12. fejezet - Ami a szívemen, az a számon

Drága, egyetlen, legdrágább Olvasóim!

Íme is itt lennék a következő résszel, új kedvenc! Remélem nektek is tetszeni fog, én egyszerűen még mindig a hatása vagyok, úgyhogy nagyon remélem, hogy belőletek is valami hasonlót fog kiváltani, elmondhatatlanuk örülnék neki, ha olvashatnám a véleményeteket!
Nagyon nagyon nagyon nagyon köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, annyira, de annyira imádlak Titeket, erre már komolyan nincsenek szavak! Nem tudom mivel érdemeltem kim, hogy olvassatok! Köszönök mindent, én vagyok a legboldogabb bloggerina a világon!

Millió puszi, szeretet, Azy

UI: Újra kéthetente lesznek a részek, sajnálom...:(
_________________________________________________________________

augusztus 9. 18:28



Villogó képek, állandó zúgás, olyan, mintha csak egy egész méhkas lenne a fejemben. Gyengének és erőtlennek érzem magamat. Sejtésem sincs hol lehetek. Az egyetlen kívánságom, hogy történjen valami, és véget érjen a lüktető fájdalom.
- Meg ne halj itt nekem! 
Nem tudom kitől érkezik a hang, de az egész biztos, hogy ideges. Lehet azért, mert elég nagy gáz, ha akkor nyiffanok ki, amikor velem van. Senki sem szeretne a hírhordozó lenni. De az is meglehet, hogy aggódik. Beszélni próbálok, megnyugtatni, hogy kutya bajom. Nem tudok, mert a torkom száraz és kapar, egy szót is képtelen vagyok kinyögni. Inkább valami nyögés félét produkálok. 
- Ne csak hörögj! Mondj valamit, kérlek!
Próbálom beazonosítani ki beszél hozzám, ellenben ahol kutatok egyszerűen sötétség van. Minél erősebben nyújtogatom a kezemet, hogy az agyam apró zugaiba elérjek, semmit se találok, ez a tudat pedig kikészít. Kétségbeesek, még inkább beszélni akarok, valakitől útbaigazítást kérni. Elvesztem.
- Figyelj, bármit megteszek, oké? Amit csak akarsz! Kedves leszek veled, eltekintek attól, hogy a legidegesítőbb ember vagy, akivel bármikor is találkoztam... Baszki, mikor jönnek már a mentők? Esküszöm gyalog hamarabb menne. Hajh, na szóval tudd, hogy sajnálok mindent. Leginkább azt, hogy ennyire szerencsétlen vagy, komolyan mi a fasz van veled? Nem tudsz vigyázni magadra? Ha most meghalsz, nem állok jót magamért és szét verlek. Te jó ég, bocs, már megint. Látod, ezt hozod ki belőlem, pedig nem vagyok agresszív ember.
A szavak jelentését nem találom, a szövegnek számomra nincs értelme. Alig hallom őt, csupán monoton motyogás jön felém. Ki ez, és mit akar? Miért ilyen kétségbeesett? Mi történt?
- Nem bántalak, ígérem. De rohadtul térj magadhoz, és lélegezz tovább! Hallod, ne merészelj itt hagyni ebben a kicseszett világban!
Elkeseredett.
Levegőért kapkodok, világosságot akarok, tudatod, ismereteket, biztonságot.
Zuhanok.

Laposokat pislogok, nehézkesen nyitom ki a szememet. Túl világos minden, ezért hunyorítanom kell. Kezemmel meg akarom dörzsölni az arcomat, de belehasít a fájdalom, ezért felnyögök. A testem összes apró része sajog, ott is, ahol nem hittem volna, hogy egyáltalán tud.
Az ágyam szélén egy szőke fej van, ami Chad-hez tartozik. Fekete bőrdzsekit, sötétkék farmert, bakancsot visel. Alszik, valószínűleg kifárasztotta a várakozás.
Megköszörülöm a torkomat, óvatosan megbököm a vállát. Mivel nem nagyon reagál, megismétlem a mozdulatot. Vág egy pofát, először morcos, amiért felkeltették, de utána mikor meglátja az arcomat, ez rögtön elszáll, és másfajta érzelmek kerítik hatalmába.
Nem tudom pontosan meghatározni, milyen látni a benne végbemenő megkönnyebbülést. Mintha csak egy ezer kilós súlyt szednének le a válláról.
- Oh te jó ég - sóhajt egy hatalmasat. - Köszönöm - suttogja, nem is nekem, hanem valami felsőbbrendű hatalomnak, aminek könyörgött.
- Mi történt? - kérdezem összezavarodva.
Ekkor végre rám néz, bele mélyen a szemembe. És rájövök, hogy bármennyire is felszabadult a ténytől, hogy élek, haragszik. Nem is akármennyire.
- Hogy mi történt? - kezdi lassan és tagolva, közben arca dühös grimaszba torzul. - Még van képed megkérdezni, hogy mi történt? - Itt már tök ideges, halántékán az erek kitagadnak. - Csak annyi, hogy újra sikerült megmutatnod, hogy egy ostoba, felelőtlen, elővigyázatlan picsa vagy, aki soha nem gondol semmire! Aki mindig vonzza a bajt, bárhol is legyen, gond van körülötte! Gondolom fogalmad sincs arról, amit okoztál!
- Hé, nyugodj már le! - csattanok fel. Felülök a kórházi ágyban, a rugó a súlyomra megnyekken. A bordámba hasít a fájdalom, de én csak fogaimat összeszorítva gyűröm le, most sokkal fontosabb, hogy ez a paraszt Chad leállja a szapulásommal.
- Nyugodjak le? Mondhattad volna hamarabb, hiszen lassan órák óta ilyen vagyok többek között miattad! - tárja szét a kezeit, fel-alá sétál az apró kórteremben, ami egy ágyból és egy aprócska éjjeli szekrényen kívül nem sokból áll. Van egy ablakom is, amin kinézve megállapíthatom, hogy már jócskán éjszaka van, és a digitális óra segítségével az is az információ is a birtokomba jut, hogy bizony hajnali három. Hűha!
- Senki nem kérte, hogy ilyen legyél - vágom hozzá epésen.
- Ah, na ne!- mered rám, olyan érzésem támad, mintha legszívesebben megölne. - Inkább maradj csendben, mert fogalmad sincs semmiről!
- Ne merészelj így beszélni velem! - szűkítem össze a szemeimet, minden igyekezettemmel azon vagyok, hogy  a porcikáimban bizsergető fájdalmat legyőzzem. - Még csak nem is tudom, mit tettem.
- Oh, valóban? Akkor hadd segítsek! - mosolyodik el gúnyosan, de a következő pillanatban már megint egy dühöngő őrült. - Szokás szerint szartál mindenre, és nem gondolkoztál! Tudod, hogy mi az, hogy kézifék? Úgy tűnik kurvára nem! Belehajtottál az árokba, most már rémlik?
Az emlékek kezdek visszatérni, és ahogyan Chad tovább ecseteli a hülyeségemet, a kép összeáll. És ezzel együtt olyan szintű lelki nyomor is jön, amit képtelenség leírni. Bűntudat, szégyen, lelkiismeret furdalás, gyalázat, idegesség, düh, hála, sajnálat.
- Még egy ilyen felelőtlen, önző libát... - folytatja a mocskolásomat, mire fellobban bennem a felé érzett idegesség. Eléggé gyűlölöm magamat ezért így is, semmi szükség tetézni.
- Elég legyen! - csapom félre a takarót, és nem foglalkozva azzal, hogy az esélyem megállni a saját lábamon gyakorlatilag egy a millióhoz, megpróbálom. Erőtlenül kapaszkodom meg az ablak keretében. Most veszem észre, hogy gyakorlatilag nincs rajtam semmi, pusztán egy köpeny, aminek a hátulja nem takar semmit, még szerencse, hogy a fehérneműimet nem vették le.
- Ezek után még te vagy felháborodva? - képed el Chad. - Na ide figyelj... - kezd neki, de közbe vágok.
- Te figyelj ide! - emelem fel a kezemet, ezzel belé fojtva a szót. Teljesen elé lépek, nem érdekel, hogy centiméterek választanak el, és hogy egy fejjel magasabb nálam, megállás nélkül hadarom a sérelmeimet. - Sajnálom, de nyilván nem direkt csináltam. Bocsánat, nem akartam, hogy azt hidd, pont akkor halok meg, amikor veled vagyok. Megnyugodhatsz, élek, úgyhogy ezzel a lendülettel itt is hagyhatsz! Tudom, hogy nem hiányoznék, még az is lehet, hogy azért vagy ilyen ideges, mert végül felébredtem, de tényleg nem érdekel.
A nyelvem csak pörög, tulajdonképpen fogalmam sincs miket hordok össze. A mondatok meggondolás nélkül jönnek ki, túl fáradt és gyenge vagyok ahhoz, hogy rájöjjek, talán nem kellene ennyire őszintének lennem. Folytatom a monológot, ami a szívemen, az a számon.
-  Mert ha egy kicsit is figyelném rám, akkor rájönnél, hogy minden miattad van. Te vagy folyamatosan ideges, és bármit is csinálok az rossz. Soha nem fogok megfelelni neked, viszont már fel is adom. Komolyan, álljak fejen, hogy észrevedd, mennyire azon vagyok, hogy tökéletesnek láss? Mindent megtettem, amit kértél! Megváltoztam, azonban már fogalmam sincs miért vesződök. Hiába lettem más, neked ez sem elég! Akkor gyerünk, menj Evához, ő biztos annyira komoly és érett! Ő tökéletes neked, hm? Soha nem leszel miatta ideges, nem dühít fel? Remek, irány hozzá, nem érdekel!
Kifogyok a szuszból, muszáj levegőt vennem. Amikor rájövök, miket mondtam, még jobban lesápadok. Átgondolom a dolgokat, és rájövök, hogy minden szavam őszinte és igaz volt. Talán én se láttam vagy csak túl gyáva voltam beismerni, de most már muszáj. Tökéletes akartam lenni Chad előtt, sose sikerült. Folyamatosan csalódást okozok neki, viszont már belefáradtam.
Éppen ezért bármennyire is úgy gondolom, hogy talán úgy lenne könnyebb, ha visszaszívnék mindent, nem teszem. Mert nem vagyok olyan ember, aki letagadja az igazságot. Pont úgy, mint anno, amikor Chad megkérdezte, hogy én dobtam-e le a földre a gitárját...
- Mi a fasz van?! - csodálkozik el, teljes sokk látszik az arcán, el sem hiszi, amiket mondtam. - Avril, te komolyan ezeket hiszed, oh szentséges ég...!
- Miért talán nem igazak? - kapom fel a vizet, úgy pattogok előtte, mint egy kis bolha. Más esetben nyilván nagyon vicces szituáció lenne, azonban most egyikünknek sincs kedve nevetni. - Nem örülnél, ha soha sem találkoztunk volna, vagy ha most gyorsan meghaltam volna? Akkor sokkal kevesebb lenne a "gond"!
Valószínűleg még vagy öt percen keresztül ostromoltam volna, mert annyi meg annyi minden van, amit már régóta a fejéhez akartam vágni, mégsem volt soha megfelelő alkalmon. Nem önszántamból hallgatok el, hanem Chad miatt, aki olyat tesz, amire soha nem gondoltam volna.
Hatalmas kezével közrefogja az arcomat, egyenesen a szemembe néz. Ledöbbenek, egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy most bizony megüt, hogy végre kussba maradjak. Azonban nem. Egy ideig habozik, utána a derekamnál fogva magához ránt, gyengéden a mellkasának ütődöm. Újra találkozik a tekintetünk, már tudom, hogy mire készül, feldolgozni mégis képtelen vagyok. Remegve pillantok a szájára, de ez az utolsó dolog, amit észlelek, mert akkor megcsókol. Automatikusan hunyom le a szemeimet, magával ragad az a fajta erő, amit áraszt magából még ilyenkor is. Nem finomkodik, szenvedélyes és forró minden mozdulata. Határozottan tart, amire szükségem is van, hiszen a világ forog körülöttem.
Nem gondolkozom tovább, a hajába túrok, néhány másodpercre elszakadok tőle, mindösszesen azért, hogy zihálva levegő után kapkodjak. Utána újra hozzá simulok, egyszerűen megőrülök attól a gondolattól, hogy elengedhet. Közelebb, közelebb, közelebb. Egyedül közel szeretném magamhoz tudni, amennyire csak lehetséges.
Chad keze a hátamra csúszik, végig simít a bőrömön, még a hideg is kiráz tőle. Az ujjaim alatt serceg a borostája, ahogyan a kezem újra a hajából a tarkóján keresztül az arcára vándorol. Ajkai az enyémekre tapadnak, keményen és mégis óvatosan ízlelgeti őket. Megőrülök, hogyan képes így csókolni?
És ekkor a fejemben megjelenik a kép, ahogyan Evával ugyanezt tette. Nem tudom megmondani, hogy mennyivel másabb az a fajta csók, mint ez, de a lényegen akkor sem változtat.
Hirtelen szakadok el tőle, kezem a mellkasára teszem, ellököm. Rögtön ezután kezemet a szám elé kapom, szememet lesütve átkozom a pillanatot, amikor megengedtem, hogy ez tegye velem.
- Nem, nem, ez t nem lett volna szabad - rázom a fejemet, szemem megtelik könnyel.
- Sajnálom - fújja ki a levegőt.
Dühösen rámeredek, egyszerűen őt akarom mindenért hibáztatni. Nem én tehetek róla, hogy ezt tette, ő csókolt meg! Miközben barátnője van! Miért ilyen aljas és gerinctelen? Miért kellett ez az egész? Miért van barátnője, akkor sokkal egyszerűbb lenne a dolog, csak szimplán elfelejtenénk!
- Sajnálhatod is - komolyodok el, megdörzsölöm az arcomat, el sem hiszem, hogy ennyire naiv és hülye voltam.
- A te hibád - pillant rám szúrósan, mire nem bírom ki, és muszáj hangosan felnevetnem. Szerintem pedig az övé.
- Ezt nem hiszem el! - röhögök kínosan, majd  hevesen hozzáteszem. - Nem kértem, hogy smárolj le!
- Nem kértem, hogy meredten bámuld a számat!
- Nem kértem, hogy húzz magadhoz!
- Nem kértem, hogy támadj le a vallomásoddal!
- Nem kértem, hogy.gyere ide!
Ott állunk egymással szemben, kicsit magasabb hangerővel a kelleténél. Dühösek és idegesek vagyunk. Látom, mondani akar valamit, de mégsem teszi. Mélyen a szemembe néz, fogalmam sincs, hogy mit gondolhat, de az biztos, hogy legszívesebben a pokolba kívánna.
- Itt sem vagyok - jelenti ki szárazon.
- Remek - mosolyodok el gúnyosan.
Elindul az ajtó fele, szinte már azért imádkozom, hogy menjen ki rajta, és soha többé ne lássam. De még megfordul, és egy utolsót rúg belém.
- Remélem tudod, hogy nem jelentett semmit.
És igen, ezzel az egy mondatával ezer meg ezer darabra szakít, úgy érzem, hogy menten összesek. Mintha minden romokba dőlne körülöttem. Nem jelentett neki semmit. Miért mit is gondoltam? Hogy leáll egy olyan "felelőtlen picsával", mint én? Hogy egy percig is többet lát bennem? Csak szórakozott, férfiből van.
Amint becsapódik az ajtó, lerogyok a földre, arcomat a kezembe temetem, keserves zokogásba kezdek. Közelebb húzom magamhoz a lábaimat, erősen lesütöm a szemeimet. Azt kívánom, hogy mossa le a csókját a számról, hogy ne égessen még mindig az a pont, ahol hozzám ért. Mindent felejteni akarok, ami történt.
Tulajdonképpen Chad elterelte a figyelmemet a fájdalmamról...
Aztán megszorozta egymillióval. 

28 megjegyzés:

  1. Drága egyetlen Azym!

    Mint mindig, most is egy varázslatos részt írtál! Nekem nagyon tetszett. És itt abbahagyni? Most komolyan? :D
    Jelenleg nem tudom eldönteni, hogy Chad bunkó paraszt-e vagy szerelmes hős. Tán' a kettő keveréke.
    Olyan fura, mármint az, hogy hogyan alakul ki köztük a szerelem. Az, hogy tán' Avril szerelmes, de magának sem meri bevallani, s lehet, hogy Chad is szerelmes. Ki tudja? Csak te. Hétről-hétre új dolgokkal tudsz meglepni! Azt nem tudom, hogy másnak is annyira tetszett-e mint neked, de nekem biztosan! El nem tudom mennyire!
    Mi is imádunk!

    Puszil s ölel, Easy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen Easym!

      Ennek pedig nagyon örülök, hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha sikerült valami pozitív érzést kiváltanom belőled! Haha, azt hiszem tökéletesen látod, hogy a kettőt tökéletesen ötvözi! Borzasztóan köszönöm, hogy megint írtál, ráadásul nem is semmit! Imádlak! <33333

      Sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  2. Drága, utánozhatatlan Azy! <3

    Gondolom nem kell mondanom, hogy mennyire vártam a folytatást, de te ismét képes voltál minden elképzelést felülmúlni. Azt már nem is mondom, hogy a kényszer, hogy visszafojtsam mosolyom szinte a fejezeteid velejárója lett, így most sem maradhatott el.
    Chad ígérgetése- szentségelése vagy tudjam is én micsoda bámulatos volt. Bármit megtett volna miközben mégsem tudta meghazudtolni önmagát. Ám most -is- Avril vitte a prímet nálam monológjával. Annyira, de annyira vártam már, hogy végre beismerje, amit mi már régóta tudunk, sejtünk.
    És amikor azt hittem igen itt van a pillanat, amire vártunk a csók, és akkor most minden más lesz. Hát nagy frászt! Bár rájöttek mit éreznek egymás iránt úgy érzem ez csak tovább fogja bonyolítani a helyeztet. Mikor Mr Kroeger védekezésképpen elrohant... hát én nem is tudom hova küldtem volna el, hogy ilyet tett. Legyen már férfi!

    Elhiheted, hogy nem csak neked lopta be magát a rész a szívedbe, hanem nekem is, és most olyan leírhatatlan állapotba kerültem, hogy másra se vágyom csak, hogy a folytatást olvashassam! (Már csak 14 nap :))

    Puszi Cassy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legdrágább, pótolhatatlan Cassym!

      Ah, Tőled ezek a szavak rettenetesen sokat jelentenek, és nagyon nagyon köszönöm, amiért megosztod velem a véleményedet! Ez hihetetlen számomra, egyszűrűen élek-halok azért, hogy tudjam, milyenre sikerült, mert mindig bennem van a félsz, hogy elrontom! De akkor most hatalmas kő esett le a szívemről, hála neked! Nagyon nagyon nagyon köszönöm, amiért a történet kezdete óta folyamatosan írsz, és támogatsz, nem tudom mivel érdemeltelek ki, de... ah! <33333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága, utánozhatatlan és egyetlen Azy-m ♥!

    Nagyon de nagyon megörültem a friss fejezetnek! Egyszerűen lehidaltam tőle, imádtam! Kimondom, nem kertelek tovább... Chad hihetetlenül édes volt, amikor Avril életéért "küzdött". A kórházas jelenet vitte a pálmát, ennél érzelmesebbet el nem tudtam volna képzelni. Ahogy Av kiadta magából a dühét, Chad pedig állt mint az a bizonyos a lakodalomban... Fantasztikus! A csók feltette nálam az i-re a pontot, pontosan ebbe a fejezetbe, ehhez a jelenethez illett. Ami viszont utána történt... Rohadj meg, Chad Kroeger! Miért kellett így kicseszni Avril-rel? Miért?

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a jövő héthez kitartást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan, egyetlen Macym!

      Én pedig annak, hogy megint írtál, ooolyan édes Tőled, el sem tudom mondani! Rettenetesen boldoggá tesz, ha ilyesfajta reakciókat váltott ki belőled a rész, és talán sikerült örömet okoznom vele! Ez számomra borzasztóan sokat jelent, úgyhogy most gondolhatod, mennyire meg vagyok hatódva! Köszönök mindent, komolyan imádlak! <333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  4. Kedves Azy!

    Mint mindig, ez a rész is csodálatos volt! Megtörtént az a bizonyos Csók. Ahogy azt le írtad, valami fantasztikus volt! Imádtam!
    De sajnos minden jónak egyszer vége szakad. Elképzeltem, ahogy Avril ott összekuporodva sír, és megsajnáltam. De azért remélem, minden helyrejön idővel.
    Nagyon várom a következő részt! Már most tűkön ülök! ;) :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Adrienn!

      Mint mindig, most is nagyon drága vagy! Juuuuuuj, komolyan? Féltem, hogy elszúrom, de akkor most megnyugodtam! Köszönöm, amiért megint írtál!:') <333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága, imádott Azym!

    El sem hiszed, hogy a fárasztó hétvéhge után, ami a hátam mögött van, és az érettségire való felkészülés zavarában mennyire kikapcsoló volt olvasni a részt. Egyszerűen imádom!!! Ha a suliban kötelezőnek olyan regényeket adnának fel mint a történeteid szivesebben olvasnám őket. xDDD
    Húhaa, hát azt hittem már, hogy ezeknek végre benőtt a fejük lágya és normálisan tudnak majd beszélni... De az túlságosan hamar lett volna, persze, de reménykedtem.
    Esküszöm ezek ketten mint két kisgyerek, akárcsak a nagycsoportosok, mindenen összevesznek és mindig a másikat hibáztatják. Rettentő izgalmas és vicces a civódásaikat olvasni, felvidit és elvonja a figyelmem.
    A csók... Hálákat rebegtem amikor megtörtént, majd jó meleg éghajlatra elküldtem Chad-et az utolsó mondatáért. Ez nagyon szemét húzás volt.
    Remélem Avril megtalálja a módját, hogy valahogy visszavágjon neki ezért. ( és még én beszélek gyerekes viselkedésről xDD )
    Huhh! Fantasztikus volt mint mindig. Azt hiszem hivatalosan is ez a rész a legnagyobb kedvenc eddig az összes közül.
    Imádkozom, hogy mihamarabb leteljen az a két hét amikor újra hozol részt, és azért, hogy legyen időd megirni, és persze lazitani is. xxxxx

    Sok puszi és szeretet, Jule.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, imádott Julem!

      Hűha, komolyan? Az egyik nagy vágyam, hogy örömöt és/vagy kikapcsolódást okozzak a részeimmel, így természetesen rettenetesen sokat jelent, hogy ezt nálad sikerült elérnem, te jó ég! Én pedig Téged imádlak, fogalmam sincs mivel érdemeltem ki, hogy folyamatosan írsz, és támogatsz, de hiiiiiiihetetlenül hálás vagyok, remélem tudod! Köszönöm. Köszönöm, hogy kivétel nélkül mindig írsz, megosztod velem a véleményedet, és elkápráztatsz a kedvességeddel! Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki.... Fogalmam sincs, de hálás vagyok, te pedig egy tünemény! <3333333333333333333333

      Millió puszi és sok-sok szeretet, Azy

      Törlés
  6. Édes Azy!
    Hihetetlen vagy de komolyan annyira de annyira tökéletes, fantasztikus, utánozhatatlan! Eszméletlen vagy! Ez a rész nekem is kedvenceim közzé tartozik. Elején megijedtem azt hittem, hogy a tipikus kiesik az emlékezet dolog lesz, majd eszembe jutott hogy bizony Azy írását olvasom. Úgyhogy gondoltam biztosan nem. Majd reméltem ezek után hogy nem jönnek össze, kornak tartottam volna. És láss csodát nem! ( mondjuk a Tökéletes ellenség c. blogod után biztos nem sietsz el semmit) Annyira tökéletes blog!<3<3 Talán az első számú kedvencem.
    Bruhuhuhu csak két hetente lesz rész.:(

    Millió puszi & ölelés, Dotti

    ui.: Annyira de annyira kíváncsi vagyok hogy mi a keresztneved! Ép arulnad? *-* Lécci, lécci!!!*-* :)<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen, bocsánat fére írtam. Tehát A legjobb ellenség c. blogodba .
      Bocsi:/

      Törlés
    2. Drága Doroti!

      Aaaaahw, ne mondj ilyeneket, mert már így is sírok a kommentektől, és így csak még inkább meghatódok! El sem hiszem, hogy tényleg így gondolod, ez valami eszméletlen. Köszönöm! És rettenetesen boldog vagyok, ha nem okoztam csalódást, ez még annál is többet jelent, mint sejtenéd! Hálás vagyok mindenért, drága Dorotim! <3333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      UI: Ide nem szeretném most leírni, de ha írsz nekem valahol máshol, akkor szívesen! <3 :)

      Törlés
  7. Drága Egyetlen Utánozhatatlan Azym!

    Mélységesen bánt a dolog, hogy már hetek óta nem írtam neked semmilyen formában, de egyszerűen nem tudtam időt szakítani arra, hogy leüljek a géphez és nyugodtan megírhassak egy normálisnak mondható kommentet.
    Most megpróbálom bepótolni az utolsó azt hiszem 3 részednek egyszerre leírni, hogy milyen benyomást tettek rám.
    Fantasztikus lett mind! De tényleg. Bárki bármit mondd ne higgy neki, csak ha arról beszél, hogy te vagy a legfantasztikusabb és legtehetségesebb ifjú hölgy, aki a bloggerek világában alkot. Mert csak akkor mondd igaza, ha ezt állítja. Igazán megérintettek a részek, de az utolsó különösen. Elképesztő ahogy lefested nekünk Avril érzéseit és teljesen beleképzeltem magam a helyébe. Büszke vagyok rá amiért lediplomázott és a helyes kerékvágásba helyezte életét. Annak is nagyon örülök, hogy mind Ryan, mind az apukája támogatja zenei karrierjét és remélem idővel anyukája is megbékél vele.
    Chad... mondanám, hogy megértem, de hazudnék. Fogalmam nincs miért csókolta meg majd miért vágott olyan sértő dolgokat a lány fejéhez... Ötletem sincs ebből, hogy lehet majd happy end.
    Rendesen megleptél minket az biztos! De biztosíthatlak, hogy most még izgatottabban várom a folytatást, mint amúgy. Nagyon tehetségesnek tartalak és remélem belátod, hogy a világnak szüksége van olyan írókra, mint amilyen te is vagy!

    Millió puszi és ölelés, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, túlzó, hihetetlenül édes Jordim!

      Nem szükséges ezért bocsánatot kérned, az a fontos, hogy most itt vagy, és írsz! Ráadásul tökéletesen meg tudom érteni, hogy elfoglalt vagy, ne aggódj!:)
      Jaj, te jó ég, nem is tudom mit mondjak, úgy érzem meg sem érdemlem ezt a határtalan kedvességet! Eszméletlenül köszönöm, el sem hiszem, hogy valóban így gondolod, ez valami hihetetlen! Hálás vagyok, ahogy azért is, hogy most időt szakítottál az irományomra, ez rengeteget jelent!
      Köszönök mindent, amit már hosszú-hosszú ideje értem teszel, és naaaaagyon hálás vagyok mindenért, egyszerűen.... nem is tudom, soha nem gondoltam volna, hogy olyan édes Olvasóim lesznek, mint Te! Borzasztóan csodálatos vagy! <33333333333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  8. Drága Azym!
    Tudom, hogy már akkor mondtam, hogy elolvasom a részt, akkor kitetted, hiszen beszéltünk is,mégsem volt rá energiám, aztán elhúzódtak a napok és csak most, hogy vége a hétnek jutottam el ide. Bánom, hogy nem olvastam el rögtön, mert ez nagyon jó fejezet lett, mégis örülök, hogy így kevesebbet kell várnom a folytatásra:$ Butaság, ugye? :)
    A kedvenc részem az volt, amikor Chad a haldokló Avrilnek könyörög, hogy na hagyja itt ebben a nyomorult világban. Nagyon meglepett és gyermeki lelkesedéssel vártam a fejleményeket. A viták, az, ahogy egymás fejéhez vágták a sérelmeiket, majd a tetőponton a csók... Eszméletlen lett *-* Ennél jobb első csókot el sem tudtam képzelni kettejük között, s még annak ellenére is így gondolom, hogy a végén Chad igazán szemét volt. Ha nem jelentett volna semmit, akkor nem tette volna meg a barátnője miatt. Ugye? Mondd, hogy nem tévedek, mert az most nagyon megnyugtatna :D
    Nagyon ügyes vagy, csak így tovább és alig várom a folytatást <33
    Millio puszi Xx nagyon szeretlek <33333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, imádni való, tehetséges, lenyűgöző szerecsendiom!

      Jaj, ne merészelj bocsánatot kérni ezért, amikor én már hetekkel el vagyok maradva Nálad/Nálatok, meg úgy mindenkinél! (Ígérem pótlok, amint tudok, visszamenőleg is írok természetesen!)
      Aaaaaahw, már megint eszméletlenül boldoggá tesz, hogy olvashatom mit gondolsz! És tetszett.. Te jó ég, ez valami fantasztikus, köszönöm, köszönöm! Ahogyan azt is, hogy megállás nélkül mellettem állsz, olyan drága vagy, elmondani nem tudom! Nagyon nagyon szeretlek, örökké lekötelezel ezzel a támogatásoddal! <3333333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága, elképesztően tehetséges, lehengerlő, csodás Azy-m!

    Először is el kell mondanom, hogy annál az egyszerű oknál fogva „érdemelted” ki, hogy olvassam a csodás történeteidet, hogy bele tudom élni magamat minden egyes sorba, eszméletlenül szeretem, ahogyan írsz és, amit megalkotsz. És ez nem elfogultság csak a színtiszta igazság és valóság. Hiszen így van!
    Próbálom összeszedni a gondolataimat, ami egy ilyen lehengerlő fejezet után szinte lehetetlen. Napról napra egyre jobban szeretem ezt a történetedet – ahogyan az összes többit is – és alig győzöm kivárni, hogy egy újabbat tegyél közzé, amivel csak még inkább azt éred el, hogy úgy érezzem, még több támogatást érdemelsz. Azt nagyon is megérdemled, hiszen szinte szavakba sem lehet önteni mennyit is ér az, amit létrehozol, Még annál is több, mint amit Te el tudsz képzelni. Mert, ahogyan azt észrevettem nem vagy tudatában annak, hogy micsoda csoda születik meg a kezeid alatt és nem túlzok, amikor ezt mondom! Én így látom és így is van! És erre példa többek között ez a fejezet is, hiszen elképesztő, csodálatos és fantasztikus *.* Nem túlzok! Tudom, van, aki ezt állítja rólam, de ilyenkor mindig megkérdezem nem csak az adott személytől, hanem önmagamtól is, hogy annak bizony mi értelme volna? Semmi, ezért is tudom biztosan, hogy valami elképesztő, amit megalkotsz!
    Most, hogy annyit locsogtam végre kitérek a fejezetre is. Számomra ez a fejezet vicces, érzelemmel teli volt. Amikor az elején az olvashattuk, hogy Chad mennyire félti Avrlit örültem neki, hiszen bíztam abban, hogy mindennek ellenére aggódni fog a lányért és nem csak hibáztatni fogja majd a véletlenül bekövetkezett balesetért. A kedvenc mondatom azt volt, mikor Chad kérlelte, hogy ne hagyja magára ebben a világban, akkor erősen mosolyogtam is :)
    Ami pedig a kórházban történt annak hatására teljesen elképedtem. Egyáltalán nem számítottam arra, ami ott történt. Teljesen meg tudom érteni Avrilt, én sem szeretném, hogy egy olyan férfi csókoljon meg, akinek van barátnője, de úgy gondolom, hogy nem véletlenül tette Chad azt, amit tett. Szerintem érez valamit Avril iránt, de mind a ketten túl makacsak és csökönyösek ahhoz, hogy nem hogy egymásnak, de még önmaguknak is bevallják a dolgot. Remélem ez már idővel változni fog és kialakul közöttük valami, mert akármennyire is bökdösik egymást, szurkálják, a másikat a goromba szavaikkal szerintem igenis tudják ők mélyen belül mennyire fontos is a kettejük között kialakult kapcsolat nekik. Annak nagyon örülök, hogy végre elkezdtek egymás felé közeledni, még ha ezzel a tettükkel most kicsit távolabb is kerülnek majd egymástól, hiszen a cselekedetük bizonyítja, hogy nem közömbösek egymásnak és kapnak elég sok dolgot, ami elgondolkodhatnak.
    Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam Neked írni, rettenetesen röstellem a dolgot még annak ellenére is, hogy csak kéthetente raksz ki újabb epizódot, mert rettentően megérdemled a támogatást! <3 Nagyon-nagyon várom a következő fantasztikus fejezetet, sok-sok ihletet, szerencsét, ölelést és támogatást Neked! <33333333
    Millió puszi és szoros ölelés,
    kriszty96

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Egyetlen, legtehetségesebb, csodálatos, örökké támogató kriszty96-om!

      Ah, te jó ég, amikor elkezdek neked válaszolni, soha sem tudom, hogy miképpen kezdjem, mert egyrészt annyira a hatása alá von, és ráadásul fogalmam sincs hogyan köszönjem meg, de tényleg. Annyira, de annyira sokat jelent, amiért mindig írsz, és támogatsz, soha nem adod fel. Olyan szavakkal illetsz, amit meg sem érdemlek, és mindig sírásra késztetsz. Egyszerűen nem tudom felfogni, miképpen lehetsz ennyire aranyos, támogató, kitartó és önzetlen egyszerre! Köszönöm neked, ezerszer köszönöm, mert egyszerűen csodálatos érzés a kommentedet olvasni! Hálás vagyok minden egyes begépelt szóért, eszméletlenül szeretlek! <33333333333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      UI: Sajnálom a szedett-vedett választ, tisztában vagyok vele, hogy sokkal, de sokkal többet érdemelnél! :( <333333

      Törlés
  10. Kedves Azy!
    Próbálom magamban megfogalmazni a megfelelő szavakat, de úgy érzem, most túl sok minden kavarog a fejemben ahhoz, hogy valami értelmeset mondjak. Azt hiszem a legegyszerűbb, ha mindent az elejéről kezdek. Tegnap késő este szokásomhoz híven a gép előtt ültem és fejemet mindkét kezemmel megtámasztva azon gondolkoztam, vajon mikor leszek végre álmos? Hülyeségnek hangzik tudom, hiszen egy ember életében az alvás a legtermészetesebb dolog. Nálam azonban nem. Hogy ezt megértsd, gyorsan el is magyarázom. Olyan betegségem van, ami az egész életemet korlátozza. Rettegéssel telnek a mindennapjaim és minden egyes nap csak imádkozni tudok azért, hogy végre elaludjak és másnap épen és egészségesen felkeljek. Szorongok, félek a sötétben és úgy érzem, bármelyik pillanatban megfulladok. Sokan nem értik meg milyen rossz érzés is ez, de nem is várom el. Általában mindig lefoglalom magam valamivel. Ezért is történt az, hogy a zene világába menekültem. A Nickelback életem egyik legjelentősebb részének állandó tagja volt. Immáron közel 7 éve velük élem mindennapjaimat. A zene, számomra megváltás. Nincs is annál megnyugtatóbb érzés, mint amikor mindent kizárva magadból megfeledkezel a külvilágról és csakis a zenére koncentrálhatsz. Még most is emlékszem rá és tisztán él bennem a kép, amikor először meghallottam Chad hangját. Soha nem fogom elfelejteni azt az időt. Rongyosra hallgattam az összes CD-jüket és bármit megtettem volna azért, hogy egyszer élőben is hallhassam őket. Napról napra egyre erősebben belém égett az összes dallam és a dalszövegek mondani valója. Az interneten fellelhető összes képet elmentettem róluk és a bátyámat folyamatosan az őrületbe kergettem azzal, hogy hetente cserélgettem a gépen a jobbnál jobb Nickelback-es háttereket. Szüleimmel folyamatos harcokat vívtam, amiért nem voltak képesek elfogadni, azt hogy megőrülök a zenéjükért. Szabályosan megőrültem a hosszú hajáért! Amikor pedig az új album érkezésénél levágatta, el se hittem. Zokogva néztem a képeket, de végül megbarátkoztam a helyzettel, hiszen attól, hogy egy bizonyos korszakot lezártak még ugyanazok az emberek maradtak, ugyanazzal a tehetséggel a lelkükben, mint azelőtt. Figyelemmel kísértem a srácok életét is, rettenetesen sajnáltam amikor Chad végül szakított a barátnőjével és azt hittem, hogy már soha nem is fog szerelembe esni. Aztán jött Avril. Mikor megtudtam, hogy eljegyezték egymást majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Az esküvőről már nem is beszélek.. Nagyon sok mindent köszönhetek nekik és tiszta szívemből sajnálom, hogy ezt soha nem fogom tudni meghálálni nekik. Azt hiszem, elmondhatom, hogy nélkülük az életemnek annyi értelme sem lenne, mint most. És azzal, hogy tegnap véletlenszerűen rátaláltam az oldaladra, majd a hajnali órákig olvastam a részeket, mindezek az érzések újra előtörtek belőlem. Ezernyi gondolattal a fejemben aludtam el és tudtam, bár fogalmam sem volt róla miért, de tudtam, hogy a holnap már más lesz. Úgy érzem ezzel a történettel újabb értelmet adtál az életemnek és egy olyan energia löketet adtál, amit még most sem tudok felfogni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogyan írsz.. az egyszerűen leírhatatlan. Semmi másra nem tudok gondolni csak arra, mikor tudom a folytatást olvasni, mert már most érzem, hogy mennyire szomjazok a történetedre! Avril és Chad kapcsolata megfejthetetlennek tűnik, azonban pontosan tudom, hogy ezeket a zavaros felhőket hamarosan eloszlatod felőlem és utána már mindent tisztán fogok látni! Nagyon nagy tehetség rejlik benned, és őszintén tiszta szívemből remélem, hogy soha nem fogsz felhagyni az írással. Olyan csodát adtál nekem, amire azt hittem soha nem fogok rátalálni. 2008 karácsonyán gyermeteg lelkesedéstől vezérelve elkezdtem írni egy történetet. Az egész ihletet a Carlos Santana-val készített duettje, Into the night adta. Soha nem mertem publikálni, hiszen annyira gyerekes megfogalmazással írtam, hogy jobbnak láttam, ha mélyen a szekrényem alatt, elrejtve marad. Most azonban úgy érzem, lehet, hogy újra a kezembe fogom venni a könyvet és valami hasznosat fogok tenni vele. Még nem tudom mi lesz az, de érzem, hogy nem fogom megbánni. Rettenetesen köszönöm neked, hogy megismerhettem ezt a történetet, és hogy a már szinte elfeledett emlékeimet újra felelevenítetted! Nem hittem volna, hogy valaha is találok egy olyan oldalt, ami Nickelback-es történettel foglalkozik.. és láss csodát! Rád találtam! Azt hiszem már most mély nyomot hagytál bennem!
      Köszönöm, hogy elolvastad igen csak hosszúra sikeredett üzenetem. Nem gondoltam, hogy ilyen sok lesz, de már tegnap este óta fogalmazódtak bennem ezek a gondolatok, és úgy éreztem meg kell osztanom veled! Remélem, minél hamarabb olvasni tudom a következő részt, izgatottan várom!♥
      Minden jót és csak így tovább!
      Egy újdonsült immáron már hűséges olvasód,
      Alicia ^^.

      Törlés
    2. Kedves, drága Alicia!

      Az első reakcióm, amikor megláttam, hogy ennyit írtál, az volt, hogy:wow! (leesett az állam). Csak pislogtam, próbáltam felfogni, hogy valaki annyi időt szán a történetemre, hogy elolvassa, és utána még ilyen hosszú kommentre is veszi a fáradságot. Már alapjában ez a tény iszonyatosan jól esett, és akkor még el sem kezdtem végig olvasni. Kezdjük ott, hogy imádom, amikor leírják nekem, hogy hogyan találtak a történetre, mit gondoltok először, és mit is tudok ezzel adni nekik. Fantasztikus érzés, ha valakinek képes vagyok segíteni, vagy egyszerűen csak valami kis pluszt vinni az életébe. De, amit Te írtál... Te jó ég, keresem a szavakat, nem is tudok mit mondani. Ez felér egy világgal nekem, most komolyan. Nagyon nagyon, és még annál is jobban sajnálom, amiért ilyen betegséged van, fogalmam sincs milyen lehet egy ilyennel érni, de eszméletlenül tisztellek a kitartásod, és az erőd miatt, maradj mindig ilyen, ez lenyűgöző!
      Aztán elmesélted, hogy miképpen kötődsz a Nickelback-hez, és mit köszönhetsz nekik. Itt is csak tátottam a számat, de közben arra gondoltam, hogy a zene igenis képes segíteni, és ez valami hihetetlenül csodálatos dolog. Pláne, ha neked ennyivel boldogabbá tették az életedet! Varázslatos...!
      Aztán, olyanokat írtál, amitől komolyan sírva fakadtam. Most se látok a könnyeimtől, mert... ah, te jó ég, egyszerűen leírhatatlanul sokat jelentenek a szavaid. Soha, de tényleg soha nem gondoltam volna, hogy valakinek ennyit fog jelenteni ez a történet, ilyen nyomot hagyhatok benne, vagy csodát vagyok képes okozni. Fel sem bírom fogni, ez hihetetlen!
      Csak buzdítani tudlak arra, hogy vedd újra kezedbe az irományod, és tegyél vele hasznosat, ennél jobbat nem is tehetnél!
      Neked nem kell köszönetet mondanod. Halál komolyan mondom, ezzel akkora erőt adtál, amit elképzelni se tudsz. Elképesztően hálás vagyok, és szerintem mindig is az maradok, mert egy Csoda vagy! Az én Csodám, aki egyszer csak megjelent, és ilyen édes és kedves dolgokat írt nekem, ezzel rettenetes mennyiségű erőt adva! Köszönök mindent, nincsenek szavak arra, amit most érzek.... <3333333333333333333333333333333333

      Millió puszi, hála, Azy

      Törlés
  11. Sziasziaaa.
    Ahh, teljesen elvoltam ámulva mikor Chad lesmárolta Avril-t! Jesszus isten! Azèrt èn ugy gondolom h. Chady-nek is számitott valamit az a csók,és az is lehet h. szakitott már Eva-val..
    Nagyonjoo, nagyon tetszik ez a rész is, kiváncsian várom a kövit. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Amúgy még engem is meglepett, mert egyáltalán nem így terveztem! Ahw, eszméletlen drága a reakciód, élvezet olvasni! Remélem nem okozok csalódást a következő résszel, és nagyon-nagyon köszönöm, hogy ismét írtál! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Szia Azy!

    Hát, erről nem is tudok többet mondani, csak azt, hogy nagyon tetszett.Szeretem olvasni az írásodat, és imádom ezt az egyéni stílust.

    Üdv: Green :PP

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Green!

      Jaj, nekem ennyi is bőven elég, elképesztő érzés, ha tényleg így gondolod, és borzasztó kedves tőled, amiért még le is írod! Köszönöm!! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Napsugaram!

    Azt a hét meg a nyolcát!
    Első reakció: jézus. Chad megcsókolta! *-*
    Második: Basszus. Avril-nek igaza van... :/
    Harmadik: Chad egy paraszt! :OOOO
    Oké, ez egy igazán kimerítő elemzés volt. :D
    Mindenesetre én imádom ezt a történetet - akárcsak az összes többit. ;)
    Alig várom a következő, már kíváncsian frissítem öt percenként a blogger kezdőlapját, hogy kidobja az új részt. :3

    Sok-sok puszi; Tina xoxo ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gyönyörűm!

      Jaj, nagyon nagyon örülök ennek a reakciónak, mert ezek szerint akkor valamit kiváltott belőled, ami egyszerűen hihetetlen, de tényleg! Haha, tényleg az, de remélem azért majd idővel megváltozik a róla kialakított képed! Iszonyú hálás vagyok, amiért ismét írtál, aaaanyira édes tőled, te jó ég! <333333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés