Drága Olvasók!
Nagyon nagyon nagyon, és még annál is jobban sajnálom, hogy a múlt héten nem érkezett rész. Lehet, lesz még ilyen, de mindent tőlem telhetőt megteszek! Remélem ez a fejezet azért tetszeni fog, és nem haragszotok rám nagyon!
Iszonyúan hálás vagyok, amiért ennyien írtok nekem ehhez a bloghoz, rettenetesen sokat jelent, hogy egy ilyesfajta történetre is vevők vagytok! Ezerszer köszönöm, komolyan hihetetlen kedves, amit tesztek!
Millió puszi, Azy
UI: Csatoltam ide egy képet, hogy körülbelül hogyan kell majd elképzelni Ryan házát!:)
________________________________________________________________
július 28. 09:41
Nem tudom nevessek-e vagy sírjak, mikor teljesen lesokkolva túrok bele vizes hajamba. A várt szőkés-rózsaszínes-zöldes helyett az egész kék!
Iszonyúan hálás vagyok, amiért ennyien írtok nekem ehhez a bloghoz, rettenetesen sokat jelent, hogy egy ilyesfajta történetre is vevők vagytok! Ezerszer köszönöm, komolyan hihetetlen kedves, amit tesztek!
Millió puszi, Azy
UI: Csatoltam ide egy képet, hogy körülbelül hogyan kell majd elképzelni Ryan házát!:)
________________________________________________________________
- Mi a franc - nyögöm ki kétségbeesetten. Megdöbbenve fogom két ujjam közé az egyik tincset, kikerekedett szemekkel bámulom.
- Te jó ég, sajnálom - kapja kezét a szája elé Maya. A sírás határán áll, nem gondolta volna, hogy el fogja rontani. - Nem így szerettem volna...
- Hát én se - rázom a fejemet még mindig sokkosan. Lopva a sötét bőrű lányra pillantok, tekintetünk találkozik. Látom rajta, mennyire lelkiismeret furdalása van. Ha most hisztit csapok, és valaki megneszeli, ki is rúghatják.
Maya elkapja a fejét, könnyes szemmel rogy le a kanapéra. Néhányan már furcsállóan néznek, így mosolyt varázsolok magamra, vizes hajamat gyorsan lófarokba kötve lépek elé.
- Ne sírj, legalább eredeti lett - nevetek fel kissé erőltetetten. - Majd megszokom, semmi gond - simítom meg óvatosan a kezét.
- Mást színt kevertem ki, teljesen összecseréltem mindent - rázza a fejét, hatalmas barna szemeimben bűntudat csillog. - Semmi szükség arra, hogy próbáld menteni a helyzetet.
Nagyot sóhajtok, fogalmam sincs miképpen tudnám jobb kedvre deríteni.
- Ez csak egy kis baki - nyugtatgatom, de mondanivalóm még engem se képes meggyőzni. Maya amolyan "ez most komoly" fejjel méreget. - Oké, rohadt nagy baki, de szeretem a spontán dolgokat - sóhajtom.
- Biztos nem akarsz megfojtani? - törli meg az arcát, reménykedve pislog. Talán huszonhárom éves lehet, nem csoda, ha megijesztette a gondolat, hogy esetleg pályát tévesztetett...
- Dehogyis - mosolygok rá kedvesen.
- Akkor valahogyan viszonozni fogom - bólint nagyokat. - Mit tehetek érted?
- Jaj, semmi nem kell - röhögök fel, teljesen abszurd ez a helyzet. Ám amikor Maya arca komoly marad, és nem nagyon akarja elfogadni ezt a lehetőséget, inkább feladom. - Mondjuk azzal, ha holnap körbevezetsz a városban, nem igazán ismerem ki magamat - rántom meg a vállamat.
- Mindent megmutatok, amit csak szeretnél. A legjobb boltokat, kajáldákat, látványosságokat... - ígérgeti.
- Azt megköszönném - vigyorodok el, de mielőtt még belelendülne visszakanyarítom a témát a hajamhoz. - Viszont akkor megszárítanád? - mutatok a fejemre.
- Persze, persze, ülj vissza - mosolyog halványan, még szipog párat, utána nekilát, hogy a kék hajamat utcaképes állapotba tegye.
Tartottam kicsit Ryan haragjától, de már nem volt otthon, hiába mondta azt. Nem nagyon hívtam fel, inkább a mai koncert előtt találkozunk. Hagyott egy cetlit a hűtőn, hogy mehetek velük, ha szeretnék, amennyiben hátulról akarom végignézni, és nem nyomorogni a közönség soriban. Ez azért fantasztikus, mert valószínűleg annyira el lesz foglalva, hogy nem lesz ideje a szokatlan kinézetű hajam miatt aggódni.
Hatalmasat ásítva jövök ki a fürdőből, élvezet egy annyira szép és tiszta szobában téblábolni, mint ami Ryan házában van. Azt hiszem ha rajta múlna már nem lenne ennyire igényes az egész, de a bejárónő három naponta jön, és kitakarít mindent.
Halkan dudorászok egy általam kreált dallamot, csodálattal pillantok körbe a vendégszobában, ahová ideiglenesen költöztem. Sötét színek dominálnak mindenhol, leginkább a fekete. Ettől függetlenül a falak fehérek, így egyáltalán nem tűnik úgy, mintha egy lyukban élne.
Széthúzom a függönyt, boldogan pillantok az udvarra, amit a gyönyörű nyári napsütés tesz varázslatosabbá. A ház a domboldalon helyezkedik el, eléggé jó kilátás nyílik az erkélyemről. Gyorsan papucsot húzok, felkapok egy köntöst, és kimegyek. Percekig csak bámulok, jó messzire, elgondolkozom azon, vajon anya mit szólna, ha most látna. Valószínűleg mérgesen ordítozva velem, amiért ellent mondok az akaratának.
Halk sóhajt eresztek meg, kicsit kedveszegetten sétálok vissza. Leguggolok a bőrönd elé, a ruháim között kezdek turkálni. A lehetséges darabokat oldalra dobálom, nehéz eldöntenem miben menjek ma. Legvégül egy miniszoknya mellett döntök, amihez az egyik kedvenc szakadtas harisnyámat választom. A felsőt illetően sok ideig nem jutok dűlőre, de aztán egy fekete, ujjatlan, szegecsekkel ellátott darabot húzok magamra.
- Ez nagyon fura - nézek bele a tükörbe. Annyira elüt a kék hajam az eddig megszokottól! Nem is tudom mennyi idő telhet el, míg magamat bámulom, de végül hátat fordítok, és inkább reggelizni megyek.
Az alsó emelet még inkább nagyobb, mint a felső, a legtágasabb helyiségek a nappali és a konyha. Keresek valami ehetőt, de mivel nem igazán van választásom, maradok a rántottánál. Gyorsan összedobom magamnak, és mire végzek már Maya hív is.
Azt beszéltük meg, hogy a fodrászat előtt találkozunk, annak a helyét biztosan megjegyeztem. Sietősen fogat mosok, kisminkelem magamat, átfésülöm a hajamat, felkapom a bakancsomat, és megyek is. A háznak eléggé sok becsuknivaló zárja van, így nem kevés idő megy el azzal, hogy a pótkulccsal szórakozom. Az út további részét rohanva teszem meg, de egy negyedóránál nem igazán kések többet.
- Sajnálom, még szoknom kell - túrok bele a hajamba idegesen, de Maya türelmesen mosolyog, egyáltalán nem neheztel rám. Hajában eléggé sok raszta tincs van, de ez csak különlegesebbé teszi. Apró gyöngyök vannak itt-ott, tollak, és még millió olyan dolog, amit nem tudok megmagyarázni. Arcát ezen kívül egy fonattal keresztezi, kicsit hasonlít egy tündérre.
- Marha jól nézel ki - tör ki belőlem őszintén, csodálattal nézek végig rajta.
- Jaj, köszönöm - mosolyodik el, elismerően mondja ugyanazt. - Te is, csak a hajad szokatlan!
- Még én se barátkoztam meg vele, de egyáltalán nem rossz - biztosítom. Bár be lehetett volna újra festeni, de nem akarom. Ha már egyszer ilyen lett, maradjon is meg. - Hova megyünk először?
Oké, a dolog úgy történik, hogy Maya már kész tervvel állt elő, mikor hova megyünk. Így meg se állunk, délutánig szinte lejárjuk a lábunkat. Járunk a Calgary Towel-nél, ami 191 méter magas. Az tériszonyomnak nem tesz túl jót, viszont a tetejéről egészen a Sziklás-hegységig is ellátunk, ami száz százalékig kárpótol. Maya mindenképpen el akart menni Kínai Kulturális Központba, viszont én nem rajongtam egy múzeum ötletéért. Ehelyett a nap többi részét bőven kitette az Állatkert, ami egyben botanikus kert és prehisztorikus bemutatópark is. Még így se tudtunk rendesen körbejárni, hiszen több, mint ezerkétszáz fajta állat van található benne! Éppen ezért megbeszéltük, hogy majd egy másik nap ugyanígy ellátogatunk, és befejezzük a városnézést is.
- Iszonyú finom ez a fagyi - állapítom meg jóízűen, miközben leeszek egy eper darabkát. Az Állatkert büféjében pihentünk le, mindketten alaposan elfáradtunk.
- Én a tölcsérért vagyok oda! - jegyzi meg Maya, majd rögtön ezután körbenézve elneveti magát. - Eléggé sokan bámulnak.
Követem a tekintetét, észreveszem, hogy teljesen igaza van. Rengetegen vonják össze a szemöldöküket furcsállva, valószínűleg nem tudják hova tenni a dolgot.
- Nem érdekel - rántom meg a vállamat. - Egy embernek csak addig fontosabb a kinézet, amíg nem ismeri a másikat.
- Tökéletesen egyetértek - nyeli le az utolsó falatot bólintva. - Mit mondtál mikor is kezdődik a koncert?
- Hát eredetileg nyolckor, de a Ryan-ék csak negyed tíz vele kezdenek - törlöm meg a kezemet, intek, hogy lassan induljunk meg kifele.
- Vicces, amiért Chad ilyen bunkó - rázza a fejét hitetlenül.
- Szerintem nem - nyögöm. Bár mindent elmeséltem neki, még nem igazán fejtette ki a véleményét. Mivel szereti a bandát, kíváncsi vagyok, miképpen látja a frontembert. - De mindig is ilyen, nem?
- Nem volt mindig ilyen - magyarázza. - Vagyis...érted.
- Nem - röhögök fel, zavarodottan rugdosok magam előtt egy követ.
- Régen szerintem sokkal vidámabb meg kedvesebb volt - gesztikulál, hatalmas barna szemeit az útra szegezve mesél tovább. - Aztán az utóbbi években megváltozott. Nem tudni miért.
Aha, szóval oka is van, amiért ekkora parasztként viselkedett.
- De ez még nem változtat azon, hogy nem rajtam kéne levezetnie - védekezek.
- Hát Av, nem szereztél nála túl jó pontot - rántja meg a vállát tehetetlenül.
- Az biztos - nyugtázom morogva. - Mindegy még rágondolni sem akarok!
Elvégre minek gondoljak egy olyan valakire, aki az érzelmi boxzsákjának használt?
Vetek egy utolsó pillantást a tükörbe, elmerengek kislányos vonásaimon. Elképzelem magamat sokkal jobban kifestve. Idősebbnek néznék ki. Fogom a sminkjeimet, erősen kihúzom a szememet, használok tust, szemceruzát, szemhéjfestéket. Kicsit könnyebben megbirkózom az eredménnyel.
A mobilom csörgése szakít meg, Ryan neve szerepel a kijelzőn.
- Tíz perc múlva ott vagyunk érted, igyekezz, ne kelljen várnunk! - adja az utasítást köszönés nélkül.
- Már készen vagyok - nevetek fel, hamar elűzöm negatív gondolataimat.
- Na azért, ügyes - dicsér meg, majd egyszerűen csak bontja a vonalat. Szokásává vált.
A további tíz perc hamar eltelik, hiszen végig attól félek, mit fog szólni, ha meglátja a hajamat. Próbálok lélekben felkészülni a védőbeszédemre, viszont nem garantált, hogy hinni fog nekem.
Az zár kattan, a kilincs szépen kinyílik, majd Ryan lép be rajta. Mikor meglát nem tud mit reagálni, szó szerint a torkán akad a szó.
- Elment az eszed? - nyögi ki végül, hitetlenül bámul. Becsukja maga mögött az ajtót, száját tátva jön közelebb. Aggodalmasan süti le a szemeit, magát átkozva suttogja: - Anyád meg fog ölni, az biztos...
- Szerintem meg se lepődne - hazudom, próbálom menteni a menthetetlent.
- Mit tudnék kezdeni veled? - sóhajtja kis habozás után, játékosan borzolja össze a hajamat.
- Semmit - nevetek fel, élvezem, amiért valamennyire megértő.
Felkapom a kabátomat, a vállamra csapom a táskámat, és már mehetünk is. A ház előtt egy hatalmas autó áll, feltehetőleg benne a többiekkel. Ryan gyorsan bezár mindent, előre enged, de én még gyorsan megkeresem a telefonomat a táskámban. Az egy percnyi szívbaj után beszállok én is.
A hátsó részleg eléggé nagy, két üléssor van egymással szemben, így csak a hátsó rész hatszemélyes, nem beszélve az első háromról. - Sziasztok! - intek egyet tétován, furcsán érzem magamat.
Többen vannak, mint vártam volna. Egy sorban ül Daniel és a barátnője, míg a másikon Chad és Mike. Ryan benyomult előttem, lehuppant Daniel jobbjára, így egyetlen hely maradt. Az is Chad mellett.
- Te jó ég! - kiált fel röhögve Daniel, jót szórakozik a kékségemen. - Fasza!
- Nem szándékos volt - nyögöm, majd inkább leülök, becsapom magam mögött az ajtót, így a sofőr már gázt is ad. - Összekeverték a színeket.
- Egy élmény lesz megmagyarázni Judy-nak - vakarja meg a tarkóját Ryan.
- Szerintem jól áll - nevet rám Mike, úgy tűnik, rajtam kívül mindenki élvezi a helyzetet.
Chad eközben nem szól semmit, gúnyosan mosolyodik el egy pillanatra, aztán rám ragasztja azt a becenevet, amit egy élet alatt nem mosok le magamról:
- Törpilla...
- Te jó ég, sajnálom - kapja kezét a szája elé Maya. A sírás határán áll, nem gondolta volna, hogy el fogja rontani. - Nem így szerettem volna...
- Hát én se - rázom a fejemet még mindig sokkosan. Lopva a sötét bőrű lányra pillantok, tekintetünk találkozik. Látom rajta, mennyire lelkiismeret furdalása van. Ha most hisztit csapok, és valaki megneszeli, ki is rúghatják.
Maya elkapja a fejét, könnyes szemmel rogy le a kanapéra. Néhányan már furcsállóan néznek, így mosolyt varázsolok magamra, vizes hajamat gyorsan lófarokba kötve lépek elé.
- Ne sírj, legalább eredeti lett - nevetek fel kissé erőltetetten. - Majd megszokom, semmi gond - simítom meg óvatosan a kezét.
- Mást színt kevertem ki, teljesen összecseréltem mindent - rázza a fejét, hatalmas barna szemeimben bűntudat csillog. - Semmi szükség arra, hogy próbáld menteni a helyzetet.
Nagyot sóhajtok, fogalmam sincs miképpen tudnám jobb kedvre deríteni.
- Ez csak egy kis baki - nyugtatgatom, de mondanivalóm még engem se képes meggyőzni. Maya amolyan "ez most komoly" fejjel méreget. - Oké, rohadt nagy baki, de szeretem a spontán dolgokat - sóhajtom.
- Biztos nem akarsz megfojtani? - törli meg az arcát, reménykedve pislog. Talán huszonhárom éves lehet, nem csoda, ha megijesztette a gondolat, hogy esetleg pályát tévesztetett...
- Dehogyis - mosolygok rá kedvesen.
- Akkor valahogyan viszonozni fogom - bólint nagyokat. - Mit tehetek érted?
- Jaj, semmi nem kell - röhögök fel, teljesen abszurd ez a helyzet. Ám amikor Maya arca komoly marad, és nem nagyon akarja elfogadni ezt a lehetőséget, inkább feladom. - Mondjuk azzal, ha holnap körbevezetsz a városban, nem igazán ismerem ki magamat - rántom meg a vállamat.
- Mindent megmutatok, amit csak szeretnél. A legjobb boltokat, kajáldákat, látványosságokat... - ígérgeti.
- Azt megköszönném - vigyorodok el, de mielőtt még belelendülne visszakanyarítom a témát a hajamhoz. - Viszont akkor megszárítanád? - mutatok a fejemre.
- Persze, persze, ülj vissza - mosolyog halványan, még szipog párat, utána nekilát, hogy a kék hajamat utcaképes állapotba tegye.
Tartottam kicsit Ryan haragjától, de már nem volt otthon, hiába mondta azt. Nem nagyon hívtam fel, inkább a mai koncert előtt találkozunk. Hagyott egy cetlit a hűtőn, hogy mehetek velük, ha szeretnék, amennyiben hátulról akarom végignézni, és nem nyomorogni a közönség soriban. Ez azért fantasztikus, mert valószínűleg annyira el lesz foglalva, hogy nem lesz ideje a szokatlan kinézetű hajam miatt aggódni.
Hatalmasat ásítva jövök ki a fürdőből, élvezet egy annyira szép és tiszta szobában téblábolni, mint ami Ryan házában van. Azt hiszem ha rajta múlna már nem lenne ennyire igényes az egész, de a bejárónő három naponta jön, és kitakarít mindent.
Halkan dudorászok egy általam kreált dallamot, csodálattal pillantok körbe a vendégszobában, ahová ideiglenesen költöztem. Sötét színek dominálnak mindenhol, leginkább a fekete. Ettől függetlenül a falak fehérek, így egyáltalán nem tűnik úgy, mintha egy lyukban élne.
Széthúzom a függönyt, boldogan pillantok az udvarra, amit a gyönyörű nyári napsütés tesz varázslatosabbá. A ház a domboldalon helyezkedik el, eléggé jó kilátás nyílik az erkélyemről. Gyorsan papucsot húzok, felkapok egy köntöst, és kimegyek. Percekig csak bámulok, jó messzire, elgondolkozom azon, vajon anya mit szólna, ha most látna. Valószínűleg mérgesen ordítozva velem, amiért ellent mondok az akaratának.
Halk sóhajt eresztek meg, kicsit kedveszegetten sétálok vissza. Leguggolok a bőrönd elé, a ruháim között kezdek turkálni. A lehetséges darabokat oldalra dobálom, nehéz eldöntenem miben menjek ma. Legvégül egy miniszoknya mellett döntök, amihez az egyik kedvenc szakadtas harisnyámat választom. A felsőt illetően sok ideig nem jutok dűlőre, de aztán egy fekete, ujjatlan, szegecsekkel ellátott darabot húzok magamra.
- Ez nagyon fura - nézek bele a tükörbe. Annyira elüt a kék hajam az eddig megszokottól! Nem is tudom mennyi idő telhet el, míg magamat bámulom, de végül hátat fordítok, és inkább reggelizni megyek.
Az alsó emelet még inkább nagyobb, mint a felső, a legtágasabb helyiségek a nappali és a konyha. Keresek valami ehetőt, de mivel nem igazán van választásom, maradok a rántottánál. Gyorsan összedobom magamnak, és mire végzek már Maya hív is.
Azt beszéltük meg, hogy a fodrászat előtt találkozunk, annak a helyét biztosan megjegyeztem. Sietősen fogat mosok, kisminkelem magamat, átfésülöm a hajamat, felkapom a bakancsomat, és megyek is. A háznak eléggé sok becsuknivaló zárja van, így nem kevés idő megy el azzal, hogy a pótkulccsal szórakozom. Az út további részét rohanva teszem meg, de egy negyedóránál nem igazán kések többet.
- Sajnálom, még szoknom kell - túrok bele a hajamba idegesen, de Maya türelmesen mosolyog, egyáltalán nem neheztel rám. Hajában eléggé sok raszta tincs van, de ez csak különlegesebbé teszi. Apró gyöngyök vannak itt-ott, tollak, és még millió olyan dolog, amit nem tudok megmagyarázni. Arcát ezen kívül egy fonattal keresztezi, kicsit hasonlít egy tündérre.
- Marha jól nézel ki - tör ki belőlem őszintén, csodálattal nézek végig rajta.
- Jaj, köszönöm - mosolyodik el, elismerően mondja ugyanazt. - Te is, csak a hajad szokatlan!
- Még én se barátkoztam meg vele, de egyáltalán nem rossz - biztosítom. Bár be lehetett volna újra festeni, de nem akarom. Ha már egyszer ilyen lett, maradjon is meg. - Hova megyünk először?
Oké, a dolog úgy történik, hogy Maya már kész tervvel állt elő, mikor hova megyünk. Így meg se állunk, délutánig szinte lejárjuk a lábunkat. Járunk a Calgary Towel-nél, ami 191 méter magas. Az tériszonyomnak nem tesz túl jót, viszont a tetejéről egészen a Sziklás-hegységig is ellátunk, ami száz százalékig kárpótol. Maya mindenképpen el akart menni Kínai Kulturális Központba, viszont én nem rajongtam egy múzeum ötletéért. Ehelyett a nap többi részét bőven kitette az Állatkert, ami egyben botanikus kert és prehisztorikus bemutatópark is. Még így se tudtunk rendesen körbejárni, hiszen több, mint ezerkétszáz fajta állat van található benne! Éppen ezért megbeszéltük, hogy majd egy másik nap ugyanígy ellátogatunk, és befejezzük a városnézést is.
- Iszonyú finom ez a fagyi - állapítom meg jóízűen, miközben leeszek egy eper darabkát. Az Állatkert büféjében pihentünk le, mindketten alaposan elfáradtunk.
- Én a tölcsérért vagyok oda! - jegyzi meg Maya, majd rögtön ezután körbenézve elneveti magát. - Eléggé sokan bámulnak.
Követem a tekintetét, észreveszem, hogy teljesen igaza van. Rengetegen vonják össze a szemöldöküket furcsállva, valószínűleg nem tudják hova tenni a dolgot.
- Nem érdekel - rántom meg a vállamat. - Egy embernek csak addig fontosabb a kinézet, amíg nem ismeri a másikat.
- Tökéletesen egyetértek - nyeli le az utolsó falatot bólintva. - Mit mondtál mikor is kezdődik a koncert?
- Hát eredetileg nyolckor, de a Ryan-ék csak negyed tíz vele kezdenek - törlöm meg a kezemet, intek, hogy lassan induljunk meg kifele.
- Vicces, amiért Chad ilyen bunkó - rázza a fejét hitetlenül.
- Szerintem nem - nyögöm. Bár mindent elmeséltem neki, még nem igazán fejtette ki a véleményét. Mivel szereti a bandát, kíváncsi vagyok, miképpen látja a frontembert. - De mindig is ilyen, nem?
- Nem volt mindig ilyen - magyarázza. - Vagyis...érted.
- Nem - röhögök fel, zavarodottan rugdosok magam előtt egy követ.
- Régen szerintem sokkal vidámabb meg kedvesebb volt - gesztikulál, hatalmas barna szemeit az útra szegezve mesél tovább. - Aztán az utóbbi években megváltozott. Nem tudni miért.
Aha, szóval oka is van, amiért ekkora parasztként viselkedett.
- De ez még nem változtat azon, hogy nem rajtam kéne levezetnie - védekezek.
- Hát Av, nem szereztél nála túl jó pontot - rántja meg a vállát tehetetlenül.
- Az biztos - nyugtázom morogva. - Mindegy még rágondolni sem akarok!
Elvégre minek gondoljak egy olyan valakire, aki az érzelmi boxzsákjának használt?
Vetek egy utolsó pillantást a tükörbe, elmerengek kislányos vonásaimon. Elképzelem magamat sokkal jobban kifestve. Idősebbnek néznék ki. Fogom a sminkjeimet, erősen kihúzom a szememet, használok tust, szemceruzát, szemhéjfestéket. Kicsit könnyebben megbirkózom az eredménnyel.
A mobilom csörgése szakít meg, Ryan neve szerepel a kijelzőn.
- Tíz perc múlva ott vagyunk érted, igyekezz, ne kelljen várnunk! - adja az utasítást köszönés nélkül.
- Már készen vagyok - nevetek fel, hamar elűzöm negatív gondolataimat.
- Na azért, ügyes - dicsér meg, majd egyszerűen csak bontja a vonalat. Szokásává vált.
A további tíz perc hamar eltelik, hiszen végig attól félek, mit fog szólni, ha meglátja a hajamat. Próbálok lélekben felkészülni a védőbeszédemre, viszont nem garantált, hogy hinni fog nekem.
Az zár kattan, a kilincs szépen kinyílik, majd Ryan lép be rajta. Mikor meglát nem tud mit reagálni, szó szerint a torkán akad a szó.
- Elment az eszed? - nyögi ki végül, hitetlenül bámul. Becsukja maga mögött az ajtót, száját tátva jön közelebb. Aggodalmasan süti le a szemeit, magát átkozva suttogja: - Anyád meg fog ölni, az biztos...
- Szerintem meg se lepődne - hazudom, próbálom menteni a menthetetlent.
- Mit tudnék kezdeni veled? - sóhajtja kis habozás után, játékosan borzolja össze a hajamat.
- Semmit - nevetek fel, élvezem, amiért valamennyire megértő.
Felkapom a kabátomat, a vállamra csapom a táskámat, és már mehetünk is. A ház előtt egy hatalmas autó áll, feltehetőleg benne a többiekkel. Ryan gyorsan bezár mindent, előre enged, de én még gyorsan megkeresem a telefonomat a táskámban. Az egy percnyi szívbaj után beszállok én is.
A hátsó részleg eléggé nagy, két üléssor van egymással szemben, így csak a hátsó rész hatszemélyes, nem beszélve az első háromról. - Sziasztok! - intek egyet tétován, furcsán érzem magamat.
Többen vannak, mint vártam volna. Egy sorban ül Daniel és a barátnője, míg a másikon Chad és Mike. Ryan benyomult előttem, lehuppant Daniel jobbjára, így egyetlen hely maradt. Az is Chad mellett.
- Te jó ég! - kiált fel röhögve Daniel, jót szórakozik a kékségemen. - Fasza!
- Nem szándékos volt - nyögöm, majd inkább leülök, becsapom magam mögött az ajtót, így a sofőr már gázt is ad. - Összekeverték a színeket.
- Egy élmény lesz megmagyarázni Judy-nak - vakarja meg a tarkóját Ryan.
- Szerintem jól áll - nevet rám Mike, úgy tűnik, rajtam kívül mindenki élvezi a helyzetet.
Chad eközben nem szól semmit, gúnyosan mosolyodik el egy pillanatra, aztán rám ragasztja azt a becenevet, amit egy élet alatt nem mosok le magamról:
- Törpilla...
Drága Azy!
VálaszTörlésVégre, időben vagyok! És afdgshfgdfsgfsbhabeut nagyon jó! Törpilla, nevetnem kell! Nagyon jó, nagyon jó, és még annál is jobb! Örülök, hogy ezt a blogodat a kezdetektől figyelemmel kísérhetem, és nem csak bekapcsolódok a vége felé. Először amikor a címet olvastam már kattogott az agyam, hogy biztos a haja miatt volt, bár nem nevezném magamat lángésznek, hogy én ezt most kitaláltam.(:
Nagyon várom a következő részt, akkor hozod, mikor időd engedi, ne sajnáld.(:
Sok puszi, Vivian.<3
Drága Vivian!
TörlésTudod mi az igazán jó? Hogy van egy ennyire édes, kedves és drága Olvasóm, mint Te, köszönöm, amiért itt vagy! És én mégjobban örülök, ha ez tényleg így van, sokat jelent, amiért mindig írsz! A türelmed pedig elképesztő! <333333333 Köszönök mindent!
Sok puszi, Azy
Kedves Azy :)
VálaszTörlésHát mit is mondhatnék? Talán húúúhaa, annyira jól leírtad az egész szituációt, hogy olyan volt, mintha előttem játszották volna. Ryan eddig is a szivem kiscsücske volt, de ez a kicsit laza mégis szigorú nagybácsi féle szerep nagyon el lett találva. Chad beszólása pedig a legjobb, olyan kicsit kötekedő, de ott van benne a lehetőség, hogy ez akár más is lehet. Zseniális!
Arról nem is beszélve, hogy így a koncert után megint segített visszahangolódni, ezt pedig nagyon köszönöm. A mosoly ismét ott virít az arcomon.
Apropó koncert hogy érezted magad? :)
Alig várom a következőt, kicsit se vagyok rápörögve :D
Puszi Cassy
Kedves, drága Cassy!
TörlésAhw, hihetetlen mennyire jól esik a véleményedet olvasni, pláne, ha az ilyen pozitív, nem is tudom mivel érdemeltem ki, de te jó ég! Nagyon boldog vagyok, ha komolyan elnyerte a tetszésedet, el sem hiszem! <3333333
És a koncert? Hát hűha, elképesztő volt, a végére elment a hangom, annyit ordítottam! Az egész banda előtt le a kalappal, csak még inkább megszeretették velem magukat, annyira jó fejek, tehetségesek! <33
És bár olvastam a cikkedet, azért megkérdeztem: Neked hogy tetszett?:')
Puszi, Azy
Drága Azy! :)
VálaszTörlésMost már komolyan el kell kezdenem gondolkodni azon, hogy mi újat mondhatnék... :D Uhh...
Megint úgy éreztem, mintha csak egy filmet néztem volna, előttem játszódott volna le az egész, á, imádom. :D
Azért tényleg nem rossz ez a kékes-lilás haj, jól áll Avril-nek. :) Ryan meg nagyon jó fej, hogy megértette. :D Arra azért kíváncsi lennék, hogy magyarázzák el Judy-nak... :')
Törpilla. :D <3 We Love Chad. :D
Jaj, annyira jól írsz, komolyan ki kell adni az írásaidat... most már nem kéne, hanem KELL :D menjünk tüntetni egy kiadó előtt. :')
xx. S
Drága Stella!
TörlésHa tényleg így van, akkor az szuper, el se tudod képzelni, mennyire jól esik, ez bók számomra! Én pedig Téged imádlak, tényleg fogalmam sincs mivel érdemeltem ki ezt a határtalan támogatást, köszönöm! Nem lehetek eléggé hálás! És az utolsó pár mondatod, te jó ég, könnyeket csaltál a szemembe, tényleg el sem hiszem, hogy egyáltalán van valaki így gondolja! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!:') <3333
Puszi, Azy
Ó, most már hagyom, ez egy másik profil, egy barátnőmmel közös. :) Csak hogy tudd :D Ne lepődj meg, ha erről írok, tudd, hogy én vagyok. :D
VálaszTörlésRendben, nem fogok, és köszönöm, hogy szóltál! :)
TörlésDrága, csodálatraméltó Azy!
VálaszTörlésTörpilla.. nos, valahogy gondoltam, hogy ez a becenév drága Chad-nek lesz köszönhető, és bevallom, jót nevettem rajta, ahogy ezen az egész véletlen hajszínváltoztatáson is :')
Maya szerintem egy nagyon aranyos lány, őszintén megvallva, remélem sokat fog szerepelni, hiszen kell Avrilnek egy legjobb barátnőm, nem? A fagyizásnál egyből arra gondoltam, hogy én is a tölcsérért vagyok oda. Egyik szombaton találkoztam az egyik barátnőmmel, és épp sétálgattunk a Mammutban, amikor megláttunk egy fagyizót. Már rég elhaladtunk mellette, amikor kinyögtem, hogy vennünk kell tölcséreket. Végül fagyi is került bele, de én az egészet az édes tölcsér miatt csináltam :$
Te melyiket szereted jobban? Itt nálunk a lakótelepen van egy király fagyizó, ahol óriási adagokat adnak. Komolyan mondom, kér gombóc és nem tudsz többet enni. Szívesen megmutatnom egyszer :)
Millio puszi Xx és várom a koncertet. Nagyon kól leírtad és semmi baj, nem gond, ha nem jön minden héten, a lényeg, hogy nem hagyod abba <33 szeretlek :)
Drága, káprázatos szerecsedio!
TörlésÖrülök, ha sikerült jó kedvre deríteni ezekkel az apró dolgokkal, iszonyú jól esik! Igen, nem szeretném teljesen kiírni Mayát, de nem tudom, hogy mennyit fog szerepelni, majd kialakul. Hűha, boldog vagyok, amiért sikerült ebbe beletrafálnom! Én igazából magáért a fagyiért vagyok oda, az pedig lehet szinte bármilyen! A legnagyobb örömmel megyek el veled egyszer, csak nem árt megvárni, míg egy kicsit melegebb lesz az idő! :)
Mindent köszönök. Tényleg mindent. Fogalmam sincs miért vagy ennyire kedves és csodálatos velem, de hihetetlen jól esik! Én is nagyon nagyon szeretlek, és tényleg hálás vagyok! <33333
Puszi, Azy
Drága Azy ♥!
VálaszTörlésÍgéretemet betartva, egy kicsit későn ugyan, de itt vagyok a véleményemmel :)
Imádtam ♥ :) Nagyon de nagyon ott volt a fejezet :D Maya hatalmas karakter, nagyon bírom őt :3 Avril haja varázslatos, imádom *-* Ő olyan számomra, mint Demi Lovato: minden hajszín jól áll neki :D A városnézés csillagos 100-as, tökéletesen ki lett dolgozva :D Sejtettem, hogy Ryan kiakad majd Avril hajszíne miatt... Ráadásul Av anyukáját is belevonja... :3 Chad még mindig nem szimpatikus számomra, bár ez a becenév aranyos volt tőle :) Kíváncsi vagyok, mi lesz a koncerten :D
Tűkön ülve várom a folytatást ♥ :) További szép estét és a jövő héthez sok sikert s erőt kívánok ♥!
Love Ya,
Mace
Drága Macy!
TörlésIgen, látom, és maga ez a tény már mosolygásra késztet! Én pedig Téged imádlak, komolyan, már szinte nem is emlékszem, hogy mióta vagy mellettem! Hihetetlen, minden blogomat végig kíséred! Ez borzalmasan meghat, nem tudok mit mondani, fantasztikus vagy! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, és még egyszer köszönöm! <3333
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésHa tudnád mennyit vidultam!:D
Ah, amúgy szerintem nem is néz ki rosszul Avril kék hajjal, nagyon jól áll neki.
Ryan reakciója tarolt. Magam előtt láttam, ahogy eltátott szájjal áll a lány előtt, és épp nagyban káromkodik magában, amiért engedte, hogy Av ilyet csináljon.
Visszatérve még Mayahoz, nekem nagyon szimpatikus. Aranyos.
És volt egy bizonyos mondat, amivel teljesen egyetértek:
"Egy embernek csak addig fontosabb a kinézet, amíg nem ismeri a másikat."
BINGO!
Szívemből szóltál.;)
Nagyon tetszett, akármennyire mondtam újdonságot!:D
Csók, Tina x
Drága Tina!
TörlésJaj, ilyet jó olvasni, örülök, ha sikerült mosolygásra késztetni Téged! Szerintem is jól áll Avril-nek, bár neki már sok színű haja volt az évek során, és eddig nem még nem lőtt mellé! Jaj, az még inkább boldoggá tesz, ha azzal a mondattal sikerült egyet értened! Köszönöm, amiért írtál, drága Tina! Hálás vagyok és az is leszek! <3333333
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésMegint remek részt hoztál! Nagyon tetszett! Fantasztikus volt ahogy leírtad Avril érzelmeit! Valamilyen szinten megértem Ryan kiborulását. Én se örülnék neki túlzottan, ha az unokahúgom míg az én felügyeletem alatt van befestetné a haját kékre...
Chad még mindig nagyon bunkó vele. Remélem hamarosan megbarátkoznak vagy legalább közömbösek lesznek egymáshoz. A becenév szerintem aranyos. Legalább látszik, hogy törődik vele meg érdekli, hogy mi van vele.
Nagyon jó volt. Élveztem a részt és örülök neki, hogy talált magának egy barátnőt. Várom a folytatást!
Puszi, Jordi
Drága Jordi!
TörlésMegint elképesztő kommentet írtál. Minden egyes hozzászólásod után elgondolkodom azon, hogy vajon mi a francot tettem, amiért folyamatosan erőt adsz, segítesz a folytatásban...?! Aztán arra jutottam, hogy semmit. Úgyhogy próbálom kompenzálni ezzel a szerencsétlen válasszal, de úgy érzem, ez szörnyen kevés. :( Köszönök mindent, nem tudom mit csinálnék nélküled, nagyon hálás vagyok! <333333
Puszi, Azy
Azy!!
VálaszTörlésWow!
Szuper!!!Már nem tudok mást írni :-D
Várom a kövit!!!!
Ui: Törpilla :-D
Somebody xxx
Drága Somebody!
TörlésJaj, nem is kell, már az is fantasztikus, hogy írsz valamit, köszönöm! <3
Puszi, Azy
Drága Azym!
VálaszTörlésÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááá!!! Jó, tudom ez tőlem nem megszokott reakció, de Jézusom! *-* Én is akarok Chad 'Törpillája' lenni. Na jó, tényleg megzakkantam. Ha eddig nem derült ki, imádtam ezt a részt. Talán, de csak talán, lehet, hogy Chad és Avril lekörözik a Zayn és Deon kedvenc párosomat. De persze ez még nem biztos. De Törpilla...
Fantasztikus vagy!
Nagyon várom a következő részt. :))
Ezer és egy csók, Vi :*
Drága Vim!
TörlésHát tényleg nem, éppen ezért: áááá! Te jó ég, nem is sejted, mennyire imádom, ha egy olvasó "megzakkan"! Csodálatos érzés, mert akkor ezek szerint hatással volt rád a történet, ami már önmagában hatalmas szó! Nem tudom elégszer megköszönni, hogy megosztod velem a véleményedet, örök hálám! <3333
Puszi, Azy
Hello!
VálaszTörlésJézus! Mindent megadnék, ha láthattam volna az arcukat, amikor meglátják Avrilt. Chad gúnyos kis beceneve pedig elérte, hogy egy kicist megkedveljem.
Nagyon jó rész volt. Habár, mit is vártam? Amit kiadsz a kezedből, az csakis jó lehet.
Csodálom, hogy más téren is ennyire jól irsz.
xxx, Jule.
Drága Jule!
TörlésNagyon jó olvasni, ha egy kicsit megkedvelned Chad-et, ez nagyon fontos számomra, de tényleg! Jaj, ne mondj ilyeneket, mert el fogok érzékenyülni! Köszönöm, hogy így gondolod, sok erőt ad! <3333
Puszi, Azy