13. fejezet - Velem senki sem teheti ezt!

Drága Olvasóim!

Íme itt is lennék a következő résszel, amit imádtam írni (micsoda meglepetés, ugye?!)! Éppen ezért iszonyúan boldoggá tenne, ha nektek legalább ekkora örömet tudnék vele okozni! Remélem tetszik, elmondhatatlanul sokat jelent a véleményétek, remélem tudjátok! KÖSZÖNÖK mindent, amit értem tesztek folyamatosan és szüntelenül! Elmondani is képtelen vagyok, mennyire hálás vagyok ezekért, imádlak Titeket, nálatok jobb Olvasókat egy bloggerina sem kívánhatna! Tényleg köszönök mindent!

Millió puszi, még annál is több szeret, Azy

UI: Külön és a leghatártalanabb köszönet Aliciának, az én Csodámnak! ♥ ♥ ♥
_________________________________________________________________

augusztus 10. 03:07

Beige pattern tumblr
Hiába sírok órákig, nem fáradok el, bármennyire is szeretném, nem jön álom a szememre. Éberen fekszem, a fehér plafont bámulom, várom, hogy végre reggel legyen, és elhagyhassam a kórházat. Nem akarok tovább itt maradni, pláne nem egyedül. A könnyeim elapadtak már, az agyam lebénult, üresnek érzem magamat. Nem gondolkozom tovább a történteken, félek, hogy csak még inkább letaszítana. Már így is elég mélyen vagyok.
Valahogyan mégis elbóbiskolok, a nyomás és a stressz miatt nem bírom tovább, muszáj kicsit pihennem. Jót tesz, mert legalább pár órára kiűzök mindent a fejemből. 
Kiabálásra ébredek, amik a kórtermem elől érkeznek. Ryan ordibál valakivel telefonon keresztül, iszonyú dühösnek hangzik, talán még sosem voltam fültanúja, hogy olyan trágárul és idegesen beszél, mint most. Lustán pislogok párat, megdörzsölöm az arcomat. Az ágy melletti kis szekrényről leveszek egy fájdalomcsillapítót, mivel úgy érzem szét hasad a fejem. Nem csoda, rengeteg terhelésnek lett kitéve az elmúlt órákban.
Éppen az egész éjszakás poshadt vízzel öblítem le a gyógyszert, mikor Ryan immáron nyugodtabban kinyitja az ajtót. Arca megviselt, telefonját szorongatja a kezében, hatalmas sóhajra készül, de mikor találkozik a tekintetünk, megakad.
- Hála az égnek, hogy felébredtél - jön rögtön közelebb, megkönnyebbülve simítja végig a kezét a homlokomon. Érintése hideg és nyirkos, megborzongok. - Jöttem, amint tudtam, Chad csak ma reggel szólt, hogy mi történt - sóhajtja. 
- Semmi bajom, ne aggódj - motyogom, de arra sem veszem a fáradságot, hogy egy mosolyt magamra erőltessek. Ingerült és feszült vagyok, pedig Ryan semmiről se tehet. Engem mégis idegesít, hogy itt van, mindösszesen egyedül szeretnék lenni. Képtelen vagyok bájologni. 
- De lehetett volna! - rázza meg a fejét finoman, rögtön érzékeli, hogy nem vagyok jó kedvemben. - Fáj valamid? Szóljak a nővérnek? 
- Semmi szükség rá - ülök fel, hosszú hajamat lófarokba kötöm, kisimítom a kósza tincseket az arcomból. - Viszont már ma el akarok innen menni, a hideg is kiráz ettől a helytől - pillantok körbe a steril szobán.
Ryan meglepődik mogorva és ellenséges hangomon, tényleg úgy beszéltem, mintha csak ő juttatott volna ide. 
- Bocs - sóhajtok gépiesen. 
- Beszélek az orvossal, majd meglátjuk mit mond, oké? - küld felém egy halvány mosolyt, óvatosan leül az ágy szélére. Arrébb csúszok, hogy elférjen. 
- Kivel üvöltöztél? - kérdezem hirtelen, kíváncsi vagyok, ki húzta fel ennyire.
- Chad nem mondta el időben, hogy bajod esett, még hazudott is, pedig az lett volna az első dolga, hogy értesít! - magyarázza meg hitetlenül. - Mégis mit gondolt, hogy majd kevésbé leszek rá dühös, ha már tudom, hogy jól vagy?
A név hallatára a hasam ugrik egyet, még az emlékétől is rosszul leszek. Nem, nem, nem, nem és nem. Nem szabad rá gondolnom, ez egy barom, nem is kicsit. Arra sem érdemes, hogy emberszámba vegyem.
- Meg akarta spórolni nekem az aggódást - forgatja meg a szemét. 
- Értem - bólintok egy aprót. Vajon tényleg ez volt az oka annak, hogy nem szólt? Ha felhívja Ryan-t hamarabb, nem kell hazudnia, és nem kell velem lennie éjszaka a kórházban... Nem értem.
- Felébresztettelek vele, mi? - húzza el bocsánatkérően a száját. 
- Mindegy, jobb így - legyintek, elűzöm a furcsa képzelgéseimet. Nyilván nem én vagyok az oka, hogy maradt. 
- John mindjárt itt lesz, és anyukád is már úton van - tájékoztat.
- Oh, te jó ég - sápadok le, bele gondolni sem akarok mi lesz, ha anyu elkezd aggodalmaskodni. - Ugye nem fognak találkozni? 
- Nem hiszem - vigyorodik el, úgy tűnik őt szórakoztatja a szüleim között lévő örök gyerekes vita. - Az parádés lenne!
- Inkább borzalmas...
- Miért, szerintem Judy és John mindig is ilyen volt egymással, emlékszem, amikor...
És utána már nem figyelek. Nagyon aranyos Ryan-től, hogy ilyen kis anekdotákkal próbál felvidítani, de jelen esetben ez lehetetlen. Mert nem csak a fejemen okoztak sérülést, hanem a szívemen is. És ameddig az elsőre rakhatunk kötést, csillapíthatjuk a fájdalmát gyógyszerekkel, a másik menthetetlenül megsebzett lett. 

Napok telnek el. Elintéztem, hogy apa és anya ne találkozzanak, végig hallgattam a hegyi beszédüket, hagytam, hogy elsírják nekem, mennyire féltettek. Némán tűrtem, hogy mindenki sajnál, miközben nem is sejtették, mi fáj igazából. A kérésemre Ryan elkezdett intézkedni a zenémmel kapcsolatban, Mayával beszéltem telefonon, arra jutottunk, hogy valamikor a közeljövőben összefutunk, és végül szereztem egy állást egy helyi kávézóban, amolyan mellék állásként a zene mellett. Rengeteg dolognak tűnik, mégis valójában semmit se csináltam. Semmi olyat, ami igazán boldoggá tudott volna tenni. Még Ryan késői ajándéka, egy csodaszép gitár sem érte el az a hatást, amit vártam volna. Más esetben örömömben sírtam volna, most mégis egyedül fájdalmat okozott, hiszen olyan emberre emlékeztetett, akit legszívesebben a lehető legmesszebb tudtam volna magamtól. 
Óvatosan pengetem a húrokat, kiélvezem a délutáni pihenést, ami a kávézóban végig szenvedett idők után jár nekem. Törökülésben dúdolgatok, nem a zeneszerzésen van most a hangsúly, kedvtelésből gitározok. Szőke hajamat egy kócos kontyba fogtam a fejem tetején, hogy ne zavarjon. Az otthoni kényelem nevében egyszerű rövid nadrágot és egy ujjatlan fekete felsőt viselek.
Kulcs zörgését hallom, röhögést, és tudom, hogy itt vége is szakad az egyedüllétnek. Öt óra van, megérkeztek. A tekintetemet a bejáratra szegezem, ahol megjelenik az egész Nickelback csapat, és... apa. Hihetetlen viccesen néz ki, hogy az én drága édesapám úgy tesz, mintha legalábbis az együtteshez tartozna. Egy póttag, na persze. Ryan totál jó fej volt, megengedte neki, hogy itt lakjon, hiszen hihetetlen nagy háza van, és utál egyedül lenni. Mindig azt mondja, hogy legalább így van körülötte élet, de lehet kezdi majd hiányolni a laza legénylakását, ha apa igazán beindul. 
- Sziasztok - mosolygok rájuk a kanapéról, amikor a cipőjüket lerúgva magukkal belépnek. 
- Szevasz, Törpilla - vigyorog Daniel, majd azzal a lendülettel átmegy a konyhába hideg sör után kutatva. Mike hasonlóképpen egy kedves "sziát" motyogva követi. Ryan és apa marha nagy szerencséjükre kedvesebben üdvözölnek. Amíg a nagybátyám összeborzolja a hajamat, apa lágy puszit nyom a homlokomra. Azonban mindösszesen ennyi, amint hallják a dobozos sör jellegzetes hangját, ahogyan kinyílik, inkább átmasíroznak. Utánuk megyek, mert tőlük én is megszomjaztam. Az igaz, hogy én inkább almalevet iszom. 
Mosolyogva figyelem, ahogyan mindenki élvezettel nyeli le a hűsítő kortyokat, de a jó kedvem rögtön elpárolog, amint egy kék szempárba akadok. Chad is beér a konyhába. Azóta mióta megcsókolt, nem beszéltünk. Ha egy légtérbe kavarodtunk, messzire kerültük a másikat. Nehezen tudom eldönteni, hogy mérges vagyok-e, vagy megbántott. Azt hiszem mindkettő, de fogalmam sincs melyik a megalázóbb. 
Már éppen fordulnék el, amikor Mike kiszúrja a kettőnk között lévő feszültséget. Éles szeme a van a dolgokhoz, ezt már régóta tudom, de reménykedtem, hogy ezt nem veszi észre. Jaj, ne!
- Miért viselkedtek még mindig így egymással? - kérdezi finoman, mire az egész konyhában megfagy a levegő, és a figyelem központjába kerülünk.
- Elbaszta az autómat - jön a válasz reflexből. 
Mindketten tudjuk, hogy hazudik, de ez a egyetlen hihető magyarázat. Kifejezéstelen arccal bámulok rá, figyelem, amint halál nyugalommal kinyitja a sörét. Túlságosan fáj ahhoz a viselkedése, hogy kimutassam. Rezzenéstelenül állok, pusztán egy kissé összeszorítom az ajkamat, hogy nehogy olyat mondjak, amit még megbánok. Belül sírok és ordítok egyszerre, mégsem merem felszínre hozni az érzéseimet. 
Mégis... ahogyan állja a tekintetemet megerősítésre várva, nem bírom ki. Velem senki sem teheti ezt! 
- Elbaszta az életemet - ejtem ki a szavakat, ugyanolyan higgadtan, mint ő. 
Egy ideig néma csönd következik, mindenki megdöbbentem figyel. Igaz, már három éve szemtanú lehettek, amint félelem nélkül szembe szállok Chad-del, de nem számítottak arra, hogy ez megismétlődhet. 
- Tessék? - szalad ráncokba Ryan homloka. - Ezt hogy érted?
- Kérdezd őt - bökök Chad felé, majd az almalevemet szorongatva kikerülöm őket.
Tudom, hogy valószínűleg sikerült a lehető legjobban felidegelnem. Mindig rettentő dühös, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan ő elképzelni. Na persze, kapd be Chad Kroeger, ez nem így működik!
Magamhoz emelem a gitáromat, majd feltrappolok az emeletre. Mivel tele a kezem, óvatosan berúgom az ajtót. A gitáromat a falhoz döntöm, az italomat pedig egy húzással kiiszom. 
Éppen csak raknám le az üvegpoharat az asztalomra, amikor az ajtóm kopogás nélkül kinyitódik. És láss csodát, ki érkezett! 
- Mit akarsz? - vonom fel a szemöldökömet.
Chad becsukja maga mögött az ajtót, idegesnek látszik. Felém fordul, tekintete haragos, sokkal jobban, mint azt sejtettem volna. Azonban egy percig sem ijedek meg tőle, elegem van, hogy azt hiszi, mindig ő irányít. Engem ugyan nem!
- Elmondanád, hogy mégis mi a faszt képzelsz magadról? - tárja szét a kezét. - Próbálj lakatot tenni arra a kibaszott szádra, mert nem fogok miattad mentegetőzni!
- És ki kérte, hogy kell? - nevetek fel hitetlenül. 
- Nyilván kell, miután olyanokkal gyanúsítasz meg, hogy elbasztam az életed.
- Gyanúsítalak? - lepődök meg. - Nem gyanúsítás, ez az igazság - jelentem ki komolyan. 
Megmerevedik az arca. Hát ilyen az, amikor szemtől szembe állunk, és én vagyok az, akit sebet üt rajta. Élveznem kellene, a fejéhez vágnom, hogy megérdemli, ő kezdte. Azonban az egyetlen, amit érzek, az még mindig csak üresség. 
- És mégis mivel tettem tönkre? - húzza fel a szemöldökét. Lenyugodott, úgy pillant rám, mintha csak egy egyszerű kérdés lenne, pedig mindketten tudjuk, hogy nem. Sok múlik azon mit válaszolok. Éppen ezért inkább óvatosan kikerülöm a választ.
- Pontosan tudod.
- Hát nem éppen... - túr bele a hajába, kicsit hevesebben, mint illene. - Hajlandó lennél megosztani velem? 
Mélyen a szemembe néz, érzem a nyomást. Összeroppanok, fejemet rázva harapok az ajkamba. Nem fogom elmesélni neki. Amúgy is mit tudnék mondani? Mivel is tett tönkre? Azzal, hogy a bunkó stílusával, keménységével, látszólagos kőszívével olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint még senki? 
- Hagyjuk - motyogom, ellépek az asztalomtól, megindulok a ruhásszekrényem felé, azzal az elhatározással, hogy fürdeni fogok, na meg átöltözni. Abban reménykedem, hogy hamar rájön, semmire sem megy velem, és amilyen hirtelen bejött a szobámba, olyan hamar távozik is. Azonban, amikor betolom az utolsó fiókot, és felegyenesedek, ott áll tőlem pár centiméterre. Ráadásul nagyon komoly. Ajaj.
Próbálok hátrálni, de beleütközöm a ruhás szekrénybe. Megtorpanok, eltűröm, hogy ilyen közel van. Azt hiszi hatással van rám? Téved. 
- Mondd el - parancsol, de kék szemeimben könyörgést vélek felfedezni. 
- Miért? - kérdezem halkan. - Elég, ha nem foglalkozol velem, többet ígérem nem hozlak ilyen helyzetbe - ígérem meg neki. Próbálom elrejteni, de annak a gondolata, hogy megfogadja a tanácsomat, és tényleg nem törődik többet velem, eszméletlenül elkeserít. Szomorúan simítok végig a karomon, kényelmetlenül érzem magamat, a szőnyeget kezdem bámulni.
- Ezt akarod? - nyúl ujjával az állam alá, felemeli, ezzel arra kényszerítve, hogy rá nézzek.
- Mintha érdekelne mit akarok - mondom ki őszintén, kis éllel a hangomban. Kikerülöm, elindulok a fürdőszoba felé, de elkapja a csuklómat.
Visszafordulok, tekintetemet végig vezetem a kezemen, kérdőn pillantok rá. Mondani akar valamit, de a szavak cserben hagyják, én pedig nem várok tovább. Kirántom magam a szorításából.
- Hallgass már meg - fújja ki a levegőt, kezd újra ideges lenni. Figyelmen kívül hagyom, azt teszem, amit ő velem. Leszarom. - Avril!
Mielőtt észbe kapnék utánam jön, egy jól irányzott lökéssel a falnak nyom. Elém áll, kiveri a kezemből a ruhámat, körbekulcsolja a csuklómat. Automatikusan próbálok kiszabadulni, de visszatol.
- Engedj el! - Feladom, inkább szépen próbálok hatni rá. Nem válaszol, de mikor látja, hogy összerándul az arcom a túl erős szorítástól, ellágyul a tekintete, és finomabb lesz. - Engedj el! - kérem újra.
- Nem foglak - rázza meg kicsit a fejét, és olyan érzésem van, mintha ő teljesen máshogyan értette volna ezt a beszélgetést, mint én. - Érdekel, hogy mit akarsz- mondja lassan. 
Muszáj nyelnem egyet, megrészegít a közelsége, ahogyan fölém tornyosul. A szívem hevesebben ver, a testem remeg, egyszeriben nem kapok levegőt. 
- Szóval akkor most megkérdezem... Mit akarsz?
Belekapaszkodom a kék tekintetébe, rögtön elveszem benne. Nem tudok megszólalni.
- Azt úgyse kaphatom meg - nyögöm, próbálom összeszedni magamat.  - És ha meg is kapom, utána csak még jobban fogok szenvedni.
Összevonja a szemöldökét, fogalma sincs miről van szó. Ha tudná...
- Hogy érted?
- Neki nem jelentene semmit - suttogom. 
Végre rájön, arcára döbbenet ül ki. Én pedig csak állom a tekintetét, miközben úgy érzem, menten összesek. Tudom, hogy hatalmas hibát követek el, de ha ezt nem engedem ezt ki magamból, akkor megöl. Elszaladnék, elbújnék, mert tisztába vagyok vele, mi következik, és nem hiszem, hogy képes vagyok elviselni. Nem akarok még egy elutasítást.
- Ebben biztos vagy? - engedi el végül a kezem, ujjait felcsúsztatja a karomon, érintése következményeképpen enyhe libabőr fut rajtam végig. 
- Igen, különben most megtenné - bólintok egy aprót. - Megtenné, amit akarok... 
Egyetlen egy pillanat. Ennyi idő alatt félreteszi a habozását, teljesen közel hajol, és megcsókol. Ajkai puhán tapadnak az enyémre, finoman ízlelgeti azokat. Most nem heves és szenvedélyes, mint először. Megfontolt és óvatos. Közelebb húz magához, keze a derekamra csúszik.
Tisztában vagyok vele, hogy el fog hagyni, és minden véget ér... ennek ellenére nekem az a pillanat örök. 

23 megjegyzés:

  1. URAM ISTEN URAM ISTEN URAM ISTEN

    Szóval most, hogy lenyugodtam talán tudok valami értékelhetőt is mondani. Kezdem is.
    Drága csodálatos, utánozhatatlan Azy! (hisz ez a megszólítás kijár)

    Úgy érzem elérkeztem oda, hogy semmi újat nem tudok neked mondani, hisz ötletem sincs hogyan tudnám megfogalmazni, amit érzek. Minden egyes fejezeteddel csak még inkább a történethez láncol, és csak még jobban várom a folytatást, hogy megtudjam hogyan is alakulnak majd a szálak. Felesleges megemlítenem, hogy mennyire tetszett, annyiszor elmondtam már neked, hogy szinte természetes, és valószínűleg kívülről fújod minden kis monológomat.
    Ryan hősies helytállása, és aggódása annyira édes volt, és mégis volt benne valami, amitől mosolyognom kellett. Mikor magam elé képzeltem az adott szituációt, és a férfi aggódó arcát, ahogy próbálja megfejteni vajon az unokahúga már megint mibe keveredett, és mik fognak még várni rá, hihetetlen.
    John új életstílusa, amivel újraéli a fiatalkorát és ezzel együtt a banda szerves részévé válik Avril szemszögéből szintén mulatságosnak hatott. Bár nem tudom, hogy vagyok képes mosolyogni, mikor szegény lány ennyi mindenen ment keresztül, és ennyire szenved.
    Aztán a csúcspont Mike egyetlen mondattal mindent felülír, és megváltoztat. Újabb civakodás, amit egyértelműen Avril nyert meg. És egy lehetetlen helyzet, ami számos kérdést vet fel.
    Annyi viszont biztos, hogy megbizonyosodhattunk róla, hogy Chadnek is van egy igazán szerethető, és jóval érzékenyebb oldala, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az a csók.

    Végszóként pedig egy igen ismerős mondat: Drága, ezúttal is felülmúlhatatlant alkottál, és tűkön ülve várom a folytatást.

    Puszi Cassy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan, szívmelengetően túlzó és édes Cassy!

      Egy cseppet se aggódj amiatt, hogy esetleg bármi kivetnivalóm lenne a kommented miatt, már azért is hálás lehetek, hogy egyáltalán írsz. Pláne, hogy olyanokat, amilyeneket. Én komolyan csak itt ülök, és próbálom felfogni a szavaid jelentését, azt a sok pozitív dolgot, amit a résszel kapcsolatban érzel vagy gondolsz. És nem megy. Annyira hihetetlen, annyira jó, mert én soha nem gondoltam volna, hogy ezt a történetemet akár bárki is olvasni fogja, és most mégis, és ez az annyira csodálatos...:')
      Köszönöm, köszönöm, amiért ismét megosztottad velem a gondolataidat, csodálatos vagy! <33333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága, édes, utánozhatatlan, bámulatos Azy-m ♥!

    Megmondom az őszintét, az előző fejezet vége kettős érzelmeket keltett bennem... Azt hittem, Avril depresszióba esik és még Ryan meg a srácok se tudják felvidítani. Örülök, hogy látszólag jobban van és Maya-val is újra felvették a kapcsolatot. Az ominózus jelenet - konyha - volt nálam a kedvenc. Mike pont rátapintott Chad és Av lelki világára, tőle ezt vártam. A szobában történtekről komplett történetet tudnék rizsázni, de most türtőztetem magam. Imádom, hogy Avril vagány és erős csajszinak mutatja magát, de ha Chad a közelébe kerül, mindjárt megenyhül. Legyen ez csók közben vagy csók nélkül. Mégis örülök, hogy újra egymásnak estek... Mármint megint csókolóztak. Most már ideje lenne, ha összejönnének!

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét s a jövő héthez kitartást kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Valamiért most nekem eszembe se jutott a a változat, nem tudom miért. Egyszerűen nem szerettem volna, most nagyon levinni a történetet, elvégre "csak" egy csók volt, és azt hiszem Avril még nem annyira szeretett bele Chad-be, hogy emiatt ennyire bánkódjon. Oh, tényleg örülsz Mayának? Ezt nagyon jó olvasni, mert neki már meg van a szerepe. Bár nem szoktam előre tervezgetni, de aaaannyira jó ötletem támadt vele kapcsolatban, és remélhetőleg ezt senki sem sejti még!:')
      Nagyon nagyon köszönöm a szüntelen támogatásodat, drága, egyetlen és csodálatos Macym, én nem is tudom mit mondjak... Eszméletlenül hálás vagyok, amiért olvasol, és mindig írsz! Tényleg köszönök mindent! <33333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!♥♥
    Jaaj ne sirass te lány!
    Gyorsan felnéztem az oldalra, hátha fent van a folytatás és amikor megláttam h 13. rész, konkrétan elkezdtem tapsolni, mint egy kisgyerek! És akkor még a válaszodat nem is láttam :D
    Ahogy olvastam a részt legbelül sejtettem - de az is lehet, hogy inkább csak reméltem - hogy megint csókolózni fognak. Nem tudok kiigazodni ezen a pasin. Most szórakozik vele, vagy talán táplál iránta némi érzelmeket? Mindenesetre már a sírás kerülgetett annyira megható volt a vége. Legalább is számomra megható volt. :)
    És akkor ezután megnéztem, hogy mit válaszoltál a hozzászólásomhoz! Hát komolyan mondom ember engem ennyire még nem siratott meg szavakkal! Most is ahogy visszagondolok minden egyes szóra, újra könnybe lábadnak a szemeim. Nem tartom magam csodának, pusztán csak az igazat és az érzéseimet/gondolataimat mondtam el. Köszönöm a biztató szavakat, hidd el sok erőt adnak!♥ És azt pedig teljesen komolyan gondoltam amikor azt mondtam egy csodát adtál nekem a történettel! Egyszerűen képtelen vagyok megállni azt, hogy miközben olvasom a történetet, ne elevenedjenek fel bennem a régi emlékeim. Olyan jó érzéssel tölt el, hogy már-már úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb embere és sorra megölelgetnék mindenkit! De komolyan! Nagyon-nagyon magával ragadott az írásod és már azt sem bírom ki, hogy naponta ne nézzek fel hozzád!
    Remélem nagyon hamar érkezik a folytatás, mert már igazán kíváncsivá tettél vajon milyen szándékai vannak Chadnak. Megőrülök :DDD
    Még egyszer köszönöm! És örülök, hogy sikerült még jobban fellelkesíteni :)♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Aliciám!

      Jaaaaaaj, akkor ne tudd meg, hogy én mit éreztem, amikor olvastam a kommentedet, tényleg le vettél a lábamról, még akkor is közel állok a síráshoz, ha csak belegondolok, hogy mennyire jó érzés volt olvasni. Na, akkor nagyon boldog vagyok, ha sikerült egy kis örömet okoznom, te jó ég, el sem hiszed mit jelent ez számomra! <3
      Aaaahw, nem szerettelek volna megsiratni, én csak őszintén szerettem volna tudatni veled, hogy mit jelentenek a soraid! De nagyon is egy csoda vagy, nem is akármilyen, és most hangozzon bármilyen furcsán vagy nevetségesen, és eszméletlen hálás vagyok, hogy elolvashattam a történetedet, ezáltal pedig valamennyire megismerhettelek! Köszönök mindent neked, drága, mert egyszerűen olyan szintű erőt adsz, ami leírhatatlan! Fel sem bírom fogni, hogy itt vagy, és olvasol, nagyon hálás vagyok! És remélem nem fogok csalódást okozni a folytatással! <333333333333333

      Ezer puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!

    Wow! Ez az egyetlen szó jutott csak eszembe, mikor a sztorid végére értem. Tehetség kell ehhez az egészhez, ami neked maximálisan meg van, és nem is csodálkoznék azon, ha egyszer a könyvesboltban a te neveddel ellátott műalkotást találnék. Eltértem a lényegtől, szóval vissza a témához. A fejezet (mint az összes többi) hihetetlen jól sikerult, nem csodálom, hogy imádtad írni, mert én meg olvasni! Most annyi kérdés kavarok a fejemben a történeteddel kapcsolatban, hogy azt el sem tudod hinni! Nem írom le őket egyenként, mert idővel úgy is az összesre választkapok. És Chad megint megcsókolta Avrilt! Teljesen a történtek hatása alatt vagyok, szóval nem csodálom ha majd nem birod kibogarászni a.lényeget. És elnézést a helyesírási hibákert, de ez a telefon már az őrületbe kerget, de nem halaszthattam el, hogy írjak neked. Talán az én mondokám nem sekeredett olyan hosszúra mint a többieké, de erre két jelentős okom is van. 1. Mert már mindent elmondtak, amit csak mondani lehet. 2. Még mindig a hatása alatt vagyok ennek az egésznek. Na, azt hiszem amit el akartam mondani azt elmondtam, ha meg kihagytam valamit, akkor vessek magamra. Várom már a folytatást!

    Ölel,
    Delilah Poole

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Delilah!

      Nekem pedig pontosan ugyanez, amikor elolvastam a kommentedet. Jaj, ne mondj ilyeneket, egyáltalán nem vagyok tehetséges, nagyon messze állok tőle! De azért hihetetlenül jól esik, hogy ezt gondolod, rettenetesen köszönöm! Aaaaahw, imádtad olvasni? El sem tudom mondani, hogy ez mennyire fantasztikus számomra, hiszen akkor már tényleg megérte megírni! És nem az számít, hogy milyen hosszút írsz, hanem az, hogy írtál, amit rettenetesen köszönök, annyira hálás vagyok érte, de jó ég! Nagyon nagyon köszönök még egyszer mindent, fogalmam sincs mivel érdemeltem ki ezt a sok jót! <333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azym!

    Próbálok valami elfogadhatót kinyögni, de egyszerűen nem megy. Olyan szinten hatása alá kerültem a részednek, hogy csak itt ülök és bámulom a monitort. Elképesztő volt. Fenomenális, ahogyan leírtad az érzelmeket és lefestetted a feszültséget és a szenvedélyt, ami Avril és Chad között volt érezhető. Komolyan mondom elállt a szavam. Elképesztő vagy!
    Nem sok mindent tudok a részhez fűzni csak azt, hogy tyűha. Chad viselkedése, levett a lábamról. Kemény, de mégis tele van érzelmekkel! Megszerettem!
    Na jó nem erőltetem tovább. Fantasztikus vagy! Elképesztő és profi! Oda vagyok az írásaidért és nagyon remélem, hogy sose fogod abba hagyni! Már nagyon várom a folytatást!

    Puszil, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordi!

      Jaj, nem kell, hidd el, amikor én válaszolok a kommentekre, többek között a Tiedre is, akkor csak keresem a szavakat. Mindig attól félek, hogy sablonos, unalmas és elavult a hálálkodásom, de egyszerűen ez jön belőlem, így ezt írom le, lehetetlen szépen megfogalmazott mondatokat írnom, mert a komment akkora hatással van rám...
      Köszönettel tartozom megint mindenért, mert csodálatos, hogy olvasol, és ennyire sok erőt adsz folyamatosan! Elképesztő, aranyos, kedves, túlzó, és hihetetlenül csodálatos vagy! <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!

    Oh, hogy mennyire vártam már a friss részt... Minden nap megnéztem, hogy nem tetted-e fel. xDDD Amikor láttam, hogy fennt van, őrült módjára "szaladtam", hogy elolvassam. Anyám mennyire fantasztikus volt.
    Attól a pillanattól fgogva, hogy Chad belépett a konyhába én nem vettem levegőt, egyszerűen féltem lélegezni is annyira izgatott voltam a történések miatt.
    Ezek ketten egyszer megölik egymást, de ennek ellenére tökéletesen összeillenek. Napról napra egyre jobban imádom Chad-et és a zenéjüket... Valami elképesztő hangja van és én imádom őket!
    És megint a végével ölsz meg. Jézusom, még egy ilyen befejezés és lélegeztetőgépre lesz szükségem... Nem fogom kibirni.
    Te lány kikészitesz annyira jól irsz, és annyira bele tudom magam élni, és... és mindennél jobban imádlak! Leveszel a lábamról minden egyes résznél. xx
    Imádlak és izgatottan várom a folytatást!
    Sok pihenést, és erőt a sulihoz! xx

    Love, Jule.

    Ui: Drága Chad! Ezúttal ne merd elszúrni mer nem állok jót magamért! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Oh, igen, jaj, de édes vagy! Akkor őszintén bízom benne, hogy tetszett a rész, és örömet okozott az olvasása! Hahaha, most csak még inkább az az érzésem, hogy eszméletlen drága vagy, ez a reakció...!:')
      Minden, de tényleg minden, amit írsz, egyszerűen lélegzetelállító, olyan kedves és túlzó, te jó ég, nem is tudom mit mondhatnék.... Köszönök mindent, én is nagyon imádlak, sietek a folytatással! <333333333
      Te is pihenj sokat, kitartást mindenhez!

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azy!

    Körülbelül ugyan az volt a reakcióm, mint Cassy-nak, mert kaptam egy hatalmas fangirlinget.Nem is tudom igazából mit írjak, csak annyit, hogy nagyon tetszett a fejezet és várom a következőt! (Bocsi, most hulla fáradt vagyok és ilyenkor nagyon nem vagyok a szavak embere)

    Ölel,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Húha, annak akkor nagyon örülök, szeretem, ha az olvasókból valami ilyesmi reakciót vált ki a rész! Nem is kell sokat írni, már ez is rettenetesen sokat jelent nekem! Köszönöm! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága, egyetlen, utánozhatatlan Azym!
    Komolyan képes voltál itt abbahagyni? Most hogy fogom kibírni a folytatásig? Annyira jól lett ez a fejezet és (ki gondolta volna?!) a kedvencem lett, ismét. Szerintem lassan minden résznél ezt fogom írni, hiszen az egész történetet nagyon szeretem.
    Bevallom, az elején azt hittem, hogy megint ugyanazt a fejezetet kezdtem el, de ahogy lassan tovább és tovább böngésztem a sorokat, rájöttem, hogy tévedtem. Az ébredés zavart be :$
    Örülök, hogy Ryan és Avril apukája ilyen jól kijönnek egymással, mert így "öt fős lesz a banda" és Chad mindig Avril mellé kerül. Vagy ez csak nekem tűnik így? Mindenesetre, aranyos volt tőle, hogy utánament, aztán pedig kicsikarta belőle a vallomását. Ennél édesebb fejezetet el sem tudom volna képzelni, bár aggaszt, hogy mi lesz ezután. Hiszen Chadnek barátnője van :/
    Millio puszi Xx nagyon-nagyon szeretlek, sok sok puszi és csak így tovább, eszméletlen tehetséges vagy <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága egyetlen, pótolhatatlan szerecsendiom!

      Hahaha, ne haragudj, de amikor én se tudom, hogy miképpen fog folytatódni a történet, akkor egyszerűen csak befejezem, így könnyebb! Ahw, a kedvenced? Te jó ég, ez tényleg már csak azért is jelent ennyire sokat, mert én meg imádtam írni, és olyan eszméletlen érzés olvasni, hogy sikerült örömet okoznom vele! Jaj, ne haragudj, amiért kicsit zavarosra sikerült, máskor próbálok világosabban megírni! Iiiigen, már én is észrevettem, de ez nem szándékosan alakult így! Remélem nem fogod azért a folytatással csalódást okozni!
      Még mindig mellettem állsz, és még mindig támogatsz, ami valami eszméletlenül sokat jelent! Köszönöm, köszönöm, nagyon szeretlek, kimondhatatlan, amit értem teszel! <3333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  9. Ez, ez, ez...Fantasztikus lett! Nagyon teccet (két c-vel xd)! Imádtam olvasni. És mikor Avril kimondta, hogy "Engedj el!" ahhw *-* :D Nagyon-nagyon várom a kövi részt!!! <3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!:)

      Én pedig imádtam írni, ezért jelent olyan sokat, hogy sikerült örömet okoznom vele! Juj, igen, bár még úgy tervezem, hogy nem ez adja a blog címét. Irdatlan hálás vagyok, amiért mindig írsz, köszönöm, köszönöm! <3333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Dràga Azy!
    Imàdtam a részt. Régóta figyelemmel kisérem munkásságodat de most előszőr irok neked. Imádtam. Imádtam. Imádtam. Szuper volt. Lenyűgöző. Fenomenális. Csoda. Annnyir elbűvölőek a karaktereid. Nagyon várom a kövit. Love, Márti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Márty!

      Akkor szeretném igazán megköszönni, hogy most mégis írtál, ez sokat jelent nekem! És hogy imádod? Ahw, komolyan? Ezt fantasztikus érzés olvasni, én vagyok a legboldogabb, ha ez így van, hálás vagyok nagyon-nagyon! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága Napsugaram!

    És most jön az a rész, hogy: JÉZUS ATYA ÚR ISTEN!
    Chad megcsókolta Avril-t! Kétség sem fér hozzá, hogy egyik eddigi legjobb rész. Annyira imádom! :$
    A legeslegjobb bloggerina, a legeslegjobb blogokkal <33

    Sok-sok puszi; Tina xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gyönyörűm!

      Tényleg az egyik legjobb rész? Ennek kifejezetten örülök, annyira hihetetlen, hogy ennyi idő is után és itt vagy, és olvasol, köszönöm, köszönöm, köszönöm, minden szavad elképesztő számomra! <33333

      Sok-sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága, Egyetlen, csodás, tehetséges Azym!
    Sajnálom, hogy ide is csak ilyen későn jutottam el, borzasztóan röstellem, amiért ennyire elcsúsztam, de az az örömöm, hogy most nem kell annyit várnom a következő részre. És ez valami fantasztikus volt, gondoltam, hogy valahogyan tényleg meg fogják beszélni a dolgokat, ha ez még nem is teljesen egészen történt meg, de örülök neki, amiért így alakult és közben kicsit féltem is Avrilt. Nem véletlen, hiszen ott van Chad barátnője, akivel még rendezni kell a dolgokat és nem mellesleg Avril-lel is beszélnie kell, tisztázni mindent. Az elején mosolyogtam Ryan aggódásán és azon a feltételezésén mi is lesz akkor, ha a lány szülei egymásba botlanak, bevallom még magam előtt el is képzeltem a jelenetet, egészen vicces volt. És annyira sajnáltam szegény lányt, az a legrosszabb, amikor teljes letargiába esel a tanácstalanság miatt, borzalmas. Rossz volt olvasni, hogy ennyire szenved és egyetlen személy miatt szomorú, aki úgy néz ki talán az egyik legfontosabb is a számára. Ezért mondom mindig azt, hogy, akit szeretünk képes a legnagyobb fájdalmat okozni, de ez most nem ide tartozik. Amikor azt mondta, hogy elbeszta az életemet akaratlanul is mosolyogtam, fogalmam sincs miért, de erre késztetett főleg, ahogyan magam előtt láttam milyen keményen is mondhatta ki a szavakat. A vége pedig valami fantasztikus volt és kíváncsian várom, hogyan is folytatódik a történet, lehet, hogy még ma sort is kerítek az olvasására. :)
    Jaj, és majd elfelejtettem, egy angyal vagy, nagyon jól esett a sok megjegyzésed, bár egyáltalán nem számítottam arra, hogy mindegyik részhez fogsz írni, nem kellett volna. Nagyon köszönöm! <3 Amint tudok válaszolok is az összesre :) <3
    Millió puszi és soros ölelés, sok-sok ihletet és szerencsét neked! <333
    kriszty96

    VálaszTörlés