Drága Olvasóim!
Meghoztam a következő részt, remélem nem fogok vele csalódást okozni, és tetszeni fog! Szeretném megköszönni azoknak, akiknek mindig írnak! Talán nektek ez nem is nagy szám, de higgyétek el, hogy nálam boldogabb bloggerina nincsen! Rengeteget jelent, amiért itt vagytok, és elmondjátok a véleményeteket. Féltem tőle, hogy ezt a történetet senki sem fogja olvasni, de Ti annyira édesek és támogatóak vagytok, köszönöm!
Sajnálom, ez most egy kicsit rövidre sikerült, legközelebb hosszabb lesz, ígérem!:)
Ezermillió puszi, Azy
________________________________________________________________
Annyira különös, hogy egy embernek mennyi oldala lehet. Persze mindenki más, de szerintem az alapvető tulajdonságokkal a legtöbben rendelkeznek. Chad is... Amint fellép a színpadra, és meglátja a közönséget, akaratlan mosoly kúszik fel arcára. Boldoggá teszi, amiért szeretik. Fantasztikus érzés lehet, ha feltétel nélkül elfogadnak. Csupán azért, mert a zenéddel inspirálod és támogatod őket...
Meghoztam a következő részt, remélem nem fogok vele csalódást okozni, és tetszeni fog! Szeretném megköszönni azoknak, akiknek mindig írnak! Talán nektek ez nem is nagy szám, de higgyétek el, hogy nálam boldogabb bloggerina nincsen! Rengeteget jelent, amiért itt vagytok, és elmondjátok a véleményeteket. Féltem tőle, hogy ezt a történetet senki sem fogja olvasni, de Ti annyira édesek és támogatóak vagytok, köszönöm!
Sajnálom, ez most egy kicsit rövidre sikerült, legközelebb hosszabb lesz, ígérem!:)
Ezermillió puszi, Azy
________________________________________________________________
július 28. 22:57
Trying not to love you |
Tiszta szívéből énekel, egy kicsit sem játssza meg magát. Vidám, nevet, viccelődik. Ezek szerint a "régi" énje ritkán jön elő, de a színpadon mindig. Lehet azért, mert már otthonosan mozog rajta.
A koncert utolsó dala a Trying not to love you, amit a közönség velük együtt skandál, csak úgy, mint az eddigi számokat. A Nickelback még egyszer megköszön mindent, és elmondja, mennyire fantasztikus közönség voltak. Daniel jó fejségének ékes bizonyítékaként egy pár dobverőt dobál szét a rajongók között. Az emberek egymást nyomorgatva próbálnak megkaparintani egyet, a szerencséseknek sikerül is. Daniel vigyorogva integet, miközben oldal le jön a lépcsőn a többiek után.
- Szuperek voltatok - ugrok Ryan nyakába, de gyorsan húzódok el, mikor megérzem rajta az izzadságot. Oké, ez totálisan az én hibám, hogyan gondolhattam, hogy semmi nyomot nem hagy egy ilyen eszméletlen koncert rajta. - Fúj!
- Vigyázz, nehogy rád is ragadjon! - hülyéskedik jó kedvűen, és mielőtt elmenekülhetnék, hátulról megragad, és jól belém keni magát. Kissé felemelkedek a földről, a lábammal kapálózva igyekszem kiszabadulni. Eközben mindketten megállíthatatlanul nevetünk.
- Büdös, izzadt Törpilla lettél - röhög, aztán végre elereszt.
- Kapd be! - mutatom neki elegánsan a középső ujjamat.
És hogy mi a legjobb Ryan-ben? Hogy erre nem szúrósan néz rám, nem kér számon, hogy miképpen merészelek szemtelenkedni vele. Egyszerűen visszamutat, mintha nem a nagybátyám, hanem csak a haverom lenne.
Mike jól szórakozva indul el az öltözők felé, magával rángatja Ryan-t is, míg Daniel a barátnője szájában kutatva búcsúzkodik el tőle, hiszen a nő valamiért halaszthatatlan dolog miatt nem tudja megvárni, míg elkészülnek, mennie kell. Daniel ezután egy szimpla ordítás után megvárattatja magát a többiekkel. Vigyorogva nézek utánuk, remélem azért hamar elkészülnek, kicsit fáradt vagyok már ehhez. Az emberek körülöttem csak úgy sürögnek-forognak, hozzák le a színpadról a hangszereket, a takarítók már felmosóval a kezükben ácsorognak, hogy végre elvégezhessék a dolgukat.
Kicsit útban vagyok, így úgy döntök félreállok. Egy lendülettel fordulnék meg, amikor beleütközök valakibe. És kibe másba, mint Chad-be! Azt hiszem a sors egyenesen utál. A nála lévő Jack Daniel's kicsúszik a keze közül, egyenesen a földre zuhan, ahol hangos csattanással törik szét az üveg. Az hagyján, hogy a földön az egész szétfolyik, de még ránk is jut.
- Mi a szart csinálsz? - ordít rám, idegesen méreget.
- Én is ugyanezt kérdezem - válaszolok reflexből. Dühösen meredek a bakancsomra, ami valószínűleg perceken belül már ragadni fog. - Nézd meg!
- Gratulálok, sikerült elbasznod az ünneplésünket - vigyorodik el gúnyosan.
- Ki a franc kérte, hogy kússz mögém? - tágulnak ki a szemeim, hihetetlen, amit csinál. Mintha az én hibám lenne.
- Erre jöttem el, az út közepén állsz!
- Oh, bocsáss meg, nagy Chad Kroeger, hogy itt merek lenni! - vágom hozzá szarkasztikusan, miközben összecsapom a kezeimet.
- Jó lesz, ha már hazamész!
- Pedig nem fogok, képzeld! Ryan házában maradok! - üvöltöm a képébe, tulajdonképpen gőzöm sincs miért. Csak remélhetem, hogy így fog történni.
- Haha, azt megnézem - röhög fel. - Csak ha még nem tudnád, a jövő héten turnézni megyünk, baba!
Lesokkolva meredek meg, még azon sem húzom fel magamat, hogy babának hívott. Sokkal jobban érdekel, hogy turnézni mennek! Mégis hogy a fenébe nem hallottam erről?
- Tessék? - nyögöm döbbenten, a tervem kártyavárként omlik össze.
- Jól hallottad! - ismétli meg, nem jön rá, hogy ez mennyire rossz hír számomra. Nem jön rá, mert nem tudja, hogy megszöktem otthonról. Semmiképpen nem mehetek vissza!
Chad még mindig dühösen kerül ki, komor arccal indul meg az öltözők felé. Útközben szól egy takarítónak, hogy legyen szíves felmosni, miután "az a kék rémálom" kiöntötte a piát.
Ajkamba harapva sütöm le a szemeimet, fogalmam sincs mi tévő lehetnék, ha Ryan elhagyja Calgary-t. Egész biztosan nem fogják engedni, hogy velük menjek, ez totálisan abszurd! Mégis, mi lenne jobb fejlődési lehetőség számomra, mint egy igazi turnét végigkísérni? Lenne esélyem elmondani és bizonyítani Ryan-nek, hogy a zene az életem. Segítene elindítani a karrierem...
A sírás szélén állok, idegesen túrok bele kék hajamba, megperdülök tengelyem körül, sietős léptekkel indulok el a mosdókhoz. A pólómat bámulva lököm be az ajtót, majd egyszerűen a két szélét megfogva rántom le magamról. A tükör elé állok, rémült sikítás keretében döbbenek rá, hogy nem vagyok egyedül.
- Te jó ég - kapom magam elé a pólót, ügyetlenkedésemnek köszönhetően azonban még ki is esik a kezemből. - Basszus - morgom, gyorsan lehajolok érte.
- Ne is zavartasd magadat - nevet fel George. Hátat fordítok neki, minél hamarabb bele akarok bújni a felsőmbe. - Egyébként van tükör, semmit sem ér, hogy háttal állsz - röhög tovább, tetszik neki, amiért félmeztelen vagyok. Nekem kevésbé.
- Oh már, ne leskelődj - húzom magamra, de még így elég kínosan érzem magamat. Újra szembekerülök vele, szemrehányóan kérdezem meg: - Ez a női mosdó, mit keresel itt?
George pimaszul mosolyog, kéregbarna szemeit a piszoárokra emeli, ezzel jelezve nekem, hogy én vagyok rossz helyen.
- Ha te ilyenekbe is képes vagy pisilni...
- Basszus - ismétlem újra, arcom egy perc alatt lesz vörös. - Bocsi, nem lesz több ilyen... - szabadkozom.
- Felőlem nyugodtan meztelenkedhetsz kedvedre - kacsint rám.
- Vicces vagy - forgatom meg a szemeimet, inkább menekülőre fogom a dolgot.
Geogre gyorsan megmossa a kezét, és megelőz, kinyitja nekem az ajtót. Arcán kaján mosoly játszik, örülök, amiért ő ennyire jól szórakozik rajtam, ezzel szemben nekem életem egyik legkínosabb élménye volt az előbbi.
Mikor kimegyünk a zenekar egymással beszélgetve várakozik, már átöltöztetek. Fejüket felénk kapják, ki-ki más kifejezéssel az arcán fogadja, hogy George és én egy mosdóból jövünk ki. Ryan elképedt és csodálkozó, Daniel szokás szerint ebben is talál valami vicceset, mert fél másodperc után már amolyan "na, ez jó lesz" fejjel váltogatja köztünk és Ryan között a tekintetét. Mike értetlen, szerintem ő az egyetlen, aki nem érti félre, és sejti, hogy én csak egy fatális tévedés áldozata vagyok. Chad elkomorul, nem tudok mit leolvasni az arcáról.
- Oké, tudom, hogy ez magyarázatra szorul - sóhajtom fáradtan. - Csak véletlenül rossz helyre mentem, előfordul - rántom meg a vállamat.
- Akkor George arca miért olyan, mintha most élte volna át élete első orgazmusát? - röhög Daniel, nyers kérdése kiüti nálam a biztosítékot.
Tátott szájjal próbálok valamit mondani, segélykérően bámulok George-ra.
- Én nem csináltam semmit, esküszöm - teszi fel védekezően a kezét, azt hiszem leginkább Ryan előtt akarja magát tisztázni. Csak az a gond, hogy ebben a mondatban az én szó van kihangsúlyozva, ezért így hangzik: "Én nem csináltam semmit. Csak Avril."
- Hé - háborodok fel, de George ártatlan arccal mered rám, mintha nem tudná, miért vagyok mérges. Körbenézve megállapítom, hogy segítségre nem számíthatok, mindenki levonta a saját maga következtetését, úgysem tudok mit csinálni. - Higgyetek, amit akartok, én most kimosom a pólómat - legyintek idegesen, és berontok a női mosdóba.
Bent még hallom, ahogyan Daniel nevet, és Ryan hőbörög, valami olyasmit ígértet meg George-al, hogy nem ront meg, és hozzám se nyúl. Úgy tűnik eléggé gyorsan változik át jófej haverből aggodalmas nagybácsivá. Remek, mintha lenne rá oka!
- Nézd, értem én, hogy Judy most nincs itt, és szabadabbnak gondolod magad, de még mindig csak egy tini vagy - nyomja a szövegét Ryan, miközben leveszi a kabátját. Bár jócskán elmúlt éjfél, és ő egy egész koncertet végig gitározott, és helyenként énekelt, még van energiája kioktatni.
- Tudom, de nem csináltam semmit - ismétlem meg sokadszorra, de mintha meg se hallaná.
- Kék lett a hajad, George-al huncotkodsz a férfimosdóban... - magyarázza, kezével hadonászva.
- Huncotkodik a hóhér! - csattanok fel, feldúltan rúgom le magamról a cipőm.
- Nem lehet könnyű dolga anyádnak - nyögi fáradtan. - Holnap mikor mész? Vagy jön érted? - fordul felém.
- Ryan, már beszélni akartam veled erről - túrok zavartan a hajamba.
Érdeklődve néz rám, ami jelen esetben nem jön jól, csak még idegesebb leszek.
- Igen?
Most vagy soha.
- Veletek akarok menni a turnéra.
- Szuperek voltatok - ugrok Ryan nyakába, de gyorsan húzódok el, mikor megérzem rajta az izzadságot. Oké, ez totálisan az én hibám, hogyan gondolhattam, hogy semmi nyomot nem hagy egy ilyen eszméletlen koncert rajta. - Fúj!
- Vigyázz, nehogy rád is ragadjon! - hülyéskedik jó kedvűen, és mielőtt elmenekülhetnék, hátulról megragad, és jól belém keni magát. Kissé felemelkedek a földről, a lábammal kapálózva igyekszem kiszabadulni. Eközben mindketten megállíthatatlanul nevetünk.
- Büdös, izzadt Törpilla lettél - röhög, aztán végre elereszt.
- Kapd be! - mutatom neki elegánsan a középső ujjamat.
És hogy mi a legjobb Ryan-ben? Hogy erre nem szúrósan néz rám, nem kér számon, hogy miképpen merészelek szemtelenkedni vele. Egyszerűen visszamutat, mintha nem a nagybátyám, hanem csak a haverom lenne.
Mike jól szórakozva indul el az öltözők felé, magával rángatja Ryan-t is, míg Daniel a barátnője szájában kutatva búcsúzkodik el tőle, hiszen a nő valamiért halaszthatatlan dolog miatt nem tudja megvárni, míg elkészülnek, mennie kell. Daniel ezután egy szimpla ordítás után megvárattatja magát a többiekkel. Vigyorogva nézek utánuk, remélem azért hamar elkészülnek, kicsit fáradt vagyok már ehhez. Az emberek körülöttem csak úgy sürögnek-forognak, hozzák le a színpadról a hangszereket, a takarítók már felmosóval a kezükben ácsorognak, hogy végre elvégezhessék a dolgukat.
Kicsit útban vagyok, így úgy döntök félreállok. Egy lendülettel fordulnék meg, amikor beleütközök valakibe. És kibe másba, mint Chad-be! Azt hiszem a sors egyenesen utál. A nála lévő Jack Daniel's kicsúszik a keze közül, egyenesen a földre zuhan, ahol hangos csattanással törik szét az üveg. Az hagyján, hogy a földön az egész szétfolyik, de még ránk is jut.
- Mi a szart csinálsz? - ordít rám, idegesen méreget.
- Én is ugyanezt kérdezem - válaszolok reflexből. Dühösen meredek a bakancsomra, ami valószínűleg perceken belül már ragadni fog. - Nézd meg!
- Gratulálok, sikerült elbasznod az ünneplésünket - vigyorodik el gúnyosan.
- Ki a franc kérte, hogy kússz mögém? - tágulnak ki a szemeim, hihetetlen, amit csinál. Mintha az én hibám lenne.
- Erre jöttem el, az út közepén állsz!
- Oh, bocsáss meg, nagy Chad Kroeger, hogy itt merek lenni! - vágom hozzá szarkasztikusan, miközben összecsapom a kezeimet.
- Jó lesz, ha már hazamész!
- Pedig nem fogok, képzeld! Ryan házában maradok! - üvöltöm a képébe, tulajdonképpen gőzöm sincs miért. Csak remélhetem, hogy így fog történni.
- Haha, azt megnézem - röhög fel. - Csak ha még nem tudnád, a jövő héten turnézni megyünk, baba!
Lesokkolva meredek meg, még azon sem húzom fel magamat, hogy babának hívott. Sokkal jobban érdekel, hogy turnézni mennek! Mégis hogy a fenébe nem hallottam erről?
- Tessék? - nyögöm döbbenten, a tervem kártyavárként omlik össze.
- Jól hallottad! - ismétli meg, nem jön rá, hogy ez mennyire rossz hír számomra. Nem jön rá, mert nem tudja, hogy megszöktem otthonról. Semmiképpen nem mehetek vissza!
Chad még mindig dühösen kerül ki, komor arccal indul meg az öltözők felé. Útközben szól egy takarítónak, hogy legyen szíves felmosni, miután "az a kék rémálom" kiöntötte a piát.
Ajkamba harapva sütöm le a szemeimet, fogalmam sincs mi tévő lehetnék, ha Ryan elhagyja Calgary-t. Egész biztosan nem fogják engedni, hogy velük menjek, ez totálisan abszurd! Mégis, mi lenne jobb fejlődési lehetőség számomra, mint egy igazi turnét végigkísérni? Lenne esélyem elmondani és bizonyítani Ryan-nek, hogy a zene az életem. Segítene elindítani a karrierem...
A sírás szélén állok, idegesen túrok bele kék hajamba, megperdülök tengelyem körül, sietős léptekkel indulok el a mosdókhoz. A pólómat bámulva lököm be az ajtót, majd egyszerűen a két szélét megfogva rántom le magamról. A tükör elé állok, rémült sikítás keretében döbbenek rá, hogy nem vagyok egyedül.
- Te jó ég - kapom magam elé a pólót, ügyetlenkedésemnek köszönhetően azonban még ki is esik a kezemből. - Basszus - morgom, gyorsan lehajolok érte.
- Ne is zavartasd magadat - nevet fel George. Hátat fordítok neki, minél hamarabb bele akarok bújni a felsőmbe. - Egyébként van tükör, semmit sem ér, hogy háttal állsz - röhög tovább, tetszik neki, amiért félmeztelen vagyok. Nekem kevésbé.
- Oh már, ne leskelődj - húzom magamra, de még így elég kínosan érzem magamat. Újra szembekerülök vele, szemrehányóan kérdezem meg: - Ez a női mosdó, mit keresel itt?
George pimaszul mosolyog, kéregbarna szemeit a piszoárokra emeli, ezzel jelezve nekem, hogy én vagyok rossz helyen.
- Ha te ilyenekbe is képes vagy pisilni...
- Basszus - ismétlem újra, arcom egy perc alatt lesz vörös. - Bocsi, nem lesz több ilyen... - szabadkozom.
- Felőlem nyugodtan meztelenkedhetsz kedvedre - kacsint rám.
- Vicces vagy - forgatom meg a szemeimet, inkább menekülőre fogom a dolgot.
Geogre gyorsan megmossa a kezét, és megelőz, kinyitja nekem az ajtót. Arcán kaján mosoly játszik, örülök, amiért ő ennyire jól szórakozik rajtam, ezzel szemben nekem életem egyik legkínosabb élménye volt az előbbi.
Mikor kimegyünk a zenekar egymással beszélgetve várakozik, már átöltöztetek. Fejüket felénk kapják, ki-ki más kifejezéssel az arcán fogadja, hogy George és én egy mosdóból jövünk ki. Ryan elképedt és csodálkozó, Daniel szokás szerint ebben is talál valami vicceset, mert fél másodperc után már amolyan "na, ez jó lesz" fejjel váltogatja köztünk és Ryan között a tekintetét. Mike értetlen, szerintem ő az egyetlen, aki nem érti félre, és sejti, hogy én csak egy fatális tévedés áldozata vagyok. Chad elkomorul, nem tudok mit leolvasni az arcáról.
- Oké, tudom, hogy ez magyarázatra szorul - sóhajtom fáradtan. - Csak véletlenül rossz helyre mentem, előfordul - rántom meg a vállamat.
- Akkor George arca miért olyan, mintha most élte volna át élete első orgazmusát? - röhög Daniel, nyers kérdése kiüti nálam a biztosítékot.
Tátott szájjal próbálok valamit mondani, segélykérően bámulok George-ra.
- Én nem csináltam semmit, esküszöm - teszi fel védekezően a kezét, azt hiszem leginkább Ryan előtt akarja magát tisztázni. Csak az a gond, hogy ebben a mondatban az én szó van kihangsúlyozva, ezért így hangzik: "Én nem csináltam semmit. Csak Avril."
- Hé - háborodok fel, de George ártatlan arccal mered rám, mintha nem tudná, miért vagyok mérges. Körbenézve megállapítom, hogy segítségre nem számíthatok, mindenki levonta a saját maga következtetését, úgysem tudok mit csinálni. - Higgyetek, amit akartok, én most kimosom a pólómat - legyintek idegesen, és berontok a női mosdóba.
Bent még hallom, ahogyan Daniel nevet, és Ryan hőbörög, valami olyasmit ígértet meg George-al, hogy nem ront meg, és hozzám se nyúl. Úgy tűnik eléggé gyorsan változik át jófej haverből aggodalmas nagybácsivá. Remek, mintha lenne rá oka!
- Nézd, értem én, hogy Judy most nincs itt, és szabadabbnak gondolod magad, de még mindig csak egy tini vagy - nyomja a szövegét Ryan, miközben leveszi a kabátját. Bár jócskán elmúlt éjfél, és ő egy egész koncertet végig gitározott, és helyenként énekelt, még van energiája kioktatni.
- Tudom, de nem csináltam semmit - ismétlem meg sokadszorra, de mintha meg se hallaná.
- Kék lett a hajad, George-al huncotkodsz a férfimosdóban... - magyarázza, kezével hadonászva.
- Huncotkodik a hóhér! - csattanok fel, feldúltan rúgom le magamról a cipőm.
- Nem lehet könnyű dolga anyádnak - nyögi fáradtan. - Holnap mikor mész? Vagy jön érted? - fordul felém.
- Ryan, már beszélni akartam veled erről - túrok zavartan a hajamba.
Érdeklődve néz rám, ami jelen esetben nem jön jól, csak még idegesebb leszek.
- Igen?
Most vagy soha.
- Veletek akarok menni a turnéra.
Drága Azy! :)
VálaszTörlésMár nagyon vártam, hogy felkerüljön a rész, és nem is csalódtam. Avril szokásához híven megtalálta a módját, hogy hogy legyen rosszkor rossz helyen. Először Chad, majd George. Végig nevettem az egészet. Jó volt ez így vasárnap este. Kíváncsi vagyok a folytatásra. Chad szemszögéből mikor olvashatunk valamit? Szívesen belelátnék már az ő fejébe is.
Hát mivel írtad, hogy olvastad a beszámolómat a koncertről, így csak azt tudnám újra ismételni. És a fenomenális, megismételhetetlen jelzők nem fednék le kellőképpen az eseményt. Így egy egyszerű folytatást követeleknél maradok :)
Még így a koncertnél maradva a sikerül egy kedvenc pillanatod kiemelned melyik lenne az? :)
Puszi Cassy
Drága Cassy!
TörlésJaj, az, hogy ilyesmit írsz, hatalmas dolog számomra, el se tudod képzelni mennyire örülök! Mindig félek, hogy elrontok valamit, esetleg unalmassá sikeredik, de boldog vagyok, ha neked tetszett! Azt sajnos nem tudom, hogy Chad szemszögre kerül a sor, azt hiszem inkább szeretném meghagyni a homályban a gondolatait, ha nem baj. :)
Akkor azt hiszem teljesen egyetértünk, a koncert egészen egyszerűen csodálatos volt, minden percét imádtam! Nekem iszonyatosan tetszett, mikor egy tangát (?) feldobtak a színpadra, és Chad valami olyasmit mondott, hogy "A feleségem meg fog ölni." Élvezet volt nézni őket, hallgatni, ahogyan viccelődnek, te jó ég, nagyon imádom mindannyiukat, meg amiket csinálnak! <3
Neked is tetszettek az ilyen részek? És a This afternoon-on kívül melyik dal volt, amit a legjobban élveztél?:)
Még egyszer nagyon nagyon szeretném megköszönni, hogy mindig írsz. Fantasztikus érzés, hogy támogatsz, nem lehetek elég hálás! <33
Puszi, Azy
Drága Azym!
VálaszTörlésÚristen! Imádom.*-* Alig várom a következő részt!! Fantasztikus vagy! Nem tudom szavakba önteni. :D Imádom, ahogy Avril beégeti magát, meg a visszaszólásait, azt, hogy folyton Chad-be botlik. Nagyon kíváncsian várom a következő fejezetet! Ahhoz, hogy részletesebb véleményt írjak, el kellene vonatkoztatnom a fejezet olvasása utáni hangulatomtól - vigyorgok, mint a vadalma, és nem merek levegőt venni, mintha ha megmoccannék felébrednék és köddé válna az írásod - amit nem szeretnék. Úgyhogy, most csak ennyit írok. :)
Újra és újra meglepsz, lenyűgözöl.
Fantasztikus vagy!
Ezer és egy csók, Vi :*
Drága Vim!
TörlésKomolyan? Ah, nem is tudom mit mondjak, rettenetesen boldoggá tesz, amiért ilyeneket írsz. Atya Úr Isten, esküszöm most hihetetlenül örülök a kommentednek, mert nem reméltem, hogy valaki így fog reagálni, és most nagyon nagyon nagyon jó érzés, ha tényleg tetszett! Te vagy a fantasztikus, mindig írsz, mindig támogatsz, nem tudom mivel érdemeltem ki, de hihetetlenül köszönöm! <333
Ezer puszi, Azy
Drága Azy ♥!
VálaszTörlésElnézésed kérem, hogy csak most tolom ide a képem... De valahogy mindig közbejött valami :3
Imádtam a fejezetet, nagyon de nagyon ott volt ♥ :) Chad még mindig - remélem, már nem sokáig - unszimpatikus :/ Arrogáns és nagyon bunkó fickó... Avril totális ellentéte, őt imádom :3 Ryan is a szívem csücske, ahogy Chad kivételével az összes bandatag :D A vécés jelenet rendkívül kínos, mégis mulatságos volt :) A pólós jelenet mellett :D A Chad-Avril szócsatán már csak mosolygok, náluk ez rutinból jön :D Ryan atyáskodó énje megmosolyogtatott... Rettentő kíváncsi vagyok, megengedi-e Avril-nek, hogy velük menjen turnézni :D
Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a hét hátralevő részéhez kitartást ♥!
Love Ya,
Mace
Drága Macy!
TörlésÉn pedig elnézést kérek, amiért csak most írok vissza, már annyira ég a képem... Sajnálom! :(
Ah, el sem hiszem, hogy így van! Igen, Chad nem éppen valami szerethető karakter. De örülök, ha Avril megnyert magának, elvégre az ő nézőpontjából olvashatjuk a történetet! Én is imádom őket, hatalmas élvezet róluk írni! Nagyon, és még annál is jobban boldoggá tesz, ha valamennyire neked is örömet tudok okozni! Köszönök mindent, drága Macy, lehengerlő az, amit minden héten értem teszel, köszönöm, köszönöm! <3333
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésWooow! Ez volt az első dolog ami az eszembe jutott a részed után. Chad ellenszenve kezd nagyon gyanús lenni. Nem csak ezért ilyen Avril-lel mert nagyon szimpatikus neki és vonzódik hozzá ? Voltak pillanatok amikor nagyon ez jött le, de aztán amikor ilyen nagy ügyet csinált csak mert eltört egy üveg piát megdöbbentem. Mi baja van ennek ? Mindegy megint elragadtak a dolgok...
Ryan aranyos volt mikor feljött az apáskodó énje. Mike is kezd szimpatikus lenni.
A rész jó lett. Már kezd beindulni az esemény főleg, ha Avril megy a turnéra. Várom a folytatást! Kíváncsi vagyok nagyon!
Puszi, Jordi
Drága Jordi!
TörlésNekem pedig a kommented után. Először is, imádom olvasni mások véleményét a blogról, pont az olyanok miatt, mint a Tied! Nem szeretnék semmit elárulni Chad-ről, azt hiszem a történet alatt úgyis ki fog derülni, hogy milyen ember ő valójában. Az valóban igaz, hogy eléggé furcsa, kissé idegbeteg beütése van. :)
Ezúton is szeretném megköszönni neked ezt a kommentet is, csak úgy, mint a többi rengeteget jelent. Csodálatos vagy, nem is tudom mivel érdemeltelek ki, de mindent, komolyan mindent köszönök! <3333
Puszi, Azy
Drága, utánozhatatlan és egyetlen Azy alias crAzy girl!
VálaszTörlésSajnálom, hogy még csak most értem rá elolvasni ezt a részt, pedig szerintem nagyon vicces lett. Imádom, amikor az ilyen apró félreértésekből pletykák születnek - de persze ezzel csak a történeteknél vagyok így, a való élet egy teljesen más tészta.
Olyan fura volt Chad viselkedése, és most nem arra gondolok, hogy ellenséges volt Avrillel (mert a nap 24 órájában az lenne, ha nem kéne aludnia), hanem arra, hogy elkomorult az arca, amikor kijött a férfi mosdóból. lehet csak én szeretném, hogy összejöjjenek, de annyit kombináltam, hogy azt el sem tudod képzelni ^^ De komolyan :) #íróiártalom
Nagyon érdekel már, mit fog szólni a lány ötletéhez kedvenc nagybácsim *.* Remélem támogatni fogja, vagy ha nem, akkor Avril belemászik az egyik bőröndbe és elszökik velük :D Azon nagyon nevetnék, de persze a folytatás csakis rajtad áll, és tudom, hogy ennél ezerszer jobb ötleteid is lesznek <3 hiszen roppant kedves és tehetséges bloggerina vagy :)
Millio puszi Xx nagyon szeretlek és sok sikert a továbbiakban is <3333333
Drága, egyetlen, kedves, túlzó szerecsendióm!
TörlésÉn pedig sajnálom, hogy csak most írok vissza, már komolyan nem tudok hogyan bocsánatot kérni érte...:(
Igen, én is így vagyok vele, főleg, amikor valaki kínosan érzi magát! Öhm, hát Chad-et szeretném kissé különösnek meghagyni, hogy mindenki olyannak képzelje el, amilyennek szeretné. Nyugodtan kombinálj, amennyit csak szeretnél, imádom olvasni az ilyeneket! <3
Aaaaaaah, azta, annyira édes vagy, teljesen oda vagyok, amiért ilyeneket írsz! Szerintem elmondani, hogy itt az egyelten roppant kedves és tehetséges Te vagy! Hálás vagyok mindenért, sokat köszönhetek neked! <333333
Én is nagyon szeretlek, drága szerecsendióm! <333
Millió puszi, Azy
Drága Napsugaram!<3
VálaszTörlésNos igen. Lassan már meg sem lepődök, hogy folyamatosan lenyűgözöl. Eszméletlen vagy, te nő! :D
Annyira ötletesen megírod, imádom Avril-Ryan közötti kapcsolatot. Az én nagybácsim is ilyen jó fej, bár mondjuk nem biztos, hogy mindig híve az efféle lázadásaimnak.:D
És ez a George-os incidens... hatalmas!:D Konkrétan végigröhögtem... aha.:D
Hihetetlenül jó lett, csak így tovább<3
Csók, Tina xx
Drága Gyönyörűm!
TörlésAkkor én mit tudok mondani? Folyamatosan írsz nekem, és ilyen drága, édes, túlzó, kedves dolgokat! Nem érdemlem meg őket, Te mégis szüntelenül támogatsz! Köszönöm szépen, egészen egyszerűen boldoggá tesz, ha sikerült örömet okoznom! <3333
Ezer puszi, Azy
Szia. Csak most találtam meg a blogod de imádom. Elolvastam eddig az összes ficedet...brilliánsak.
VálaszTörlésGyorsan kövit
üdv: Márti
Szia!
TörlésHuh, nagyon édes vagy, hogy utólag is mindent elolvastál, nem lehetett semmi! Köszönöm szépen, örülök, ha így gondolod <3
Puszi, Azy
Drága Azym! Végig mosolyogva olvastam, a végére elzsibbadt az arcom is. De ennél a " huncutkodik a hóhér" mondatnál röhögni kezdtem, fogalmam sincs miért. De nem is ez a lényeg. Brilliáns lett ez is, akár a többi. Igaz, az előző részhez nem írtam, mert nem volt időm, de az is nagyon tetszett. Imádom. Chad mEg mindig bunkó, róla nem változik a véleményem. Bízom abban, hogy Av-el összejönnek minél hamarabb.
VálaszTörlésPuszi.: Gabriella
Drága Gabriellám!
TörlésAz egyik legjobb érzés ilyet olvasni, nem is sejted! Köszönöm! Hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha sikerült örömet okoznom, illetve megnevettetnem! Én pedig Téged imádlak, sokat, sőt rengeteget jelent, amiért mindig írsz, köszönöm, köszönöm, köszönöm! <333
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésEz valami hihetetlen lett. Esküszöm annyit röhögtem, hogy már mindenki dilisnek tart a házban.
Ryan-nek nem kevés baja lesz még Avril-vel, az biztos. Remélem azért még elviszi magával a turnéra.
xxx, Jule.
Drága Jule!
TörlésTényleg ezt gondolod és így történt? Aszta, ezt fantasztikus érzés olvasni, ha sikerült örömet okoznom, akkor már megérte megírni! Köszönöm, amiért időt szántál rám, és írtál! <3333
Puszi, Azy