Drága, felülmúlhatatlan, pótolhatatlan Olvasóim!
Íme itt az újabb rész, és gondolom feltűnt, hogy maximum két hetente fog jönni, ha megy hamarabb, akkor természetesen ki fogom tenni.
Szeretném elmondani, mennyire, de mennyire örülök, amiért még ezek ellenére mindig vagytok, akik itt vannak az oldalon! Fantasztikus érzés, komolyan, nem számítottam erre, hatalmas köszönet mindegyikőtöknek! Csodálatosak vagytok, köszönöm még egyszer, amiért olvastok és írtok!
Sok sok puszi és még több szeretet, Azy
_________________________________________________________________
július 29. 1:02
Íme itt az újabb rész, és gondolom feltűnt, hogy maximum két hetente fog jönni, ha megy hamarabb, akkor természetesen ki fogom tenni.
Szeretném elmondani, mennyire, de mennyire örülök, amiért még ezek ellenére mindig vagytok, akik itt vannak az oldalon! Fantasztikus érzés, komolyan, nem számítottam erre, hatalmas köszönet mindegyikőtöknek! Csodálatosak vagytok, köszönöm még egyszer, amiért olvastok és írtok!
Sok sok puszi és még több szeretet, Azy
_________________________________________________________________
július 29. 1:02
Ő nem Te!
De lehetne!
Fejemben újra és újra lejátszom az ominózus pillanatot, próbálom összerakni a darabkákat. Chad azért védett meg, mert csináltam valamit, amit egyszer ő is? Ha igen, csak azt kéne tudnom mégis mit.
- Tessék - nyújt felém egy bögre szilvás teát, ami a melegtől gőzölög. Felé nyúlok, figyelek, hogy még véletlenül se érjen össze a kezünk. Óvatosan elveszem, halk köszönetet mormolok. Belekortyolok, de iszonyatosan forró, a hirtelen ért fájdalomtól felszisszenek.
A konyhában állunk, Chad csinált teát, azt hiszem láthatta rajtam, mennyire átfagytam. Arcot ettől függetlenül még mindig nem mostam, tudni sem akarom, hogyan nézek ki. Csoda, hogy nem rémül meg, amikor rám néz. Nem mintha ez olyan gyakran megesne.
- Van egy vendégszoba, ott tudsz majd aludni - közli, miközben magának fekete teát csinál.
Akaratlanul összevonom a szemöldökömet. Kicsit furcsának tartom, mégis minek iszik késő este ilyet?
- Mégis meddig akarsz fent maradni? - hagyom figyelmen kívül a bejelentését, tekintetemet az fekete bögréjére szegezem.
- Úgyse lennék képes aludni - rázza meg a fejét.
Váratlan, amiért normális válasz ér, kicsit tartottam tőle, hogy bunkón melegebb éghajlatra küld. Tőle ez lenne a megszokott.
Nekitámasztom a csípőmet a konyhapultnak, egy ideig még erősen szemezek a fekete-fehér csempével, utána mély levegőt veszek. Egyszer élünk, és most már nem mindegy, mennyire kínosan távozok majd?
- Miért engedted meg, hogy idejöjjek? - szegezem neki a kérdést, kék szememet végre hajlandó vagyok rá emelni. Nyelek egy aprót, érzem, ahogyan a szívverésem kicsit felgyorsul. Ha most ismét paraszt lesz, inkább nyeljen el a föld.
Chad úgy tesz, mintha fogalma se lenne miről beszélek, összevonja a szemöldökét, egy kérdés nélkül adja tudtomra, hogy nem érti a dolgot. Mintha olyan naiv lennék! Csak nem gondolja komolyan, hogy nem hallottam a közte és Daniel között lezajlott beszélgetést?
- Daniel azt mondta te nem vagy én - sóhajtok egyet, felbátorodva azon, hogyha egyszer belekezdtem ebbe, nem táncolok addig vissza, míg nem lesz őszinte. - Mire azt felelted, lehetnék - mondom halkan.
Mikor megszakítja a szemkontaktust, és hátat fordít, bögréjét hanyagul dobja be a mosogatógépbe, mégis elmegy a kedvem az egésztől.
Zavartan vakarom meg a homlokomat, utána hitetlenségemben beletúrok a hajamba.
- Mit is vártam? - csapom kicsit túl hevesen a pultra a teát, sarkon fordulok.
Vegyes érzelmekkel trappolok fel a lépcsőn, ahol megtorpanok. Tulajdonképpen halvány lila gőzöm sincs, melyik lehet a vendégszoba, ezért találomra nyitogatok be. Egy dolgozó után már meg is találom, az egyszerűségéből ítélve nem lehet más. Fekete bőr garnitúra, tágas belső tér, magas és nagy ablakok, ízléses sötét redőnnyel. Franciaágy és hatalmas plazma tévé, mert miért is ne? Külön fürdőszoba, szimpla fehér színekkel. Tiszta törülközők, egy érintetlen tisztasági csomag, férfi és női tusfürdővel is ellátva, fogkefe, egy hajkefe. Hűha, elég menő.
Ha nem lennék dühös egész biztosan csapkodnék örömömben, amiért egy szállodákat megszégyenítő házban aludhatok, ahol minden olyan, mint amilyenre én is szeretném. De a tudat, hogy itt minden Chad-é vagy legalábbis az ő keze által kerül ide, egyből felhergel. Mérges, szörnyen mérges vagyok rá. Dühít, mert nem tud rendesen válaszolni még egy ilyen nyomorult kérdésre sem. Nem vesz figyelembe, átnéz rajtam, utál, utána összezavar, csakhogy az idegeimre menjen.
- Ahr - morgom, idegességemben ledobom a kabátját, egyenesen a sarokba, miután jól neveltségemhez hűen totális túlzásnak tartom, hogy az ablakon keresztül szabaduljak meg tőle.
Hajamat fejem tetején összegumizom, talán kicsit túl nagy erővel, így néhány kék hajszál bánja. Arcomon már újra folynak a könnyek, bármennyire is meg akarom állítani őket, nem működik. Ahhoz túlságosan is érzékeny vagyok.
A még mindig hideg ruháimat a földre hajítom, fehérneműben zárkózom be a fürdőbe. Normális esetben utálok fürdeni, de jelen helyzetben az egyetlen reményemet most csak ez jelenti. Muszáj megnyugodnom, mielőtt az egész világot elküldeném a jó büdös francba.
Találok finom illatú habfürdőket, így kiválasztok egyet és teleöntöm vele a kádat. Bármennyire is nevetséges bosszú, kis örömmel tölt el a tudat, amiért legalább a felét elhasználom. Nesze neked Chad Kroeger, így hívj meg magadhoz legközelebb...
Legszívesebben felhívnám Mayát, de a telefonom és annak maradványai az utcán maradtak, és valószínűleg már nem venném semmi hasznát. Hatalmas sóhaj szökik ki a számon, utálom a gondolatot, hogy semmi kapcsolatom a külvilággal.
Miután kis híján elalszok a vízben, úgy döntök, eleget voltam már vízben, na meg le is nyugodtam. Még gyorsan megeresztek egy zuhanyt, majd egy vastag törülközőt magam köré tekerve lépek ki a kádból. A tükör teljesen párás, ezért inkább kinyitom az ajtót, hogy meleg kimenjen, és így megtudjam szemlélni a nyilván borzalmas kinézetemet. Addig is fogat mosok, kék hajamat egy jó alapos kifésülés után kiengedve hagyom.
- Te jó ég - suttogom ijedten, mikor végre tiszta lesz a kép. Túlságosan tiszta.
A sminkem elkenődött, az arcom és szemem piros, bőröm száraz. Akárcsak egy menekülté. Rekordgyorsan szabadulok meg a feketeségtől, hideg vízzel alaposan megmosakszom, és végre egy elfogadható látvány tárul elém. Bár még így is túl sápadt vagyok, és kék szemeim már horror filmbe illően üvegesek.
Inkább nem merülök el jobban a dologban, kihúzom a dugót, kiöblítem magam után a kádat, a fürdőszobát magam mögött hagyom, és a fehérneműimet gyorsan visszarángatva magamra bebújok az ágyba. Leoltom az kis komód melletti lámpát. Szemeimet erőszakosan hunyom le, egyedül csak aludni szeretnék. Álmodni, hogy ne kelljen azon gondolkoznom mi lesz holnap.
Zenélni szeretnék, mindennél jobban, de senki se támogat, senki se hisz bennem. Mégis mire megyek azzal, ha visszamegyek anyához, és azt teszem, amit mond? Nem fogok megszeretni egy olyan iskolát, ami totálisan távol áll tőlem. Nem fogom azt tenni, amit ő akar. Utálom, ha megmondják milyennek kéne lennem, mit kellene csinálnom. Néha úgy érzem helyettem akar élni. Tudom, hogy csak meg szeretne adni mindent, amiben sajnos ő nem részesülhetett, de meg kell értenie, hogy külön emberek vagyunk, különböző vágyakkal. Ha ketrecbe zár, és irányít, biztos nem leszek boldog.
Oldalra fordulok, fél lábamat felhúzom, fejemben érzelmek és gondolatok keserű egyvelege kavarog. Semmi értelmes megoldás nem jut eszembe. Ryan nem engedi, hogy velük menjek, anya ugyan nem rángat vissza, de egész biztosan irtózatosan csalódott, nem mellesleg dühös. Igen, ha most nagyon dramatikus akarnék lenni, akkor azt mondhatnám, hogy nincs otthonom. Vagy azt, hogy pontosan az az otthonom, ahol zene van, de az biztosan nem az én közelemben fog előfordulni...
Az a baj, hogy senki nem készített fel erre.
Figyelmeztettek, hogy ne nyúljunk a forró sütőhöz, ránk ordítottak, ha kirohantunk az úttestre, büntetésbe raktak, amikor nem értünk haza éjfél előtt. De sosem mondták, mennyire vigyázni kell, mert könnyen összetörhetik a szívünket, hogy túl hamar felnőhetünk, és hogy az álmaink nem mindig teljesülhetnek.
Senki sem készített fel a csalódásra.
Másnap reggel korán kelek fel, még egy gyors zuhanyt megeresztek, fogat és arcot mosok, majd a tegnapi ruháimat visszakapom magamra. Kék hajamat egy laza copfba fogom, nem érdekel, hogy nyilván totálisan ronda lehetek smink nélkül, kisírt szemekkel.
Nagyjából rendet hagyok magam után, de Chad kabátját "már csak azért sem"- alapon hagyom a sarokban.
Halkan nyitom ki az ajtót, reménykedem, hogy ki tudok surranni, semmi kedvem találkozni vele. Nem kell több hegyi beszéd. Úgyis csak ugyanazt hajtogatná, mint Ryan. Ő is tiniként kezelne.
Halkan, mégis gyorsan megyek le a lépcsőn, amikor sejtésem szerint sehol senki, az kijárat felé iszkolok. Kezem szinte már a kilincsen, de a jó szerencse soha nem hagy el, Chad köhögése szakít félbe. Most már mindegy-gondolattal a fejemben hatalmasat sóhajtok, és megfordulok.
- Leléptem - vágom oda kissé dacosan, fáradt kifejezést öltök magamra, reménykedem benne, hogy hamar lerendezzük ezt az egészet. Mindösszesen el akarok innen húzni, lehetőleg minél messzebb.
- Megsértődtél, amiért haza kell menned? - vonja fel a fél szemöldökét. Arcán gyenge borosta tükröződik, kék szeme kimerült, ha jól látom, nem is aludt az éjszaka. Te jó ég, hogyan bírta ki?
- Nem - forgatom meg a szemeimet.
- Tudod, nem gondoltam volna - rázza meg a fejét.
Érzem, sőt tudom, hogy provokálni akar, csak nem tudom miért.
- Mi van?
- Mit fogsz csinálni ezután? - vonja fel a fél szemöldökét, várakozóan emeli rám a tekintetét. Komolynak tűnik, mégis viccet szeretne csinálni belőlem. - Folytatni fogod a zenélést?
- Honnan tudod ezt, és egyáltalán mi közöd van hozzá? - fakadok ki, megelégelem, amit csinál. - Arra számítasz, hogy megosztok veled bármit is, miután te semmibe veszel?
Chad nyugodt marad, nem hozom ki a sodrából. Pontosan tudja, miért viselkedek így. Tulajdonképpen nem rá vagyok dühös. Jó, persze idegesít, hogy nem tudom miért engedett a házába, viszont sokkal inkább az a bajom, hogy belül én is tudom, itt vége van. Kész, nem harcolhatok mindenkivel szemben. Egyedül nem megy.
- Szerinted nekünk könnyű volt? - Hangja zavartalan, higgadtan kérdezi meg. - A semmiből indultunk, nem volt egy tehetségkutató, ami felfedezett volna. Nem volt egy híres ember, aki felkarolt volna. Nem nyomták a pénzt a kezünkbe, hogy "oké, fordítsátok a zenétekre" - hívja fel rá a figyelmem. - Önerőből küzdöttük fel magunkat idáig.
Fogalmam sincs, hogyan csinálja, de megrendít. Elbizonytalanodom, már sejtem, mire játszik. Igen, kitartóak voltak, megállíthatatlanok. Felnézek rájuk, becsülöm őket ezért. De ez róluk szól, ez meg pedig rólam.
- És feladtuk? - Költői kérdés, nem kell rá válasz. - Nem - ad mégis, fejét csóválja.
Beleiszik a bögréjébe, amivel valószínűleg már kávé van. Megdörzsöli az arcát, rövid hajába túr, ásít egyet. Azt hiszem véget ér a nagy filozófia bölcselkedés.
- Mit akarsz, mit tegyek? - tárom szét a kezeimet tanácstalanul, hiába jött át a lényeg, egy ilyen helyzetben mit tudok vele kezdeni? Legyen egy kicsit egyértelműbb!
- Anyukád azt akarja, hogy tanulj egyetemen, amire tudjuk ösztöndíjas vagy - vet rám egy jelentőségteljes pillantást.
Az ösztöndíj és a egyetem hallatára elfintorodom, eddig próbáltam teljesen kiűzni a fejemből még a gondolatot is. Nem akarok oda menni, nem és kész.
- Ryan minek beszél ilyenekről? - dünnyögöm inkább.
- Te pedig zenélni akarsz -folytatja. Aztán bele bámul a szemembe, amitől kicsit összerándul a gyomrom, de leküzdöm. - A jó dolgok általában váratnak magukra, így várj pár évet, tanulj zenét, és ha még mindig ezt akarod csinálni, gyere vissza - rántja meg a vállát. - Ez ennyire egyszerű.
Lesokkolva állok, teljesen ledöbbenten. Először is, elképesztően meglepő ez az egész. Chad befogadott, most pedig még jó tanácsokkal is ellát, amik kivételesen nem arról szólnak, hogy húzzak vissza. Támogat, azt mondja, ne adjam fel.
Tanácstalanul bámulok rá, hatalmasat nyelek, úgy érzem egy percen belül sírni fogok.
- Miért vagy most ilyen? - suttogom halkan, felfoghatatlan az egész.
Találkozunk a tekintetünk, de az övébe szinte fáj belenézni. Fájdalmas, keserű. Összeszorul tőle a torkom.
- Mert bárcsak bennem is hitt volna valaki...
A konyhában állunk, Chad csinált teát, azt hiszem láthatta rajtam, mennyire átfagytam. Arcot ettől függetlenül még mindig nem mostam, tudni sem akarom, hogyan nézek ki. Csoda, hogy nem rémül meg, amikor rám néz. Nem mintha ez olyan gyakran megesne.
- Van egy vendégszoba, ott tudsz majd aludni - közli, miközben magának fekete teát csinál.
Akaratlanul összevonom a szemöldökömet. Kicsit furcsának tartom, mégis minek iszik késő este ilyet?
- Mégis meddig akarsz fent maradni? - hagyom figyelmen kívül a bejelentését, tekintetemet az fekete bögréjére szegezem.
- Úgyse lennék képes aludni - rázza meg a fejét.
Váratlan, amiért normális válasz ér, kicsit tartottam tőle, hogy bunkón melegebb éghajlatra küld. Tőle ez lenne a megszokott.
Nekitámasztom a csípőmet a konyhapultnak, egy ideig még erősen szemezek a fekete-fehér csempével, utána mély levegőt veszek. Egyszer élünk, és most már nem mindegy, mennyire kínosan távozok majd?
- Miért engedted meg, hogy idejöjjek? - szegezem neki a kérdést, kék szememet végre hajlandó vagyok rá emelni. Nyelek egy aprót, érzem, ahogyan a szívverésem kicsit felgyorsul. Ha most ismét paraszt lesz, inkább nyeljen el a föld.
Chad úgy tesz, mintha fogalma se lenne miről beszélek, összevonja a szemöldökét, egy kérdés nélkül adja tudtomra, hogy nem érti a dolgot. Mintha olyan naiv lennék! Csak nem gondolja komolyan, hogy nem hallottam a közte és Daniel között lezajlott beszélgetést?
- Daniel azt mondta te nem vagy én - sóhajtok egyet, felbátorodva azon, hogyha egyszer belekezdtem ebbe, nem táncolok addig vissza, míg nem lesz őszinte. - Mire azt felelted, lehetnék - mondom halkan.
Mikor megszakítja a szemkontaktust, és hátat fordít, bögréjét hanyagul dobja be a mosogatógépbe, mégis elmegy a kedvem az egésztől.
Zavartan vakarom meg a homlokomat, utána hitetlenségemben beletúrok a hajamba.
- Mit is vártam? - csapom kicsit túl hevesen a pultra a teát, sarkon fordulok.
Vegyes érzelmekkel trappolok fel a lépcsőn, ahol megtorpanok. Tulajdonképpen halvány lila gőzöm sincs, melyik lehet a vendégszoba, ezért találomra nyitogatok be. Egy dolgozó után már meg is találom, az egyszerűségéből ítélve nem lehet más. Fekete bőr garnitúra, tágas belső tér, magas és nagy ablakok, ízléses sötét redőnnyel. Franciaágy és hatalmas plazma tévé, mert miért is ne? Külön fürdőszoba, szimpla fehér színekkel. Tiszta törülközők, egy érintetlen tisztasági csomag, férfi és női tusfürdővel is ellátva, fogkefe, egy hajkefe. Hűha, elég menő.
Ha nem lennék dühös egész biztosan csapkodnék örömömben, amiért egy szállodákat megszégyenítő házban aludhatok, ahol minden olyan, mint amilyenre én is szeretném. De a tudat, hogy itt minden Chad-é vagy legalábbis az ő keze által kerül ide, egyből felhergel. Mérges, szörnyen mérges vagyok rá. Dühít, mert nem tud rendesen válaszolni még egy ilyen nyomorult kérdésre sem. Nem vesz figyelembe, átnéz rajtam, utál, utána összezavar, csakhogy az idegeimre menjen.
- Ahr - morgom, idegességemben ledobom a kabátját, egyenesen a sarokba, miután jól neveltségemhez hűen totális túlzásnak tartom, hogy az ablakon keresztül szabaduljak meg tőle.
Hajamat fejem tetején összegumizom, talán kicsit túl nagy erővel, így néhány kék hajszál bánja. Arcomon már újra folynak a könnyek, bármennyire is meg akarom állítani őket, nem működik. Ahhoz túlságosan is érzékeny vagyok.
A még mindig hideg ruháimat a földre hajítom, fehérneműben zárkózom be a fürdőbe. Normális esetben utálok fürdeni, de jelen helyzetben az egyetlen reményemet most csak ez jelenti. Muszáj megnyugodnom, mielőtt az egész világot elküldeném a jó büdös francba.
Találok finom illatú habfürdőket, így kiválasztok egyet és teleöntöm vele a kádat. Bármennyire is nevetséges bosszú, kis örömmel tölt el a tudat, amiért legalább a felét elhasználom. Nesze neked Chad Kroeger, így hívj meg magadhoz legközelebb...
Legszívesebben felhívnám Mayát, de a telefonom és annak maradványai az utcán maradtak, és valószínűleg már nem venném semmi hasznát. Hatalmas sóhaj szökik ki a számon, utálom a gondolatot, hogy semmi kapcsolatom a külvilággal.
Miután kis híján elalszok a vízben, úgy döntök, eleget voltam már vízben, na meg le is nyugodtam. Még gyorsan megeresztek egy zuhanyt, majd egy vastag törülközőt magam köré tekerve lépek ki a kádból. A tükör teljesen párás, ezért inkább kinyitom az ajtót, hogy meleg kimenjen, és így megtudjam szemlélni a nyilván borzalmas kinézetemet. Addig is fogat mosok, kék hajamat egy jó alapos kifésülés után kiengedve hagyom.
- Te jó ég - suttogom ijedten, mikor végre tiszta lesz a kép. Túlságosan tiszta.
A sminkem elkenődött, az arcom és szemem piros, bőröm száraz. Akárcsak egy menekülté. Rekordgyorsan szabadulok meg a feketeségtől, hideg vízzel alaposan megmosakszom, és végre egy elfogadható látvány tárul elém. Bár még így is túl sápadt vagyok, és kék szemeim már horror filmbe illően üvegesek.
Inkább nem merülök el jobban a dologban, kihúzom a dugót, kiöblítem magam után a kádat, a fürdőszobát magam mögött hagyom, és a fehérneműimet gyorsan visszarángatva magamra bebújok az ágyba. Leoltom az kis komód melletti lámpát. Szemeimet erőszakosan hunyom le, egyedül csak aludni szeretnék. Álmodni, hogy ne kelljen azon gondolkoznom mi lesz holnap.
Zenélni szeretnék, mindennél jobban, de senki se támogat, senki se hisz bennem. Mégis mire megyek azzal, ha visszamegyek anyához, és azt teszem, amit mond? Nem fogok megszeretni egy olyan iskolát, ami totálisan távol áll tőlem. Nem fogom azt tenni, amit ő akar. Utálom, ha megmondják milyennek kéne lennem, mit kellene csinálnom. Néha úgy érzem helyettem akar élni. Tudom, hogy csak meg szeretne adni mindent, amiben sajnos ő nem részesülhetett, de meg kell értenie, hogy külön emberek vagyunk, különböző vágyakkal. Ha ketrecbe zár, és irányít, biztos nem leszek boldog.
Oldalra fordulok, fél lábamat felhúzom, fejemben érzelmek és gondolatok keserű egyvelege kavarog. Semmi értelmes megoldás nem jut eszembe. Ryan nem engedi, hogy velük menjek, anya ugyan nem rángat vissza, de egész biztosan irtózatosan csalódott, nem mellesleg dühös. Igen, ha most nagyon dramatikus akarnék lenni, akkor azt mondhatnám, hogy nincs otthonom. Vagy azt, hogy pontosan az az otthonom, ahol zene van, de az biztosan nem az én közelemben fog előfordulni...
Az a baj, hogy senki nem készített fel erre.
Figyelmeztettek, hogy ne nyúljunk a forró sütőhöz, ránk ordítottak, ha kirohantunk az úttestre, büntetésbe raktak, amikor nem értünk haza éjfél előtt. De sosem mondták, mennyire vigyázni kell, mert könnyen összetörhetik a szívünket, hogy túl hamar felnőhetünk, és hogy az álmaink nem mindig teljesülhetnek.
Senki sem készített fel a csalódásra.
Másnap reggel korán kelek fel, még egy gyors zuhanyt megeresztek, fogat és arcot mosok, majd a tegnapi ruháimat visszakapom magamra. Kék hajamat egy laza copfba fogom, nem érdekel, hogy nyilván totálisan ronda lehetek smink nélkül, kisírt szemekkel.
Nagyjából rendet hagyok magam után, de Chad kabátját "már csak azért sem"- alapon hagyom a sarokban.
Halkan nyitom ki az ajtót, reménykedem, hogy ki tudok surranni, semmi kedvem találkozni vele. Nem kell több hegyi beszéd. Úgyis csak ugyanazt hajtogatná, mint Ryan. Ő is tiniként kezelne.
Halkan, mégis gyorsan megyek le a lépcsőn, amikor sejtésem szerint sehol senki, az kijárat felé iszkolok. Kezem szinte már a kilincsen, de a jó szerencse soha nem hagy el, Chad köhögése szakít félbe. Most már mindegy-gondolattal a fejemben hatalmasat sóhajtok, és megfordulok.
- Leléptem - vágom oda kissé dacosan, fáradt kifejezést öltök magamra, reménykedem benne, hogy hamar lerendezzük ezt az egészet. Mindösszesen el akarok innen húzni, lehetőleg minél messzebb.
- Megsértődtél, amiért haza kell menned? - vonja fel a fél szemöldökét. Arcán gyenge borosta tükröződik, kék szeme kimerült, ha jól látom, nem is aludt az éjszaka. Te jó ég, hogyan bírta ki?
- Nem - forgatom meg a szemeimet.
- Tudod, nem gondoltam volna - rázza meg a fejét.
Érzem, sőt tudom, hogy provokálni akar, csak nem tudom miért.
- Mi van?
- Mit fogsz csinálni ezután? - vonja fel a fél szemöldökét, várakozóan emeli rám a tekintetét. Komolynak tűnik, mégis viccet szeretne csinálni belőlem. - Folytatni fogod a zenélést?
- Honnan tudod ezt, és egyáltalán mi közöd van hozzá? - fakadok ki, megelégelem, amit csinál. - Arra számítasz, hogy megosztok veled bármit is, miután te semmibe veszel?
Chad nyugodt marad, nem hozom ki a sodrából. Pontosan tudja, miért viselkedek így. Tulajdonképpen nem rá vagyok dühös. Jó, persze idegesít, hogy nem tudom miért engedett a házába, viszont sokkal inkább az a bajom, hogy belül én is tudom, itt vége van. Kész, nem harcolhatok mindenkivel szemben. Egyedül nem megy.
- Szerinted nekünk könnyű volt? - Hangja zavartalan, higgadtan kérdezi meg. - A semmiből indultunk, nem volt egy tehetségkutató, ami felfedezett volna. Nem volt egy híres ember, aki felkarolt volna. Nem nyomták a pénzt a kezünkbe, hogy "oké, fordítsátok a zenétekre" - hívja fel rá a figyelmem. - Önerőből küzdöttük fel magunkat idáig.
Fogalmam sincs, hogyan csinálja, de megrendít. Elbizonytalanodom, már sejtem, mire játszik. Igen, kitartóak voltak, megállíthatatlanok. Felnézek rájuk, becsülöm őket ezért. De ez róluk szól, ez meg pedig rólam.
- És feladtuk? - Költői kérdés, nem kell rá válasz. - Nem - ad mégis, fejét csóválja.
Beleiszik a bögréjébe, amivel valószínűleg már kávé van. Megdörzsöli az arcát, rövid hajába túr, ásít egyet. Azt hiszem véget ér a nagy filozófia bölcselkedés.
- Mit akarsz, mit tegyek? - tárom szét a kezeimet tanácstalanul, hiába jött át a lényeg, egy ilyen helyzetben mit tudok vele kezdeni? Legyen egy kicsit egyértelműbb!
- Anyukád azt akarja, hogy tanulj egyetemen, amire tudjuk ösztöndíjas vagy - vet rám egy jelentőségteljes pillantást.
Az ösztöndíj és a egyetem hallatára elfintorodom, eddig próbáltam teljesen kiűzni a fejemből még a gondolatot is. Nem akarok oda menni, nem és kész.
- Ryan minek beszél ilyenekről? - dünnyögöm inkább.
- Te pedig zenélni akarsz -folytatja. Aztán bele bámul a szemembe, amitől kicsit összerándul a gyomrom, de leküzdöm. - A jó dolgok általában váratnak magukra, így várj pár évet, tanulj zenét, és ha még mindig ezt akarod csinálni, gyere vissza - rántja meg a vállát. - Ez ennyire egyszerű.
Lesokkolva állok, teljesen ledöbbenten. Először is, elképesztően meglepő ez az egész. Chad befogadott, most pedig még jó tanácsokkal is ellát, amik kivételesen nem arról szólnak, hogy húzzak vissza. Támogat, azt mondja, ne adjam fel.
Tanácstalanul bámulok rá, hatalmasat nyelek, úgy érzem egy percen belül sírni fogok.
- Miért vagy most ilyen? - suttogom halkan, felfoghatatlan az egész.
Találkozunk a tekintetünk, de az övébe szinte fáj belenézni. Fájdalmas, keserű. Összeszorul tőle a torkom.
- Mert bárcsak bennem is hitt volna valaki...
Kedves, drága Azy! :)
VálaszTörlésUram isten, uram isten, uram isten. Percekig csak ezt ismételgettem, hisz sok mindenre számítottam csak épp erre nem. Gondoltam felhívja Ryant, és majd együtt leordítják a fejét. Most van az a rész, amikor azt mondom ezt nem hiszem el, Chad hihetetlen, persze a maga bunkó, és rideg módján, de ebben a részben mégis az volt. Egyre szívesebben kukkantanék bele az ő fejébe. Örülök, hogy végül ilyen pozitívan záródott ez az egész helyzet. Kíváncsian várom a következőt!
Az meg, hogy mikor tudod hozni végülis teljesen mellékes, mert ilyen történetre, fejezetekre megérni várni.
Jó pihenést kívánok a szünetre, és kellemes karácsonyi ünnepeket!
Millió puszi Cassy
Édes, aranyos Cassy!
TörlésAh, szerintem nem is sejted mit jelent, amiért ez a reakciód a részre, te jó ég, el sem hiszem! Igen, Chad eléggé furcsa karakterre kezd sikerülni, még én se tudom, hogy mi lesz belőle, de valami majd csak kialakul...
Köszönöm, amiért ennyire támogató vagy velem szemben, és minden rész alá elsőként írsz! Nagyon nagyon nagyon sokat jelent ez nekem, eszméletlen hálás vagyok! <333333
Így utólag neked is kellemes ünnepeket kívánok, és jó pihenést a maradék időben! :)
Millió puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésSajnálom hogy az előző fejezethez nem írtam kommentet, de most itt vagyok és elsők között tudom elmondani neked azt, hogy fantasztikus rész lett! Sajnálom Avrilt amiért ezen kell keresztül mennie és csak remélni tudom hogy hamar talál valami megoldást ami mindenkinek megfelel. Chad viszont most kifejezetten kedves volt. Kezdem megszeretni ezt a kívül kemény belül érző férfit. Nem csodálkoznék rajta ha rövid időn belűl Avril teljesen beleesne! Kíváncsian várom a folytatást!
Csodás rész lett. Egyre fantasztikusabb lesz a történet de ez nem meglepő egy profitól! Alig várom hogy megtudjam Daniel miért mondta azt amit és hogy annak milyen következménye lesz még! Amint tudod hozd az új részt!
Puszi, Jordi
Drága Jordi!
TörlésJaj, nem kell sajnálod, az a fő, hogy most itt vagy, és írsz nekem, ami rettenetesen boldoggá tesz! Köszönöm! Nagyon örülök neki, amiért kezded megkedvelni Chad-et, jó érzés olvasni!
Ah, ne mondj ilyeneket, ez hihetetlenül túlzás, de természetesen iszonyúan édes! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, mert hihetetlen hálás vagyok, hogy mindig mellettem állsz, drága Jordi! <3333333
Puszi, Azy
Drága Azym!
VálaszTörlésSajnálom, hogy csak két hetente tudod hozni a részeket, de megértem. Ettől még maradok és olvasom a történetedet, ami nem mellesleg nagyon megfogott!
Nagyon tetszett ez a rész, a végén Chad.. Huhh, nem is tudom milyen szót használjak erre. Érdekes? Izgalmas? Érthetetlen? Rejtélyes?
Mindegyik egyszerre. :)
Ami nagyon tetszett, hogy nem történt olyasmi, amit ilynkor mindenki elvár, hogy félig összejönnek, vagy ilyesmi, esetleg egy csók csattan, vagy több történik. Nekem a te megoldásod sokkal jobban tetszik, hogy Chad támogatja Avrilt.
Sajnos Avril tényleg nem menekülhet tovább, szembe kell néznie a következményekkel. De azért remélem, hogy nem megy haza és jár fősulira, vagy ha mégis, akkor hamar visszatér Ryan-hez és a bandájához. :)
Kíváncsian várom a következő részt!
Ezer és egy csók, Vi
Drága Vim!
TörlésKöszönöm, amiért megérted, jól esik, hogy még így is szívesen olvasol. Ah, nagyon nagyon, sőt eszméletlenül hihetetlen, amiért ilyen jelzőkkel lennél képes illetni a Chad-et, komolyan nem tudom kifejezni milyen fantasztikus érzés is ez...! Köszönöm azt is, hogy folyamatosan megosztod velem a véleményedet! Végtére is mindent köszönök, eszméletlen hálás vagyok, amiért mindig itt vagy! <333333
Ezer puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésEz a történeted is elnyerte a tetszésem! Avril az egyik kedvenc énekesnőm, és a testvéremnek köszönhetően, a Nickelback-et is szeretem. Nagyon tetszik a közös daluk. Mindig eszembe jut, hogy Te írsz egy történetet róluk. Ami eddig nagyon tetszik! Meglepődtem így a végére, nem gondoltam volna, hogy Chad ugyan azt élte át, amit most Avril. Szegény lány, biztos most meghökkent ezek hallatán. De majd meglátjuk mit fog ehez hozzá fűzni. Ami még nagyon tetszik, az az, ahogy leírod Avril személyiségét, és Chad hangulatizgadozásait. Nagyon jó!
'Tűkön ülve' várom a következő részt :)
Drága Adri!
TörlésJaj, jaj, jaj, jaj! Amikor megláttam, hogy Te is feliratkoztál, és erre a blogra is kíváncsi vagy... Hát, nagyon meghatódtam, sokat jelent, amiért megteszed ezt nekem! Örülök, amiért elnyerte a tetszésedet a közöd daluk, illetve Avril-t már így is szereted! Még egyszer hálás vagyok, hogy ide is ellátogattál, köszönöm, köszönöm! <33333
Puszi, Azy
Drága Azy ♥!
VálaszTörlésEl vagyok ájulva :3 Nagyon de nagyon tetszett a fejezet, egyszerűen imádtam ♥ :D Örültem, hogy Chad - végre - normálisan, és a maga módján kedvesen viselkedett Avril-el :D Sosem gondoltam volna, hogy a kezdeti kis összezörrenésekből ilyen már-már meghitt pillanatok születnek :) Azon az elven voltam a fejezet végére, hogy Chad biztosan Buddha volt előző életében és azért ontja magából a tanácsokat Av felé :DD Tudom, bugyuta egy felvetés, de ilyen vagyok... Kicsit szeleburdi, de ami a szívén, az a száján :D Kíváncsi vagyok, Avril hogyan dönt majd :D
Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjszakát és kellemes ünnepeket, meg minden egyebet ♥!
Love Ya,
Mace
Drága Macy!
TörlésAh, hát én is, főleg egy ilyen aranyos komment után! Igen, sejtettem, hogy Te majd értékelni fogod Chad kisebb változását, nagyon nagyon örülök neki! Haha, nem, nem Buddha, csupán olyan tapasztalat van a háta mögött, amit a kis Törpilla még nem igazán tud elmondani magáról... Nagyon köszönöm, amiért ismét írtál, nem tudom mivel érdemeltelek ki, de iszonyúan hálás vagyok, mert még egy ilyen Olvasót.... hát hű! <3333
Puszi, Azy
Drága Napsugaram!<3
VálaszTörlésHát hű. Ez a Chad egy kész rejtély számomra. Van a bunkó, gúnyos énje, ami eléggé - hogy is mondjam? - taszító, ám van ez a segítőkész, aranyos, mégis viszonylag szolid oldala, ami - lássuk be - igazán vonzó.
Hm. Nem tudom...
Viszont örülök, hogy lelket öntött egy kicsit Avril-be.
És az élet tele van meglepetésekkel: sajnálom Chad-et. Az az utolsó mondat igazán odatett. :c
Egyszerűen imádom<3 Elképesztő, hogy hogy tudsz kihozni ennyi mindent egy történetből. Alig várom a folytatást! :$
Sok, sok puszi: Tina xx
Ui: Megkésve, de boldog karácsonyt! Remélem jól telt, és sok szép ajándékot kaptál. :) <3
Drága Gyönyörűm!
TörlésIiiiiigen, ami azt illeti még számomra is, fogalmam sincs, mi fog ebből kisülni, csak reménykedhetem, hogy valami pozitív dolog... Hű, örülök, hogy így látod, én mindenhogyan kedvelem Őt, talán azért, mert a való életben megveszek érte, annyira... hű!
Én pedig Téged imádlak, már mióta is írsz nekem folyamatosan? Te jó ég, szerintem már Te se tudod, hiszen olyan régóta! Hihetetlen, csodálatos, kedves és rettenetesen túlzó, kedves és kitartó is vagy egyben, köszönöm, amiért soha nem hagysz cserben! <333333333333
Neked is utólag kellemes ünnepeket, jó pihenést a szünetben! Igen, mi az hogy! De remélem Te még szebbeket! <3333
Puszi, Azy
Bámulatos... Chad nem bunkó? Tekintettel van a karácsonyra! Imádom, imádlak, várom a folytatást! :)
VálaszTörlésOÖlel, Cordelia. <3
Drága Cordelia!
TörlésHát úgy tűnik még vannak csodák...:) Én is nagyon-nagyon imádlak, köszönöm, hogy írtál! <33333
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésSajnálom, hogy csak most írok, de (végre) én is visszakerültem véglegesen a bloggerbe, és itt volt a karácsony, a szünet kezdete stb. De most végre itt vagyok. A fejezet igazán érdekes volt, főleg a vége, és örülök, hogy Chad kicsit fejbe kólintotta Avrilt. Kíváncsi vagyok a következőre, mert egy hatalmas kérdőjel maradt bennem. Akkor most egy nagyobb idő ugrás lesz? Én eltudnám úgy képzelni az egészet, jól jönne ki, és sokkal reálisabb lenne, minthogy egy tinédzsert elvigyenek turnéra. Tetszett a fejezet és várom a jövő hetet, vagy a vasárnapot!
Ölel,
Diana Brunwin
Drága Diana!
TörlésUgyan, sose kell sajnálnod, nekem már az is nagy szó, hogy itt vagy és olvasol. Remélem jól telt a szünet eddigi része és sikerült kipihenned magad! Én pedig annak örülök, hogy elmondod a véleményedet, sokat jelent számomra. Chad-ről nem szeretnék nyilatkozni semmit, még én nagyon se tudom mi lesz vele...:)
Hát, nem mondok semmit, de remélem mindenhogyan tetszeni fog! Köszönettel tartozom, amiért olvasol, komolyan hihetetlen számomra, hálás vagyok! <33333
Puszi, Azy
Drága Azym!
VálaszTörlésEz fantasztikus volt! De tényleg. Most nem fogok annyi mindent írni, mert már nem tudok mit. Chad-et egyre jobban kezdem megkedvelni, mert már nem annyira paraszt Avril-el. Egyébként utána kerestem a Nickelback-nek és sgerintem baromi jók. Avrilt már korábban is ismertem, de annyira nem kötött le a zenéje. De mióta olvasom ezt a blogot, már bánom, mert ő is csodás énekesnő, ahogy te is csodás író vagy. A Let Me Go számukat.. mit is mondjak.. lehet hogy függője lettem. De mindegy is. A lényeg, hogy imádtam ezt, és tűkön ülve várom a folytatást.:)
Puszi.: Gabriella
Szerintem* bocsi telefonról írtam...
TörlésDrága Gabriella!
TörlésJuj, örülök, ha komolyan tényleg így gondolod, el sem tudod hinni, mennyire boldoggá tesz. Nem is kell, nekem pár sor elég, az a lényeg, hogy itt vagy! Ah, tényleg? Huh, szuper, én is nagyon szeretem őket! Köszönöm, köszönöm és még ezerszer köszönöm, amiért folyamatosan mellettem állsz és támogatsz, csodálatos vagy! <33333
Puszi, Azy
Drága, egyetlen, édes Azym!
VálaszTörlésKicsit én is késtem, úgy látszik ez mind a kettőnkre jellemző, de bízom benne, hogy te sem leszel mérges vagy ilyesmi. Boldog szülinapot és utólag is Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni. Remélem jól telik a szünet és velem ellentétben kicsit azért ki tudod pihenni magad. Láttam, hogy megnyitottad az egyik blogod, amit egyszer már bezártál. Izgatottan várom már azt is, és az, hogy itt csak két hetente lesz rész. Nos, egyáltalán nem baj, nem erőlteti senki és amúgy is a minőség számít, ami itt a magasban van.
Chad nem volt bunkó:O Megszállta a kisangyal *.* Annyira érdekel az élete, meg úgy minden vele kapcsolatban. Vajon mi az, ami motiválja, mi ad neki erőt a folytatáshoz. Vajon miért nem aludt az este. Csak így tovább, személetlen minden, amit alkotsz <3333
Millio puszi Xx nagyin szeretlek <3 és Tehetséges vagy, ezt nekem is el kell mondanom :D
Drága, drága, drága szerecsendio!
TörlésEgyáltalán nem, Rád sose lennék képes haragudni, meg amúgy is most itt vagy. ez a lényeg...! <3 Neked is utólag kellemes ünnepeket, és használd ki ezt a pár napot, ami maradt!:)
Köszönöm, amiért ennyire megértő és türelmes vagy, ah, iszonyú jól esik! <333
Igen, Chad-et kis változás érte, még én magam se találtam ki az apróját, de azt hiszem Avril döntései és cselekedetei befolyásolták most. Iiiigen, ami az illeti, az engem is érdekel, haha!:)
Nagyon nagyon nagyon szeretlek, de komolyan, hihetetlen, amit értem teszel! <333333
Millió puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésLeírhatatlanul szuper vagy nem is tudom felfogni hogy tudsz ilyen jól írni?!? Olvastam az eddigi összes blogodat és el kell hogy mondjam elképesztően le vagyok nyűgözve!!
A Legjobb ellenség:
Na szóval még csak néhány hete találtam meg de már pár nap után végeztem vele...! Olyan jól megtudtad fogalmazni hogy az hihetetlen! Mikor Deon és Zayn össze ismerkednek, együtt mennek vásárolni és baleset történik, meg mikor megszöktek együtt, a közös teázás a veszekedés után, az állatkert, a szilveszter, majd miután Zayn lelép, amikor Deon leönti a srácot kávéval, a közös sátrazás, Deon és Eric, újra kibékül Sandy-vel, Zayn megcsókolta a parkolóban és választania kell Zayn és Eric között, és a legeslegvégén amikor Rómában vannnak együtt boldogan Vége! Ami velük történt az csodás és te tetted azzá! Nagyon sokat sírtam (öröm könnyek) rajta és ez mind neked köszönhető! Elképesztő vagy!
Az Angyal az éjben:
Csodálatos! Ahogy Louis és Norina viszonyulnak egymáshoz és hogy még Deon is megjelenik benne az elképesztő!! Mikor Louis balesetet szenvedett én is elsírtam magam... Megsiratott és gyönyörű is volt! Ahogy Nina várta hogy felébredjen...és kitartó volt...! Egyszerűen csodás! Az érzelmek mind átfutottak rajtam is!
Let me go - Engedj el:
Már az elején tudtam hogy ez megint egy csodás történet lesz mert meg láttam a nevedet! Nagyon várom hogy mi lesz belőle..! Hogy alakul ki Chad és Avril kapcsolata, megengedik-e a fiúk hogy velük menjen a turnéra...ez mind mind csak tőled függ és tudom hogy nem fogok csalódni!!
A végére még had mondjam el hogy remek író vagy! És egy nagyszerű ember! Előre is sajnálom a kisregényt amit írok neked! De muszály volt kiadnom magamból..! Muszály volt mindent elmondanom mert sajnos akkor találtam rá a blogjaidra mikor már végeztél vele...de sebaj mindent elolvastam és láttam hogy nemsokára újabb remekművel dicsekedhetsz..! Nagyon várom már mi lesz ennek a folytatása, des ismét hadd mondjam el hogy nagyszerű vagy és nagyon nagyon Imádlak!
Sok-sok puszi: Virág <3
Drága Virág!
TörlésAhw, komolyan most csak keresem a szavakat, nem tis tudom, hogy mivel tudnám ezt most itt meghálálni neked. Köszönöm, köszönöm, ez hihetetlen! Rettenetesen hálás vagyok, amiért így gondolod, mert ez csodálatos! El sem hiszem, hogy alaki így vélekedhet arról, amit csinálok te jó ég. Köszönöm, köszönöm, rettenetesen boldog vagyok most! Én is imádlak! <33333333333333333
Sok-sok-sok puszi, Azy
Drága Azym!
VálaszTörlésMint láthatod ezen a blogon is megjelentem és elolvastam az első 6részt.
Annyira imádom ahogy írsz már kifolyik a szemem a gép képernyőjének bámulásától,de csak olvasom,szinte iszom a szavakat,sorokat..!Nem tudom,hogy csinálod,olyan csodásan írsz.Nem tudok mit mondani,de a kezed kerül csak úgy repülnek elő a jobbnál-jobb történetek,gondolatok.A fantáziád határtalan nem tudom hogy vagy erre képes.Annyira,de annyira imádom az írásmódod és téged is!Egyszerűen fantasztikus vagy!
Egyébként nagyon tetszik a történet,régebben Avril volt a kedvenc énekesnőm mára már csak 1 a sok közül.A szereplők is tetszenek,bár George nekem olyan perverznek és talpnyalónak tűnik,míg a többiek sokkal barátságosabbnak.Chad nem valami szókimondó,de nagyon tetszik a titokzatossága és a pimaszsága egyszóval a karaktere.Ryan és Daniel nagyon jófejnek tűnnek :)) A sztori is jó nagyon kíváncsi vagyok Avril most mit fog csinálni!!Nagyon imádlak!!
Ezerszer puszil:
Nati :*
Drága Natim!
TörlésIgen, és ezt nagyon is köszönöm neked, hálás vagyok. Aaaahw, komolyan ez a véleményed? Te jó ég, elképesztően aranyos vagy, ez hihetetlen, köszönöm, köszönöm. A szavaid rengeteget jelentenek számomra, szerintem nem is sejted mit érzek. Komolyan bámulatos ez az egész, köszönöm, köszönöm és még ezerszer is köszönöm! Rettenetesen örülök mindennek, amit írsz! Nagyon imádlak én is! <3333333333333
Ezer puszi, Azy
Drága Azym !
VálaszTörlésUgye nem felejtettél el ? :( szóval megint itt vagyok :') remélem emlészkszel rám .... röviden csak annyi hogy ezt a blogodat is imádom...és bocsánat hogy eltüntem:( de megint itt vagyok ..es megint nem tudsz majd levakarni magadrol:D mehint mindenhova komizni fogok ^^ ezere meg ezer puszi neked ...
Ölel ,szeret vagyis imádo Jeni:** ♡♡
Drága Jenim!
TörlésTéged soha, soha, még ha későn válaszolok is, ezt ne vedd magadra! Tökéletesen emlékszem Rád, egy olyan hihetetlen Olvasót mint Te, nem felejt el senki! Nagyon nagyon örülök, amiért megint feltűntél, szörnyen hálás vagyok, na meg elképesztően boldog! <33333
Én is imádlak, Azy <3
Ugye?:(
VálaszTörlésSOHA! <3
TörlésAkkor megnyugodtam :')))♡♡
Törlés<3
TörlésHello!
VálaszTörlésAzt hiszem a szivem megfog hasadni. Nagyon reménykedem benne, hogy Av-nek nem kell majd hazamennie.
Chad nagyon titokzatos.
Nagyon jó volt, csak úgy, mint mindig.
xxx, Jule.
Drága Jule!
TörlésEnnek abból a szempontból nem örülök, hogy ne hasadjon meg, viszont emellett valamennyire örülök is, mert akkor ez azt jelentheti, hogy valamilyen hatást sikerült kiváltanom belőled, ami csodálatos lenne! Hálás vagyok, hogy újra írtál! <3333
Puszi, Azy