem őt a való életben is. :)
Chad-ről sajnos nincs ennyi információ a tulajdonomban, a Nickelback-nek csak a zenéjét ismerem, amit szintén nagyon kedvelek.
Végeredményben, megnyertél itt is olvasódnak, és már bánom, hogy nem kezdtem bele előbb. Mostantól viszont itt is hagyok nyomot magam után, csak győzzem olvasni a folytatást. :)
Mint mindig, és megint, és újra, talán már örökre,
xx Lu
Drága, édes, egyetlen Lu!
TörlésElőször is köszönöm, amiért elmondtad őszintén, hogy mi volt az első benyomásod a blogról, hiszen számomra ez is fontos, jó érzés tudni, mit is gondoltál. Azt pedig még ennél is jobban köszönöm, hogy csak azért nem kezdtél eddig bele, mert akkor a másikat nem tudtad volna olvasni! Ez tudod milyen hihetetlen édes dolog Tőled, te jó ég?! <3
Áh, tényleg ennyire szereted Avril-t? Ennek borzalmasan örülök, hiszen akkor sikerült egy olyan embert kiválasztanom, akit szeretsz, így talán élvezhetőbbé tehetem az olvasást! Igen, én is egy lázadónak könyveltem el magamnak, pedig biztosan sokkal összetettebb személyisége van, azonban ezek a jegyek annyira rá illenek. Remélem akkor a Nickelback-et is valamennyire jobban megismered a történet által, és talán jobban meg is szereted. :) <3
Hálás vagyok, és mindig is az maradok, amiért ennek a blogomnak is adtál esélyt, és időt! Nem kell emiatt bánkódnod, hiszen most itt vagy, és bátorítasz, támogatsz, amiért nem győzök eléggé hálás lenni! Köszönök mindent, fantasztikus vagy! <3333333333333333
Millió puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlés"Jesszus!" Ez volt az első, amit ki tudtam mondani, amikor a fejezet végére értem. Hát ez nagyon durva... Erre nem számitotta. Te Jézus, hogy ezek megint, hogy egymásnak esnek majd megint( amit nem bánok, ha csókkal fejezik be).
Van egy olyan megérzésem, hogy háború készülődik, és nemsokára robbani fog a Chad Kroeger bomba is.
Kiváncsi vagyok, hogy Av részegen meg tud-e majd állni a csóknál, vagy George megállitja-e ha Av nem lesz rá képes. Anyukám! Elérted, hogy a következő részig most nem tudom eldönteni, hogy Chad csinál nagyobb baromságot vagy Av. Mert kétségtelenül nem helyes, amit tesznek.
Na, de rád bizom, hogy a folytatás is ennyire fantasztikus legyen, mint az eddig fejezetek. c:
Sok pihit és erőt az iráshoz!xx
With love, Jule.xx
Ui: A Trying not to love you ennél a résznél is folyamatosan a fejemben volt... xD Chad szemszögre majd számithatunk?
Drága Jule!
TörlésMost nem tudom, hogy ez rossz értelemben kell-e vennem, de őszintén bízok benne, hogy a meglepettséged pozitív. Egyébként én örülök, ha sikerült ilyen reakciót kiváltanom belőled!
Ez a rész nagyon tetszik: "...most nem tudom eldönteni, hogy Chad csinál nagyobb baromságot vagy Av." Haha, ez pontosan így van, hibát hibára halmoznak! :D
Nagyon-nagyon köszönöm szépen, amiért megint írtál, egy élmény volt olvasni a véleményedet! Azt a számot én is nagyon imádom. Sajnos Chad szemszöget egyelőre nem tervezek...:(
Még egyszer hálás vagyok, amiért megtiszteltél a kommenteddel! <333333333
Sok puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésSzerény véleményem szerint semmi probléma nincs a résszel. Tökéletes, mint általában mindegyik rész! :)
Az első reakcióm mikor megláttam a friss részt egy óriási szívdobbanás volt! :D Annyira meglepett és egyáltalán nem is számítottam az új részre, pláne hogy ilyen hamar érkezett!
Valamiért éreztem, hogy meg fogja csókolni Georgeot! És.. fuhh hát annyi minden kavarog most a fejemben. Először is csak arra tudok gondolni, hogy ezek után Chad majd Avril után viharzik és idegesen berángatja az egyik szobába és számon kéri rajta a történteket. Aztán az is lehet, hogy csalódottan vagy leginkább idegesen otthagyja a bulit és Avril pedig döbbenten áll ott. Nem tudom úristeeen.. :DD De azt hiszem abban teljesen biztos vagyok, hogy Chadnek nagyon nem fog tetszeni amit látott. És már komolyan nem bírok a seggemen ülni, hogy kivárjam! Remélem a következő rész is ilyen hamar érkezik majd! Annyira imádom a történetet, de ezt talán már minden egyes alkalommal el is mondtam, mikor véleményeztem. Nem baj :D Elmondom én neked százszor is, ha kell! Imádom imádom és imádooom! Szinte minden nap fent vagyok nálad és alkalmanként vissza-vissza olvasgatom a kedvenc részeimet! :D
Siess nagyon a folytatással! Már rettenetesen izgatott vagyok miatta! :))♥♥
Puszii Alicia ^^.♥
Drága Alicia!
TörlésAranyos vagy, hogy ezt mondod, de közel sem tökéletesek a részek, sőt! <3
Remélem akkor ezzel a résszel is majd, amit hamarosan ki fogok rakni, örömet fogok neked okozni, ezt valami hihetetlen érzés olvasni! Nagy részben ezért is csinálom, imádom, ha valakinek akár pár perc boldogságot is tudok okozni egy-egy résszel, nem csak magamnak.
Mindenki erre számít, úgy tűnik, nem is tudom, miért, haha! Remélem azért bármi is legyen majd, tetszeni fog. Aaaaahw, most úgy megölelnélek, nagyon-nagyon édes tőled, hogy ennyire várod a következő részt, te jó ég! Köszönöm, tudod milyen érzés ez most nekem, kis híján elsírom magamat! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, én pedig Téged imádlak, egy angyal vagy, de komolyan, annyira hálás vagyok, amiért olvasol! <33333333
Sok-sok puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésMegkésve, de én is jelen vagyok a kommentelők között, és szerintem sincs semmi probléma ezzel a résszel, egyáltalán nem lett erőltetett sőt! Még a kedvenceim közé is betudom sorolni, hisz ki nem olvasna tőled szívesen? A hibák amiket említettél elvesznek, mert senki sem azokat keresi benne!
Avril számomra egy furcsa lépést tett, de amit Chad csinált vele az már felháborító! Nagyon is érdekel milyen az arca, mikor meglátja, hogy Avril Georgeal 'csókolózik'. De ha már ennél a szituációnál járunk, akkor lehetséges, hogy George komolyan vette ezt a kis játékot? Vagy esetleg, semmit sem jelentett neki? Túl sok kérdés, amire remélem, hogy hamarosan választ fogunk kapni, hisz a mi egyetlen tündérünk, nevén nevezve Azy, biztos elárul majd valamit. Remélem azért nem untattalak annyira, mert általában belekavarodom az ilyen részekbe, és eltérek a témától. Remélem a folytatás hamarosan felkerül, iszonyatosan várom!
Ölel,
Delilah Poole
Drága Delilah!
TörlésKomolyan így látod, te jó ég, köszönöm! Durva túlzásba esel azzal, hogy ki nem olvasna tőlem szívesen, azonban hihetetlen jól esik, felfoghatatlanul édes vagy! <3333
Ezzel pontosan egyet értek, hiszen Chad lassan minden határt átvágott, ezért valamennyire Avril helyett cselekedtem, hogy kicsit bosszút álljon. Azt hiszem néhány válaszra még várni kell, de remélem, bármi is legyen a következő részben, nem fogsz csalódni! Dehogy untatsz, eszedbe se jusson ilyet írni, le vagyok kötelezve, amiért egyáltalán időt szakítasz rám, és írsz! Elmondhatatlanul köszönöm! <33333333333
Puszi, Azy
Azy, te csodalatos!
VálaszTörlésAnnyira jo volt ez a resz. Atjott minden aminek atkellett jonnie ne aggodj. A tehetseged mit sem kopott a legutobbi resz ota. :)' <3
Puszi:Marti <33 (pillanatnYilag nevtelennel kell irnom mert nem tudok belepni gmailba de megoldom)
Marti, Te túlzóan kedves!
TörlésÉn örülök a legjobban, ha tetszett, és megnyugtat, ha szerintem mindent sikerült jól érzékeltetnem! Jaj, de édes vagy, köszönöm! <333
Puszi, Azy
Drága, kedves, eszméletlen és aranyos Azym!
VálaszTörlésSzerintem nem látszik a részen, hogy nehézkesen írtad - az ilyen amúgy is megesik, nekem is van, hogy egy hétbe telik, mire elviselhetőnek találom az aktuális részt.
A tiedet viszont ismételten élvezet volt olvasni. Örülök, amiért Avril kap egy lehetőséget az élettől, ha úgy jobban tetszik a nagybátyjától. Megérdemli, mert csodálatos hangja van, én legalábbis nagyon imádom *-* Nem gondoltam volna, hogy az apukája összehoz egy ilyen bulit, valamivel "belsőségesebbre" gondoltam volna, de így is tökéletesen megfelelt :) A részegesdi pedig.. hű, ha tudnád nekem most milyen aktuális. Jó volt a diákolimpia :$
Nagyon várom a folytatást, kíváncsi lennék, ezzel sikerült-e kiváltania Chad-ből a kívánt reakciót. Olvashatunk majd az Ő szemszögéből is részeket, vagy ez csupán Avril története lesz?
Imádlak, nagyon tehetséges vagy és kellemes hetet <3 <3
Millio puszi Xx
Drága, édes, pótolhatatlan szerecsendiom!
TörlésHatalmas kő esik le a szívemről, ha még Te szerinted sem látszik, köszönöm! A Te részeid mindig tökéletesek! <3
Én is iszonyatosan imádom a hangját, ezért majd egy kicsit több szerepet is szeretnék szentelni a zenéjének, néhány számát belecsempészni! Először én is úgy terveztem, fogalmam sincs, miképpen alakult ilyenre, de örülök, ha így is megfelel, édes vagy! Haha, beszélgettünk is, úgyhogy azt hiszem tudom! :DDD
Remélem, hogy a folytatással nem fogok csalódást okozni, bármi is legyen benne. Azt hiszem ez Avril története lesz, de igazából bármi előfordulhat, ha úgy alakulnak a dolgok. Ebben a blgomban jobban elképzelhetőnek tartok fiú szemszöget. :)
Én is iszonyúan imádlak, közel sem vagyok az, de hihetetlen aranyos vagy, ha ezt gondolod, köszönöm, köszönöm, még ezerszer is köszönöm, neked is kellemes hetet, és kitartást az év végéhez! <3333333333333
Millió puszi, Azy
Drága Azy-m ♥!
VálaszTörlésRöstellem, hogy csak most írok, de se időm, se kedvem nem volt olvasni meg írni :3 Most viszont itt vagyok és amint ide írtam, megyek a Túl jó megjátszásra is :3
Imádtam fejezetet, nagyon de nagyon tetszett ♥ :) Örülök, hogy Avril karrierje kezd beindulni, hála Ryan-nek :D Remélem, összejönnek majd Maya-val :3 A buli tök jó ötlet volt, szinte éreztem, hogy lesz valami Chad-el kapcsolatban és lám, így lett :3 Szimpatikus ez a George, mégis Chad-nek szurkolok :3 Kíváncsi leszek, reagál-e majd valamit az Avril-George csókra :)
Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és jó hétvégét kívánok ♥!
Love Ya,
Mace
Drága Macy-m!
TörlésNem kell ezt röstellned, hiszen az a fontos, hogy most itt vagy, és írtál! És amúgy is, ha nincs kedved, eszedbe se jusson, nem szeretném, ha valami kényszer lenne!
Boldog vagyok, ha a rész elnyerte a tetszésedet még a minősége ellenére is! Mindig szeretem olvasni a véleményedet, és azt, hogy hogyan látod a dolgokat! Úgyhogy nagggyon köszönöm, hogy most is itt vagy, ez egy csodálatosan kedves dolog Tőled, azt sem tudom, miképpen lennék képes megköszönni! <3333333333333
Sok puszi, Azy
Drága, Egyetlen Azym!
VálaszTörlésRettentően sajnálom, hogy ennyire eltűntem, nem szeretnék kifogásokat gyártani, de egyszerűen nem volt rá időm, annyira le voltam maradva mindennel, rengeteg bepótolni valóm volt írás terén ráadásul Kingával belekezdtünk a közös regényünkbe is – viszont tényleg nem szeretnélek ezekkel a felesleges dolgokkal bombázni szóval rá is térnék a lényegre. Az első szó, ami eszembe jutott a rész kapcsán, hogy megdöbbentő volt. Már akkor, amikor George megjelent a konyhában is számítottam valami hasonlóra, de arra gondoltam, talán ott fogja megcsókolni és Chad rájuk nyit, csakhogy ami történt az még meghökkentőbb volt. Nagyon sajnálom, amiért Avril ilyen nehéz dolgokon megy keresztül, undorító dolog volt a sráctól, hogy még bocsánatot sem kért tőle és varratlanul hagyta a szálat, de gondolom ez fontos szempont lesz a történet további menetében. George-t is kedvelem, szerintem nagyon kedves gesztus volt tőle, hogy megértően viselkedett a lánnyal és nem hagyta magára, borzasztó kíváncsi vagyok, hogyan reagált Avril csókjára, így amit befejeztem ezt a megjegyzést haladok is tovább. Avril apukáját és Ryant is változatlanul szerethető karakternek tartom és természetesen annak ellenére, hogy Chad gyáva ő is nélkülözhetetlen, már csak azért is, mert ő a férfi főszereplő. Még egyszer rettenetesen sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig nem adtam magamról életjelet és kellőképpen lemaradtam az olvasással, igyekszem bepótolni és előre is sajnálom a lassúságomat. Azt tudnod kell, hogy ez egyáltalán nem ellened szól, hiszen Te is tudod, mennyire szeretem a történeteidet, azt, ahogyan írsz, ez a lemaradás csak a magam hibája! Nagyon-nagyon sok puszi, ölelés és sok-sok ihlet Neked a továbbiakban is.
Szorosan ölel,
kriszty96
Drága kriszty96!
TörlésElőször is, nem bombázol ezzel, és nagyon értékelem, amiért megmagyarázod, hogy miért tűntél el, de ahogyan Te is említetted, erre semmi szükség, hiszen az a fontos, hogy most itt vagy, ami rengeteget jelent számomra! És nagyon drukkolok, hogy a közös regényetek jól sikerüljön, ez borzasztó jól hangzik, remélem majd én is a kezeim közé kaphatom egyszer, zseniális lehet, amit Ti ketten összedobtok! :') <3
Igen, nagyon jól látod a dolgokat - mint mindig. És nem szeretnék semmit se elárulni a rész kapcsán, de tényleg olyan nehéz, hogy ilyenkor befogjam a számat, haha. Remélem, hogy a folytatást illetően nem fogsz csalódni, és azért abban is bízok, hogy fogok tudni valamilyen meglepetést okozni. :)
Nem kell sajnálnod semmit, pontosan meg tudom érteni, hogy milyen az, amikor az embernek nincs az ilyen dolgokra ideje, hidd el, én is pontosan ilyen helyzetben vagyok a Ti blogotokat illetően, amit rettenetesen sajnálok!:(
Még egyszer köszönöm, amiért így utólag is írtál, eszméletlen kedves gesztus tőled, hihetetlen! Édes vagy, nagyon-nagyon sok puszi neked is, és annál is több ölelés, ihlet, és a pihenés a nyáron! Hálás lehet, hogy ilyen fantasztikus Olvasóm van! :) <33333333
Rengeteg puszi, Azy