Drága Olvasóim!
Hűha, ez az utolsó bejegyzés, amit ide írok, úgyhogy próbálok összeszedni minden fontos dolgot, amit még szeretnék elmondani Nektek. Ami azt illeti, lehet, hogy nem fog annyira jól menni, mert éppen most fejeztem be az Epilógus alá írt kommentjeitekre a válasz adást, és még mindig a hatása alatt vagyok... Azért mindent megteszek!
.jpg) |
| KÖSZÖNÖM |
Az összes kommentet, az összes kedves szót, az összes nyomot, amit magatok után hagytatok.
Köszönöm, hogy eleve elkezdtétek a blogot, mert már ez is rengeteget jelent nekem. Az elején, amikor elkezdtem ugyanis, attól tartottam, hogy senki nem lesz rá kíváncsi, hiszen nem a tőlem megszokott One Direction fanfiction-nel jövök. De akkora pozitív csalódás volt számomra, hogy ennyien érdeklődtetek iránta...
Köszönöm, hogy amikor rövid részt hoztam, vagy csapnivalót, esetleg késtem, Ti akkor is írtatok nekem, és nem haragudtatok.
Köszönöm, hogy mindig túlzásokba esetetek, és ezzel rengeteg erőt adtatok ahhoz,hogy folytassam.
Én viszont egyáltalán nem estek túlzásba, amikor most az írom, hogy rengeteg szeretet kaptam Tőletek, amiket sose leszek képes viszonozni. Nem egyszer könnyeztem meg (ez így elég gyenge kifejezés) a kommenteket. Úgyhogy az összes erőfeszítést köszönöm, és azt is, hogy az Olvasóim voltatok!
Mindent köszönök!
Külön köszönet Sophie T.-nek, amiért rengeteg ideig az ő általa készített fejléc és kinézet díszelgett a blogon. Gyönyörű volt, imádtam!
 |
| TÖRTÉNET |
Ez volt az a történet, aminek egy percét se terveztem előre. Egyedül a George-Chad verekedést tudtam, de úgy gondoltam, majd annak is ki fog alakulni az oka, hogy miért is csináltam.
Írtátok, hogy kapcsolódik a Let me go dalhoz, és úgy tűnik, mintha köré építettem volna mindent. Hát nem egészen így volt... Sőt, a blog címe is csak azért lett ez, mert ez a közös számuk. Aztán, ahogyan egyre bonyolódtak a dolgok, próbálom úgy alakítani, hogy mégis legyen szerepe ennek a mondatnak.
Amikor befejeztem az utolsó részt, akkor gondolkoztam azon, hogy mi legyen. Először arra gondoltam, hogy legyen már egy szomorú blogom is, legyen depi-end. Aztán rájöttem, ahhoz már túl sokat szenvedtek, nem lenne fair. Rendben, akkor legyenek együtt. Megírtam egy olyan változatot, hogy Chad megkéri Avril kezét, ahogy a való életben is. Aztán nem tudom, nem illett volna bele nekem, úgyhogy remélem megelégedtetek ezzel a befejezéssel is, ami nem felhőtlenül boldog, mégsem rossz...
Minden pillanatát imádtam, esküszöm. Nem mondom azt, hogy nem voltak olyan pontok, amikor semmi kedvem nem volt már írni, mert voltak. De tökéeltesen megérte, mert befejezni egy történetet, elképesztő érzés, komolyan!
 |
| EGYÉB |
- 70 rendszeres olvasó
- 27 312 oldalmegtekintés
- 601 megjegyzés
- 32 díj
Aki ezentúl szeretne velem kapcsolatba lépni, annak mondom most, hogy ezen a kettő vagyok jelenleg "elérhető."
azybloggerina@gmail.com
MINDENT Nektek köszönhetek!
A blog befejezve
Utánozhatatlan Azy!
VálaszTörlésAzt mondtam, hogy nem írok, igaz? Mert anélkül is tudod, hogy imádom a blogod. Most mégis pötyögök neked, képtelen vagyok úgy bezárni a lapot, hogy nem köszönök meg neked mindent. Mert csodás vagy! Köszönöm, hogy végig követhettem a történeted, köszönöm, hogy egy új nézetből olvashattam, neked köszönhetően már nem csak One Direction blogokat olvasok, hanem szívesen nyitok másik felé is. Köszönöm, hogy megírtad ezt a csodát, ígérem neked, hogy sosem felejtem el! Szóval, tényleg Azy, igazán köszönöm!
A továbbiakban is melletted, Bo ♥
Drága, pótolhatatlan Bo-m!
TörlésIgen, tényleg azt mondtad, viszont pont ezért vagyok iszonyúan hálás, amiért most megteszed. Ahj, eszméletlen aranyos vagy, te jó ég, azt sem tudom, hogy mit is mondhatnék neked... Köszönöm, köszönöm, köszönöm, itt egyedül én tartozom köszönettel neked, hiszen annyira sokat kaptam tőled az elmúlt időben! Többet, mint amit most rendesen képes is lennék meghálálni! Imádlak, csodálatos vagy! <333333
Milliónyi puszi, Azy
Jaj, drága Azy!
VálaszTörlésInkább mi köszönjük, hogy megajándékoztál minket ezzel a csodálatos történettel - azt hiszem, írhatok többesszámot, a többi olvasó nevében is.
A rendszeres olvasókat, megtekintéseket, és a többi adatot tagadhatatlanul megérdemled.
És, bár égig improvizáltál, elképesztően jól passzol a Let me go-hoz, mind a dal szövegében, mind az olvasók elé tárt képi világában is.
Ölel: Bronwyn
Drága, drága Bronwyn-om!
TörlésJaj, Te is olyan hihetetlenül kedves vagy velem! Az, hogy úgy gondolod még meg is érdemlem... komolyan nem találok szavakat, én nem gondolom így. Azokat Ti "csináltátok", nem én!. Azt hiszem fel sem bírom fogni, hogy valaki tényleg így gondolja, hogy valóban tetszett! Köszönöm mindent, fantasztikus, amit értem teszel! <33333333
Ölelés és még több puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésMuszáj elmondanom, hogy én imádtam a történet végét. Különösen azért, mert sokkal élethűbb. Nem az a nagyon elcsépelt, nyáladzósan romantikus, ami ismerjük el, nem igazán illet volna Chad és Av személyiségéhez, hisz mégis csak rockerek. ;)
Szóval, én tökéletesen meg vagyok elégedve.xx
Puszi, Jule B.
Drága Jule B.!
TörlésNekem pedig muszáj elmondanom, hogy eszméletlenül hálás vagyok Neked is, mert az, hogy végig kommentelted az egész blogot az egy annyira önzetlen dolog... És az, hogy meg vagy a történet végével elégedve, csak még inkább boldoggá tesz, köszönöm, köszönöm! <3333
Ezernyi puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésNe haragudj! Iszonyatosan sajnálom, amiért nem kommenteltem, csak egyszerűen nem volt rá időm. Még a sajátommal se volt időm foglalkozni.
És nagyon szépen köszönöm, hogy megírtad nekünk ezt a történetet. Egy élmény volt olvasni, nagyon hálás vagyok. Köszönöm! :)
Green
Drága Green!
TörlésJaj, édes, nem kell sajnálnod semmit, megértem, amiért nem volt időd! Viszont örülök, amiért most megtetted. És itt egyedül én tartozom köszönettel, boldog vagyok, ha sikerült örömet okoznom! <3333333
Sok puszi, Azy